7. JÓ VÉNSÉGBEN HAZAKÖLTÖZÉS

Alapige: 1Móz 25,5.7-11.

Gy.T.! A halál hatalma gyűjtött össze bennünket és most az Élet Könyvét nyitottam föl előttetek. Azt szeretném ezzel is hirdetni nektek, hogy a halál birodalmába betört az élet: Krisztus emberré lett, meghalt érettünk a kereszten, hogy nekünk életet és üdvösséget szerezzen. Ebben van a mi egyetlen vigasztalásunk mind az életben, mind a halálban. 
Ezen a temetési istentiszteleten egy másik temetésről olvasunk. Ezen a régi temetésen keresztül is nekünk ad tanítást és vigasztalást a mi Urunk és Istenünk. Figyeljünk rá alázatos szívvel!
I.
Egy édesapától búcsúzunk. Édesapáról beszél az ige is, amit fölolvastam. Z. J.-I. aa. szép, hosszú életút végén költözött el közülünk, életének 86-ik, 57 éves boldog házasság utáni özvegysége 3-ik esztendejében. A hosszas élet, mint tudjuk, Isten ajándéka. Igénk Ábrahámról, a hívők atyjáról beszél. Ő 175 évet vándorolt e földön. És nem lett életunttá! Ezt olvastuk: „És kimúlék és meghala Ábrahám, jó vénségben, öregen és betelve az élettel, és takaríttaték az ő népéhez” (8.v.). Jó vénségben, öregen és betelve az élettel halt meg.
Milyen nyugalom, mennyi vigasztalás árad e szavakból! Az élet Isten ajándéka, hálásan kell azzal élni az örömben és a próbák alatt is. Tehát lehet nemcsak jó fiatalság, hanem jó vénség is: mindkettőt Isten kezéből kell elfogadnunk.

Ábrahám innen tekintett vissza a megtett útra. Istennel járt. Isten kimozdította szülőföldjéről, nemzetsége közül, idegen utakra vezette; ő pedig ment engedelmesen, élete delén túl is, mert hitt Istennek. Szép, boldog életút volt, mert azon a hit és a reménység vezérelte őt.
Most mi is visszatekintünk Z. J.-I. Életútjára, keressük benne Isten ajándékait, áldásait. Mint fehér mérföldkövek, útjelzők, világítanak ennek az életútnak az állomásai: Zsibó, a szülőhely, aztán Hidalmás, a boldog ifjúkor, a családalapítás, a gyermekek születésének az időszaka, újból Zsibó és Zilah, a férfikor küzdelmes korszaka, aztán Marosvásárhely, a verőfényes öregkor csöndes színhelye… Megannyi emlék, kezdés, megtorpanás, reményteli újrakezdés. Közben fegyverek zörögtek, birodalmak omlottak össze, félelem és aggodalom uralta a szíveket, s a folytonos változások között az egyetlen boldog bizonyosság: hogy nem vagyunk egyedül, velünk jár az örökkévaló Isten.

Most hálát adunk Veletek, szeretteivel együtt, a szülői szeretetért, amelyben elindult az élete, azért, hogy az emberi akarásokon túl Isten határozta meg, mivé kellett lennie, Ő adta a kezébe a munkaeszközöket, szívébe a munka szeretetét; testének egészséget, lelkének töretlen hitet és bizalmat. Áldjuk Istent a közel 6 évtizedes boldog házassági és családi életért, az ajándékba kapott drága életekért: hiszen két leányt és két fiút adott neki Isten, s ha házassága legelső gyümölcsét vissza is kellett adnia az ajándékozó Úrnak, a megmaradt 3 gyermek öröme és gondja betöltötte az életét. Mindhármat taníttatta, s boldog lehetett, látva, hogy nemcsak diplomásan, de méltó hitves oldalán indulhattak az életbe. Megköszönjük azt az örömet, hogy gyermekeinek gyermekeit: 5 drága unokáját is megláthatta és az utolsó földi útra éppen a legfrissebben érkezett kis családtag: a dédunoka meglátása vezette. … Ha erre az életútra visszatekintett, drága édesapátok, nagyapátok bízvást elmondhatta: nem éltem hiába. Éppúgy, ahogyan a földi életút végére érkezett Ábrahámról olvastuk: betelt az élettel, azzal, amit e földi, múlandó élet adni tud: annak küzdelmeivel, változandóságával és a szívben továbbélő emlékek csöndes örömével.
Jó így elköltözni… Nem megkeseredetten, nem életuntan, nem kietlen magánosságban, hanem szerető szívek melegében, mosolygó arcok sugarában - s a múlandó életen túl tekintve, az örökélet reménységében!

II.
Igénkből ezt is olvastuk: „Valamije volt Ábrahámnak, mindazt Izsáknak adta vala”(5.v.). Mi lehetett ez a gazdagság, az Ábrahám hagyatéka? Anyagi javak: arany- és ezüst edények, tevék, juhok. De tudjuk, hogy Ábrahám nemcsak anyagi javakkal bírt. Isten adott neki egy páratlan ígéretet: „Tebenned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei”. Ábrahám ezt is átadta fiának. Ez volt a nagyobb, az értékesebb dolog. Testvérek, mi vajon mit adunk át szeretteinknek, amikor el kell mennünk a minden földiek útján? Mit fognak örökölni a mi gyermekeink? Csak házat, bútort, pénzt, anyagi javakat, - vagy a Lélek melegségét is? Ezt az utóbbit kellene áthagyományoznia minden szülőnek…

J.-I. Mint családját önfeláldozóan szerető jó apa, ezt a szeretetet, becsületes helytállásra serkentő életpéldát adta át tinektek, gyermekeinek, unokáinak. Milyen örvendetes, ha egykor utánunk is ilyen örökség marad! Hiszen ezért volnánk ezen a világon. A földi gazdagságban nincs állandóság. De ha Krisztus szeretete árad életünkön, munkánkon át a mieink életébe, akkor nem éltünk hiába. Annyi marad belőlünk itt, e földön, amennyi szeretetet át tudunk adni felebarátainknak!
III.
Végül szól az ige Ábrahám temetéséről és arról is, ami azután következett. Erről két dolgot olvastunk:
Először azt, hogy az ő gyermekei temették el (9.v.). Nem szeretteitől távol, hanem odahaza. - A ti édesapátok elköltözése ugyan nem itt történt, hanem Budapesten, - de hamvai itt fognak pihenni, az ismerős hantok alatt… „És takaríttaték az ő népéhez”, olvastuk Ábrahámról. Testét a barlangba helyezték, ahová azelőtt feleségét, Sárát temette. Z. J.-I. Hamvai is oda térnek meg, hű társának poraihoz. De Ábrahám és minden hívő igazi énje azokhoz, akik már bementek az örökélet seregébe. Nem a fekete semmibe, az elmúlásba, az örök sötétségbe megyünk a halál kapuján át, hanem a mieinkhez, akik várnak és örülni fognak nekünk. Hazamegyünk: az igazi, a mennyei hajlékokba.

Másodszor arról tudósít az ige, hogy Ábrahám halála után Isten megáldja az ő fiát, Izsákot (11.v.). Hogyan is szól a kőtáblákra vésett ige? „…megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen,… de irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal…” - Gyászoló Testvérek, kegyes elődök életéből táplálkozik az életünk. Gyászoló Család! A ti számotokra az örökkévaló Isten ajándéka volt ez az élet. Hálaadással búcsúzzatok hát tőle mindannyian:
-3 gyermeke, menyei és veje, 5 unokája és 1 dédunokája, sógora, anyatársai, közelebbi és távolabbi rokonok, jószomszédok, ismerősök, gyülekezetünk tagjai.

Veletek együtt kérjük gyászotokban Istenünk vigasztalását. Hisszük, hogy szerető Istenünk vigasztalása és áldása megnyugszik rajtatok. Ámen.