TÖRÖK ISTVÁN Szabó Imre helytállása a kapitalizmussal szemben Confessio 1994/3

A falu lelkét ki ismeri? "Aki járt a porhanyó földön mezítláb és télen báránybõr sapkában, aki a tél, tavasz, nyár és õsz négynegyedes ütemû csendes, tempós ritmusát átérezte, aki a földdel és állattal együtt élt". (67) Szabó Imre ilyen szavakkal vall gyermekéveirõl, így szívta magába a körülölelõ természet szép rendjét, abban a falu nemzedékeken át öröklõdõ lelkületét. Lelkipásztornak készült. A közelesõ pápai teológiai akadémián nemcsak professzort, hanem lelki vezetõt is talált a bibliás életû Pongrácz Józsefben. Ott kapta mértékül Krisztust, "akinél nagyobb embert nem ismer". (V)

1

Kápláni, helyettesi lelkészi évek után a deli termetû, jószavú 31 éves fiatalt 1923 tavaszán lelkészül választotta a budapest-fasori református gyülekezet. A falu csendjéhez szokott lelkész a fõváros vegyes népében "bábeli zûrzavart" érez, amit csak lassankint tud megérteni.

Akkortájt kezd a falu népe a fõvárosba özönleni. Százhúsz évvel azelõtt még nem is engedték reformátusoknak Pesten a letelepülést, de akkorra már 125 ezerre növekedett a számuk, fõképpen a város peremvidékén telepedtek le. Egyházi feladat a segítségnyújtás, hogy otthonra találjanak, gyökeret verjenek az új terepen. Ne csak a világváros bûneit, hanem erényeit, értékeit ismerjék meg, különben, állandó belsõ ihletés nélkül, tömegemberré válnak, a felelõtlen tömegben hamarosan levetkõzik emberi méltóságukat.

Meg kell szûrni számukra a szellemi táplálékot, "mint a káposztásmegyeri vízmûvek is megszûrve adják a milliós város számára a mindennapi vizet". (69) Szüntelenül emlékeztetni kell õket: "Isten törvénye nem egy ötezer esztendõvel elõbbi társadalmi viszonyokra érvényes törvény, hanem a ma társadalmi viszonyaira érvényes isteni akarat". (36) A Tízparancsolat evangéliumot rejt, életújító, felemelõ, mentõ ereje van. Bátran kell hirdetni nekik az evangéliumi szabadságot: "A tekintély igazságával szemben, az igazság tekintélyét!" (70) Ebben a tudatban, mint a székesfõváros közgyûlésének tagja, nagy hatású beszédben kért és kapott a református templom felépítéséhez tíz éven át a fõvárostól évi százezer pengõs támogatást. Rajta volt, hogy az új templomokba lelkészül a lehetõ legjobb erõk kerüljenek. Ekkor már esperes volt, s széleskörû kulturális tevékenységet fejtett ki a fõvárosi gyülekezetekben. Látta, a rádió, majd a tévé, a film, az újságok milyen óriási társadalomformáló hatást váltanak ki, hol jó, hol veszedelmesen romboló irányban.

Igyekezett rávenni a szülõket, ne engedjék szabadjára gyermekeiket, együtt nézzék velük a filmeket, beszéljék meg velük utólag a látottakat, hiszen azok többnyire költöttek és célzatosak, nem tükrözik a valóságot. A krimiktõl tartsák távol õket, azok durvaságra nevelnek, az alvilág mesterfogásaiból adnak leckét, természetes dolognak tüntetik fel az emberölést, aztán ha a gyermek fegyverre tesz szert, közveszélyessé válik.

Az újságolvasásra is meg kell tanítani az embereket, különben naivul hisznek a nyomtatott betûnek. "Itt történhetik meg az, amit Esaiás próféta mond, hogy a világosságot sötétséggé lehet változtatni és a sötétséget világossággá. Azért egymás közti beszélgetésekben, gyülekezeti közösségekben az újságolvasásról beszélnünk kell. Helyes véleményt kell alkotnunk a lapokról, azok szellemérõl". (49)

A nálunk is szított antiszemitizmus idején azt vizsgálja egy másik elõadásban, milyen visszahatást vált az ki az izraelita vallású magyarságban? A közülük hozzánk menekülõ, mintegy ötezerre nézve vallja "minden árja paragrafus ellenére" (66) Krisztus Urunk missziói parancsát, és igyekszik, hogy a megkereszteltek hitbeli tanítással is befogadást találjanak.

Nagy elfoglaltsága ellenére a gyülekezetben a konfirmáció-oktatást maga végzi, így ismeri meg a leendõ gyülekezeti tagokat, ügyes-bajos dolgaikat is felkarolja. Nem az esperesi tiszt ad neki tekintélyt, hanem õ adott tekintélyt az esperesi tisztnek.

Ezek elõrebocsátásával, most azt vegyük szemügyre, aki így állt helyt a gyülekezeti szolgálatban, milyen helytállást tanúsított a kapitalizmussal szemben.

2.

Szabó Imre pályája a két világháború közt bontakozott ki, a kapitalizmus és szocializmus fegyvertelen mérkõzése idején. Kisebb könyvek után 1937-ben adta ki élete összefoglaló mûvét, a Nyitott Ajtót. Tanulmányunk idézetei ebbõl, az újabb világháború elõszelében kevés visszhangot kiváltó, 400 lapnyi értékes kötetbõl valók.

Malthus két évszázada végzett számításai szerint a népszaporulat gyors növekedését a termelés nem bírja majd ellátni. Az utóbbi látványosan fellendült kapitalista gyáripar tömeges termelésével azonban nemcsak biztosította az ellátást, hanem általában az életszínvonalat is magas szintre emelte. Közben a kapitalista haszna is jelentõsen megnövekedett. De az üzem berendezése és fenntartása, a géppark állandó újítása, pótlása és a gyárak egymás közti versenye a költségeket is alaposan megugrasztotta. A kapitalista a pénz utáni hajszában a költségek jelentõs részét igyekezett a munkásaira áthárítani, a béreket lenyomta. Nem is vette észre, hogy ezáltal a munkásokat nem társakként, nem is élõ emberekként, hanem mint a gépeket eszközökként kezeli és kitermeli a tõkés rendszer ellentétét, a kizsákmányolt proletárt, aki aztán társaival együtt a kapitalista túlkapások ellen szervezkedett.

Minket most mindebbõl az érdekel, Szabó Imre a teológus szemével nézve, miképpen látja a helyzetet. Ezt próbálom néhány idézettel szemléltetni.

"Éles és hajszálfinom megkülönböztetést teszünk a kapitalizmus és a mammonizmus között éppen úgy, mint a szocializmus és a bolsevizmus között. Úgy a kapitalizmusban, mint a szocializmusban óriási krisztusi erõk mûködnek. De mind a kettõ átkává válik az emberiségnek, mihelyt Isten nélkül fejti ki lényegét. Az ateista kapitalista világrend éppen olyan rettentõ, mint az ateista bolsevizmus." (7) - "A modern nagytõke, a gazdasági élet törvényszerûségének racionális tudatában csak azt tudja, mivel tartozik önmagának, s már csak halvány árnyékként emlékezik arra, hogy mivel tartozik Istennek, a nemzetnek és az emberiségnek. A felhalmozott tõke nagyobb lett, mint az ember és hatalmába kerítette az embert." (18) "Elválaszt a testvértõl, elválaszt önnön lelkedtõl és elválaszt Istentõl." (5)

"Az Új- és Ótestamentum a gazdasági problémákat látókörének középpontjában tartja s úgy a próféták, mint az Úr Jézus és az apostolok a szeretet törvényét a gazdasági életbõl vett példákon szemléltetik, és imperativuszaik gazdaságetikai követelményeket tartalmaznak." (21) Ezek a parancsok érvényeiket megtartják. A mammon ma is hatalom. "A rendõrségi esetek és a nagy panamák sûrû egymásután ismétlõdõ esetei mögött leleplezõdik a magát mindig elrejtõ és álruhába öltözködõ nagy bálvány: a Mammon. Nevét eredetileg egy jelentéktelen föniciai bálványisten elnevezésérõl kapta. A sokféle bálvány között, amelyek nagy hatalommal rendelkeztek különbözõ korokban, a legnagyobb karriert a Mammon-bálvány futotta meg s ma világot átfogó erõvé növekedett.

Ne csodálkozzunk azon, ha Jézus az emberi lélek valamennyi ellenségei közül a legveszedelmesebbnek a hamis vallásosságot és a Mammon szolgálatát jelölte meg... s amilyen megsemmisítõ kritikát gyakorolt a farizeizmus felett, éppen olyan megsemmisítõ ítéleteket mondott a pénz szerelmérõl." (2) "Ezért mondja az Úr Jézus Krisztus olyan megalkuvást nem tûrõ határozottsággal a vagy-vagyot, nem szolgálhattok két úrnak." (5) Választás elé állít: vagy Istennek szolgálunk, vagy a Mammonnak. Harmadik lehetõség nincs. Az egyház a keresztyén állam illúzióját követve, nem vette eléggé komolyan a dolgát, elnézte, hogy maga az állam is kapitalista jelleget öltött. Szabó Imre ezt úgy mondja, a rendezettnek látszó viszonyok közt az egyház elkényelmesedett, elaludt és késõn ébredt a valóságra, akkor sem igen értette, mi történt. Az egyháznak vállalnia kell "az Istentõl neki adott hivatását... hogy az emberi igazságosság felett az isteni igazságosságot, az emberi békesség felett az Isten békességét hirdesse, s az embert, e földi dolgokba belebonyolult embert mennyei származására... szakadatlanul figyelmeztesse... Az Isten törvénye felette áll a gazdasági élet "öntörvényszerûségének" is. Aki az élet egy területébõl ki akarja zárni Isten szuverén fenségét, az az élet többi területét is megkárosítja." (43)

Kálvint vádolni szokták, mint a kapitalizmus atyját. Igaz, õ engedte meg Genfben, ebben a kereskedõ városban a korábban tilos kamatszedést, meg is szabta a határát pár százalékban. De mert az életet puritán szinten tartotta, megindult a kisebb-nagyobb tõkeképzõdés. Elfelejtik azonban a vádlók, hogy õ a magántulajdont nem ismerte el, amennyiben a vagyon az Istent illeti, az ember csak az Istentõl kapott tálentumok sáfára, számadásra elkötelezett sáfár. A haszon feleslegét iskolák és más közintézmények létesítésére, menekültek segélyezésére kell adnia. Genf így vált naggyá. A reformáció népe így élhette túl nálunk a török világ és a rekatolizáció kegyetlen üldözéseit. (8-18)

Feltûnõ Szabó Imre széleskörû olvasottsága. Ismerte Werner Sombart, Max Weber, Ernst Troeltsch, Emil Brunner alapvetõ mûveit. Olvasta Kutter, Ragaz, Rauschenbusch könyveit, hogy csak a jelen tárgyunk körébe tartozó szerzõk nevesebbjeit említsem. Mindezt kiegészítette történeti és statisztikai mûvek tanulmányozásával. Egyszer megkérdeztem tõle: Hogy tudsz hivatalos elfoglaltságod mellett ennyi idõt olvasásra szakítani? - Tudod, falusi gyerek voltam, és megszoktam a koránkelést. Már hajnali ötkör fenn vagyok és kilencig zavartalanul olvashatok. Pesten akkor indul a hivatalos élet. Idõbeosztás kérdése az egész. - Annyit teszek emlékezetes szavaihoz, a könyvszeretet mellett megvolt az a pásztori adottsága, hogy a magasröptû okfejtéseket eleven módon tudta földközelbe hozni, közérthetõvé tenni.

3.

Az elmondottakból szeretnék egy mozzanatot külön is kiemelni: a mammon szó használatát. Hol Mammonnak, hol mamonnak írják. Jézus Urunk tanításaiban is többször elõfordul, az akkori palesztinai népi szójárásban gyakori volt. Az Ószövetségben nem található.

A mai teológiai etikában a mammon szó alig fordul elõ. Ehelyett pl. a kapitalizmus esetében öntörvényûségrõl beszélnek. A szócsere szerencsétlen, mert e két fogalom nagy mértékben különbözik. A mammonnak szinte személyes jellege van, ördögi kísértést fejez ki, ezért is írják olykor nagy kezdõbetûvel, s ami a legfontosabb, eleve bûnt jelent. - Ezzel szemben az öntörvényûség alkalmas arra, hogy eleve törényerõre emelje a bûnt is, mintegy az Isten törvénye mellé tolja fel. Feledi, hogy Isten törvénye a gazdasági életnek is felette áll. A gyakorlatban azonban a saját "törvényét" az elfeledett vagy mellõzött Isten törvénye fölé emeli és azt a maga területén egyedüli törvényként tünteti fel.

Igaz, a teológiai etikák több-kevesebb körülményességgel igyekeznek határt szabni az öntörvényûségnek, de az öntörvényûség elismerése eleve bénítja törekvésüket. Nem szabad feledni, a kapitalizmus nem újkori találmány, és nemcsak nagykapitalizmus van, hanem kiskapitalizmus is, a kisember is ugyanúgy ragaszkodhat apró javaihoz, mint a kapitalista a tõkéjéhez. Ilyen értelemben a kapitalista szellemnek, már Jézus is leleplezõje volt, ha nem is használta a kapitalista szót. A haszonelv sem új dolog, már a régi háziiparban is megvolt, már a sarukészítõ és a lepelszövögetõ is felszámította a létfenntartásához szükséges hasznot, csak nem öltött a haszonelv akkor olyan feltûnõ arányokat, mint a kapitalizmusban.

Szabó Imrének volt elég bátorsága, hogy igényes budapesti hallgatóság elõtt használja a Mammon szót, ezt az ódon hangzású, egy kicsit ördöngõs bibliai kifejezést, mert kertelés nélkül, találóan fejezi ki a lényeget és egyszerûbbé is teszi a problémát. Félre ne értsük, õ nem azt mondja, hogy a kapitalizmus azonos a mammonizmussal, tehát egészében a Mammon szolgálatában áll. Vannak azonban túlkapásai, és a túlkapásokat nem szabad öntörvényûségként leplezni, hanem nevén kell nevezni: az bûn, és annak megfelelõen kell kezelni.

Arra se hivatkozzunk, hogy a haszonelv a kapitalizmusban döntõ. Haszonelv, mint mondtuk, már az õsi háziiparban is volt, ha nem is ölthetett óriási arányokat, mert mûködött a belsõ és a külsõ fék, utóbbin a hatékony versenyt értsük.

Amerikában, Európában és másfelé is vannak jól mûködõ vállalatok, ahol a munkaadó és munkás keresztyén alapon találkozik egymással, kölcsönös tiszteletben. Szabó Imre ezt így fejezi ki: "A munkaadó és munkás egymás emberi méltóságát és egymáson Isten képét megbecsülve, s testvéri szolidaritásban éljen egymással, mind a nemzeti jólét, mind a megpróbáltatás napjaiban." (44)

Ide tartozik, hogy amikor a marxista szocializmus átvette nálunk az uralmat, Szabó Imrét hamarosan, 1950-ben elmozdították állásából és Budapesttõl távoli faluba küldték, Békefi Benõ nyírségi esperes felügyelete alá. A kis faluban, Bújon élete végéig hûségesen szolgált. Környékbeli fiatal lelkésztársaitól hallottam: õtõle tanulták meg, hogy kell egyházi gyûléseken felszólalni, miképpen lehet a témát termékeny módon megfogni...

A debreceni klinikára került, ahol sikeres mûtét után váratlanul elhunyt 1955-ben, Budapesten temették el, óriási részvét mellett. A temetés megrendezését egykori munkatársa, dr. Incze Gábor hitoktatási felügyelõ, sok régi magyar egyházi könyv érdemes kiadója is megszenvedte: elvesztette állását. Az állami önkényeskedések sorát az akkori egyházkormányzat engedelmesen teljesítette.