LOVAKRUL.

GRÓF

SZÉCHENYI ISTVÁN.

 http://mek.oszk.hu/06900/06915/

PESTEN 1828.

PETRÓZAI TRATTNER J. M. ÉS KÁROLYI ISTVÁNNÁL.

TARTALOM

A’ kisded Makkbul, ha nem romlott, idővel termő Tölgyfa lessz, csak senki el ne gázolja.

BOLDOGULT

GRÓF

HUNYADY JÓSEF

ÁRNYÉKÁNAK.

Elfelejthetetlen nagy érdemü Hazámfija!

Boldog és csendes árnyékod megszóllítása végett, méltóbb és érdemesebb okot kivántam volna feltalálni, illyen csekély munka felajánlásánál, melly a’ Te lelkedet egészen kielégítő érdemes tárgyat nem foglal magában. Fogadd-el azonban még is ezen egy-két háladatos szót Hazára és minden jó Hazafi nevében - melly nevezetet Náladnál senki jobban meg nem érdemel - nyájas kegyességgel fogadd-el. Rólad minden alkalmatossággal szenvedő részvétellel lehet emlékezni; Téged dicsérni mindenütt lehet.

Nyugodjál békével nagy lelkü Hazafi! Te sok jó magot hintettél-el Hazánknak gazdag, de még illő művelődést nem mindenben nyert tájain. Távol maradott ugyan szemeid elől a’ gyümölcsözést mutató idő, de el fog jönni, fel fog derülni egész diszében, hasznában, magához igézőleg. Fennmaradnak a’ Te jótéteid, - örökké fog élni azok emlékezete, - nyomonként gerjesztenek másokat is hasonlók véghez vitelére, - ‘s midőn szebb jövendőt forgató lélekkel a’ közjóra-való munkálódás meleg érzetével nyugvó-helyedhez járul igazán gondolkodó Földid; ezt rebegi magyar ajakkal

„Minden nemesb szívnek melly édes a’ Haza!”

‘s háladatos könnyek gördülnek szemeibül.

ELŐBESZÉD.

Már többször kezemben volt a’ toll, hogy a’ Lótenyésztés tárgyárul Magyar Hazánkra nézve gondolatimat és tapasztalásimat röviden közre bocsássam; de megvallom, annyi előitéletet, annyi bal intézetet láttam ‘s látok ma is fennállani, hogy könyvecském megjelenését még nagyon korán valónak ‘s azért el is maradhatónak itéltem. Igazam van e ezt mondanom, az idő választja majd meg.

Ujabb időkben azon becses és igen esmeretes könyv jött kezemhez, mellynek felirása e’ következendő „Über die Pferderennen als wesentliches Beförderungs-Mittel der bessern, vielmehr edlen Pferdezneht etc. vom Staatsrath von Hazzi etc”. Ez arra szolgála előttem bizonyságul, hogy az ezen tárgy körül fennforgott előitéleteken már némellyek győzödelmeskedtek, ‘s így azt, a’ mit rég akartam előadni, most biztosabban elmondhatom; mivel talán több ollyan olvasót találhatok, a’ ki ezen dolgot a’ maga önnvilágosságában fogja látni. Valóban mit is ért volna előbb olly tárgyrul szóllani - melly az előitéletek ködétül annyira körül van vétetve, és sokaknak az anyatéjjel bészopott régi hibás szokásokon makacson csüggése miatt, még annyira homályban dereng, hogy azt, igazságos megbiráltatáshoz megkivántató hideg vérrel ‘s szabad ésszel csak kevés fontolhatta volna meg - minekelőtte a tárgy felvilágosítására, minden bal intézetek, bal ideák, bal theoriák kivetkeztetésére, és az igazság kitételére az idő forgása, a’ tudományok előmenetele, és a’ múlt századok tapasztalásainak haszonvétele, a’ közönségben azt a’ megérettséget nem eszközölte volna; mellyhez az életkor természete szerint, ámbár közelíteni lehet, de azt egyszerre elérni nem, és mellynek bévárása nélkül minden jobbításra való ujítás sikeretlen marad. Ezt cselekedni csak annyi lett volna, mint a’ jó és egészséges magnak, minekelőtte elfogadására a’ föld se szántva, se elkészítve nincs, hijába való ‘s gondatlan kiszórása.

A’ mindenszerte tudva lévő 1827-béli Pesti Lófuttatás sokban kétséget, sokban uj ideát szült ‘s így ezen tárgyrul ezután több lessz a gondolkodó, több lessz a’ kételkedő. A’ kik eddig azt hitték, hogy a legjobb uton mennek ‘s pedig igen is balra vagy hátra lépegettek, körül fognak nézni ‘s állóhelyeiken csudálkozni. Némellyek pedig azt fogják tapasztalni, hogy lovaik, mellyeket neveltek, sokkal jobbak, mintsem ők magok gondolták volna, és hogy ők eddig a’ világ előtt elrejtve maradt ‘s nem esmert nagy becsü kincset birnak méneseikben. Elmélkedni fog hasonlóképpen a’ sokaság is, és majd hideg vérrel veszi az ide tartozó dolgokat fontolóra, és sokat vagy mindent próbára ereszt. Igy hullhat és hull majd az usurpált reputatióknak csalárd buboréka, az igazság pedig lassanként minden bizonnyal kifejtődni, kitűnni fog. - Nem lesznek a’ vélekedések és okoskodások továbbá puszta theoriákra, suppositiókra és mesékre támasztva, hanem azoknak talpköve utóbb nem lehet egyéb mint csak a’ mindennapi és a’ mindenféle igazságos és szoros próbatétel.

Illy környülállásokban kötelességemnek kezdém érzeni a’ felszóllást; csak a’ dolognak természete engedje-meg, hogy gondolatimat, ha majd a’ munka részeleteibe belé bocsátkozom olly világos rendben is adhassam elő, a’  m i n t  a z t  i g e n  n a g y o n  s z í v e s e n  t e n n é m,  b á r  e g y s z e r s m i n d  t e h e t s é g e m b e n  i s  v o l n a.

Szoros következtetésü rendet a’ tárgynak ugy is elegendő unalmas volta miatt nem mindenütt tartok, és néha nagyobb világosság okáért egy részbül a’ másikba át fogok talán ugratni, sokszor pedig hogy egészen homályos és érthetetlen ne legyek, éppen azon egyet többször is fogom mondani.

BÉVEZETÉS.

Az ember mindég azon munkálódik, hogy sorsát jobbítsa. Szüntelen azon törekedik, hogy egészségesebb, megbecsültebb, vagyonosabb, hatalmasabb - egy szóval szerencsésebb legyen. Ezen sokszor magunk előtt is titokban lévő fáradozás okábul, a’ jólétel és boldogság szünet nélkül való felkeresésébül származik azon ki nem magyarázható aggodalom, melly minden embernek nagyobb vagy kisebb mértékben természete; mellyet kiki ha maga magába tekint, nyilvánosan érez; melly, míg él, soha egészen meg nem szünhetik, és mellynek külömb külömb czélra való vágyása, jobbára a’ neveléstül, a’ gondolkodás módjátul és az időkortul függ. Egynek szíve örömérzéstül remeg, és lelke mennyei lángra gyúl, olly dolog’ elérésével, mellynek birtoka egy másikat hidegen hágy. Egyik a’ szép érzések, nemes cselekedetek és az emberiség szent felemelkedése homály országában találja az ő lelke békéjét, midőn egy másik gond nélkül való életben, jó asztalban, tölt ládákban, kézzel fogható jókban leli elméje nyugtát.

Kiki mást keres, mást vadász; de ritka, nagyon ritka az, a’ ki az ohajtott jót az ahoz vezető uton keresné. És midőn az esztelen azon boldogságot, melly sajátja, megveti, hogy nagyobbat leljen; a’ bölcs nem könnyen hagyja magát elragadtatni: hogy azt, a’ mit már bir, egy remény Álnokképnek feláldozza. Ő azon csekélynek árát és becsét, melly már az övé, inkább az azzal való okosan élés és megelégedés által neveli.

Változik ugyan Századok leforgása alatt a’ Nemzetekben is, az időkor szerént a’ boldogságrul való képzelet; de annak elnyerésére való fáradozás mindég állandóan megmarad.

A’ mostani Század törekedése nem annyira valamelly felhőkben lévő szerencse, mint inkább valódi és tartós jó’ elnyerésére czéloz. Hány Calculista, hány Projectáns, hány Próbáló találtatik ma, a’ kirül hír sem volt tegnap. Midőn a mult időkben a Nemzetek lelke, a Vitézeket bájoló hölgyek szíve érdemléséért megvívni, láncsákat törni, hevítette-fel - a szent koporsóhoz való vándorlással a szerencsétlen szeretőt a’ lemondásnak mágusi édes és szent érzésével töltötte bé, - később a’ Nemzeteket a Hit és Vallás védelmével lángolta-fel, - romlott udvarokat utóbb - a puhaság és izetlen örömök között szunnyasztott-el, mig az alatt a Nemzetek alacsony nyomoruságokban szenvedtek és tűrtek: - mostan a’ Gazdálkodás, Erőművek, Kereskedés, Eggyesületek, Nemzeti dolgok ‘s a’ t. vezérlik a’ Nemzetek geniusát; és minden magános ember jobban jobban iparkodik értékét nevelni, azzal szabadon élni ‘s olly karba jönni: hogy az élet mind azon édességeit és javait magának és övéinek megszerezhesse, mellyek nélkül Elei ellehettek, és mellyeket azok legkisebb becsben sem tartottak.

Maga dolga után fáradozni, gyarapodni, pénzt nyerni, és azzal, a’ mit már szerzett, bátorságban élni, kiki akar - ‘s hogy most jobbára kiki azt, és főképpen ‘s mindenek előtt azt akarja, tagadni senki sem fogja, a’ ki maga körül néz. Csak az a’ külömbség, a’ mint mondám: hogy kevés esmeri az ösvényt, melly az ő czéljához - itt az arany ládához vezet, és ritka tudja, hogy millyen az a’ vár, mellyben azt védelmezni lehet.

Hány gazda van, a’ kinek vagyona kevesebb, mint volt; mert azt felettébb nagyra emelni törekedett. Hány hajdan pénzes Kereskedő, koldus ma, mert értékét nagyon rövid idő alatt kivánta kettőztetni ‘s hármaztatni.

Ugy látszik, hogy minden Század kedválma babonája által, az akármi legyen is, minden határokon túl ragadtatik, - ugy a’ mostani az érték és vagyon’ gyarapítás érzékeny megkivánásában közép utat nem esmer. A’ Kereskedő kész a’ legveszedelmesebb és semmi calculuson, csak a’ vak szerencsén épült próbatétel végett mindenét koczkáztatni. - A’ gazdaember a szerfelett való nagy haszon kivánástul megvakítva, száz külömb Theoriáktul elszédítve, és ezernyi Systemák Opiatuma által eltompítva, sokszor rétet mér a’ dombra ‘s buzát vet a’ posványba.

Ez a’ Század betegsége. - És sajnos látni, hogy a’ test éppen akkor, midőn férfikorhoz illőbb foglalatosságokhoz kezd - éppen akkor gyengül-el. De illy Crisis talán nem ártalmas, sőt talán szükséges, hogy a’ serdülő ifju egész emberi korra léphessen.

- - - - - - - - - - - - - - -

Ezen okoskodást a’ Lódolgára, mint valamelly gazdaságbeli tárgyra, akarom alkalmaztatni.

A’ Század lelke még erre a nem olly igen fontos tárgyra is behat, és természetesen; mert a’ Század lelke vagy betegsége - akár hogy tetszik az Olvasónak - a’ Calculushoz való Passio.

Már többé senki sem akar vesztes lenni semmiben sem, de még a lótenyésztésben sem. Már senki, vagy ritka az, a’ ki azon jó izü álomban volna elmerülve, hogy lovai tartását ‘s nevelését, mivel saját legelőin járnak, és saját zabját eszik, semmiben ne vegye. Már kiki, a’ ki lovat nevel, a’ nevelésnek minden ágazatjaiba bocsátkozik, a’ bevételeket, a’ kiadásokat fontolgatja, ‘s már kiki a’ dolgot gondolóra veszi; midőn Atyáink és Eldődeink - a’ nélkül hogy sokat olvastak, számoltak, és gondolkodtak volna - lovakat neveltek és méneseket tartottak; nem hogy lovaikat pénzért adják ‘s azokon nyerekedjenek, hanem hogy azokra üljenek ‘s másokat ültessenek, és mint hív Jobbágyai jó Királyjoknak az ellenséggel szembe száljanak. - Az ugy volt valaha! De elmult.

A’ Század lelke vagy betegsége már Magyar Hazánkban is kezd gyökerezni, - már nálunk is sok gondolkodik, sok számlál, sok calculál, sok maga körül néz, a’ ki azt előbb abban hagyta.

I g y  á l l a n a k  a’  d o l g o k,  ‘s nekem, ha mindent tellyes figyelemre veszek, ugy látszik, hogy a’ lóállapotja Hazánkban nem legjobb karban van. Én legalább ugy hiszem ‘s pedig azért hiszem ugy a’ jelenvalóra nézve, mert a’ mi lovaink állapotját némelly más Országok lovai állapotjával hideg vérrel hasonlítom össze; - a’ jövendőre nézve pedig főképpen azért, mert azt kelletik tapasztalnom, hogy a’ lótenyésztők ‘s méneses gazdák calculusaiban általjában véve a’ „Deficit” mindég legszembetünőbben figurál. Olly tárgy pedig, a’ mellyben ezen szó nagyon szembe tünik, a’ mái elalacsonyodott ‘s elromlott világban - nem csak hogy gyümölcsöt nem hoz, de nem is virágzik, ha pedig még virágoznék is, bizonyosan elhervad.

És igy ne hogy a’ Század betegsége által mi is  k e d v e s  O l v a s ó i m,  elszédítessünk, és azt a’ jót ‘s kincset, mellyet ebben a tárgyban már birunk - uj Ideák, uj Theoriák, uj Systemák miatt, és édes Hazánkat szolgálni kész forró kivánságunk által el ne rontsuk; az egész dolgot tanácsos és szükséges hideg vérrel fontolóra és calculusra venni. Ennek következésében

A’ lovak számát, minémüségét, tulajdonságait ‘s a t. szorosan fogom megvizsgálni. Ki fogom nyomozni, hogy a’ lótenyésztés Hazánkban árad e, apad e? mert szükséges tudni, a dolog ugyan holnap ‘s holnap után miképp lesz? mit érne, ha annak állapotja ma helyes volna is, de minden pillantatban rosszabbodhatnék. Ennek következésében én némelly Országok intézeteit fogom, mint követésre méltókat ajánlani, - érinteni fogok továbbá némelly gondolatokat a’ tenyésztésrül általjában - nem külömben némelly értekezéseket az egyesületek lelkérül. - Kérdésbe fogom venni a mult, jelenvaló és jövendő idők összeköttetéseit és egybefolyásait. Belátó és feltaláló erőm szerént azon gyökérokokat fogom kifejteni, mellyekbül a’ Rossz elterjedett - ugy azon forrásokat felkeresni, mellyekbül a’ hasznos következéseknek folyni kell. És ezt jobbára más nemzeteknél fogom keresni ‘s régi tapasztalásaikat hasznunkra fordítani; - minden más segéd eszközöket is fogok használni, mellyek a’ tárgy felvilágosítására némünémüképpen segítségül lehetnek; ugy hogy az minémüsége szerént minden részeleteiben, a’ mennyire lehet, kifejtődhessék. Ha az majd egyszer igazi valódiságában előttünk fog állani, könnyü lessz akkor igazságos itéletet róla hozni; könnyü szinte apodictice kimondani, hogy fényes vagy legalább türhető állapotban van e, vagy sem - hogy vannak e vagy nincsenek olly módok - mellyek által abba uj vért, uj életet, uj lelket lehetne önteni a’ nélkül, hogy azt el ne döntsük, a’ mi már áll, - és azt, a’ mit már birunk, annak, a’ mit elérni reménylünk, fel ne áldozzuk.

Nagyon vigyázva fogunk pedig előre menni, és ugyan csak felébredett szemmel, ne hogy mint már abban, ugy hiszem, megegyeztünk - a’ jobbítás passiojábul ujítsunk, a’ nélkül, hogy jobbítanánk, ‘s ellenben ne hogy az ujítás félelme miatt ne jobbítsunk, a’ hol szinte minden ujítás hasznot hajtana. Mindég elménkbe fogjuk tartani, hogy sokszor egy nagyon hitvány és hanyatló gazdaságban alig lehet valami ujítást tenni, melly a’ nyereség szoros calculusát kiállaná ‘s jobb azért azt a’ régi lábon hagyni, - midőn viszont nem ritkán a’ már jó karban lévő gazdaság még ezernyi józan javításokra képes, mellyeket a’ gondolkozó gazda eszközölni is fog.

Az egész Munka sommája tehát az, hogy megvizsgáljuk, és egész világosságra hozzuk,  a’  L o v a k  n e v e l é s é b e n  M a g y a r  O r s z á g b a n  j a v í t á s  s z ü k s é g e s  e  ‘s  l e h e t ő  e?  Minden a’ józan calculustul függ. Bizonyosan kitetszik akkor, ha elvagyunk e kárhoztatva a’ középszerüség körében sorvadozni, vagy szabad e meljünket azon édes érzéssel kecsegtetnünk, hogy ebben a’ kisded tárgyban is a’ Magyar naprul napra a tökéletességhez jobban jobban közelíthet.

A’ szüz földben, a fiatal emberben, a’ serdülő nemzetben minden megfoganzik, - azokban, mellyek erejeket elvesztették, és már az élet határa végén vannak, - minden hervad.