Péld. IX. RÉSZ

Péld. 9,1–18. A bölcsesség és bolondság hívása.

Elérkeztünk a bevezető rész (1–9) végéhez. A 10:1-el kezdődik a hosszabb-rövidebb bölcs mondások gyűjteménye. Mégegyszer elénk adja a választás lehetőségét. Hív a bölcsesség is, a bolondság is. Az, hogy valaki bölcs lesz-e vagy bolond (jól rendezi-e be az életét vagy sem), döntés kérdése.

1–6. A bölcsesség gazdag úrnő. Jól megépített, előkelő házban lakik. A hét oszlop – általában az oszlop – jómódú házra vall az akkori építkezési szokások szerint; a hetes szám egyúttal a teljesség jelképe is. (A teremtés hét napja, hétágú gyertyatartó.) Lakomája gazdag: levágott állatok, fűszeres bor van előkészítve. A kenyér, bor, hús, külön-külön nem magyarázható allegorikusan, de az ételek az ÓSZ-ben többhelyt jelképei a lelki javaknak (Ézs 55:1; Jn 6:35). Nem járunk messze az író szándékától, ha azt mondjuk, hogy a következő fejezettől kezdve jönnek azok az étkek, amelyeket a bölcsesség terített föl asztalára. Az illem szerint, amikor már kész a lakoma, kimennek a szolgák, hogy a hivatalosokat mégegyszer hívják és a házhoz kísérjék (Eszt 5:4; 6:14; Lk 14:17). A meghívás ismét mindenkinek szól (ld. 8:1–11 magy.). Az együgyűek, akik vezetés nélkül nem találnák meg az élet útját (mert tapasztalatlanságuk miatt a rossz hatásnak engednek) ezáltal ráléphetnek a belátás útjára. Vö. 1Kor 1:26–27 és Lk 10:21.

7–12. A csúfoló az, aki tudatosan elutasítja magától a bölcsességet (13:1), ti. azt a fajtát, amit könyvünk képvisel (10 v.). Talán éppen azért, mert annyira biztos a saját bölcsességében. Ebben különbözik az együgyűtől, aki jó irányban is befolyásolható. Az ilyen emberrel nehéz boldogulni (7–8a), mégis szól még ennek is a bölcsesség hívása. (11–12)! Maga lássa következményeit, ha nem hallgat rá. A bölcs ellenben csak örül, ha segítséget kap (8b–9). Szinte lemérhetők az emberek azon, hogy fogadják a figyelmeztetést. A 10. verset ld. az 1:7–9 magyarázatánál.

13–18. A bolondság gondatlan háziasszony. Az ő hívása is eljut mindenkihez, bár ő ezt nem az illem szerint teszi, mint a bölcsesség, hanem háza előtt ülve szólítja meg az arra elhaladókat. Viszont fecsegő, és jól látható helyen van a háza. Mindkét mozzanat olyan, ami a paráznákra emlékeztet: 7:11; Józs 2:15; Jer 3:2; Ez 16:31. Lakomája szegényes: kenyér és víz. Rábeszélő fecsegésével azonban ezt sokkal kívánatosabbnak mutatja: Édesebb („izgalmasabb, színesebb” – hangzik ma), mert lopott. (A „lopott víz” kifejezés lehet utalás az 5:15kk. képeire. Az „ivás” több helyen a szerelmi gyönyörűséget fejezi ki, a lopott víz tehát a paráznaságot.) Csak a végén derül ki, hogy vendégei csapdába estek, mert a halál birodalmában vannak.

Péld. X. RÉSZ

Péld. 10,1–32. Bölcs dolog-e jónak lenni?

Innen kezdve nagyon sok különálló rövid mondás sorakozik egymás mellé. Nagyobb gondolati egységeket majd csak a könyv végén találunk újra. Ahol lehet, igyekszünk a mondásokat a bennük levő közös gondolat alapján együtt tárgyalni. Sokszor azonban csak egy-egy közös szó, vagy a hasonló hangzás alapján került egymás mellé két mondás.

1. „Salamon példabeszédei” ld. Bev. 1–4 pontja.

A társadalom legkisebb sejtje, annak alapja – sokkal inkább mint ma – a család volt a bibliai korban is. A szülők voltak elsőrenden a nevelők. Általános tankötelezettség, írástudás nem volt, a gyermek azt vitte magával az életre, amit szüleitől szóbeli oktatás formájában kapott.

2–5. Az igazak pénzügyei. Az igazak számára a kevés is többet ér, mert számíthatnak az Úr áldására. Végső fokon az életét (üdvösségét) játssza el a gonosz, rossz cserét csinál a pillanatnyi nagyobb jólétért. Az igaz megtanul becsületesen dolgozni, tehát nem tétlenül várja az áldást. Ezért nem szorul rá a becstelen jövedelemre sem. Mindent idejében! – tanítja az 5. v. „Átalussza”: a mély, öntudatlan alvás szavát használja.

6–7. Kétféle sors. Az igazakra Isten és emberek áldása száll (Zsolt 24:5; Deut 33:16), a gonoszokra bűnük következménye. Tette végső következményeit nézi a bölcs! Még haláluk után is másképp emlegetik őket.

8–9. Választani lehet. Aki az áldott, a biztonságos úton akar járni, annak magára nézve kötelező erővel kell elfogadnia az útmutatásokat. Ezek számára parancs az ige. A 8a után odaértendő: ezért van biztonságban. Nagyobb hatalom áll az igaz mögött, mint amekkora a gonoszok ereje!

10–12. Kétféle hatás árad a kétféle életből. Az egyikből a rontás, a kár; már életében a rothadás illatát terjeszti. Kacsintgat: vagy titkos jeladás a cinkosának, miközben valakivel beszél és így tör romlására (6:13), vagy a káröröm kifejezése (Zsolt 35:19) és így okoz fájdalmat. Még az esetleges más látszat, barátságos szavak mögött is (11b) gonoszságot rejteget. Az igaz viszont életerőket áraszt maga körül, azokat az erőket, amiből maga is él. A harag, viszályok láncolatát csak a megbocsátó szeretet tudja elvágni. A megbocsátás, mint eltakarás: Jak 5:20; 1Pt 4:8. A szeretet az „eltakaró”: 17:9; 1Kor 13:7.13–14. A bölcsesség (ld. Bev. és 1:2–6) az a tudomány, hogy valaki mindig a jót, a hasznosat teszi. Aki egyszer befogadta, tettei és szavai ezt tükrözik. „Elrejtik”: nem a mások elől való eldugás a szó értelme, hanem, mint valami kincsnek (2:1; 7:1), a megőrzése, biztos helyen tartása. Náluk mindig megtalálható a bölcsesség. Míg tehát a bölcsek e belső irányítás szerint járnak, az eszteleneket bottal kell terelni.

15–16. A vagyonról. A 15. v. helyes értelmezéséhez ismernünk kell létrejöttének folyamatát (ld. Bev. – népi bölcsesség). Első fele önálló mondásként élt. Hozzákapcsoltak egy kiegészítést, ezzel költői formát adtak neki. Tartalma: reális ténymegállapítás egy nem éppen erkölcsös társadalmi jelenségről. De egy ilyen rövid mondás az igazságnak egy-egy vonását villantja föl; így versünk is egyoldalú. Ezt bizonyítja, hogy ugyanezt a megállapítást máshol (18:11) más folytatással másképp fejlesztették tovább. Amott az igazságnak már másik mozzanatát kapjuk (ez az erősség csak úgyvélt). Ugyanerről a témáról van mondanivalója a Préd 7:12-nek, végül fejezetünk 29 v.-e megmondja, mi az igazi erősség. A vagyon: eszköz. Ugyanazt lehet kétféleképpen használni (erő, tudomány, technika, atom). A bölcs asszony jó anyagi érzékkel pl. családja biztonságát és a szűkölködők segítését szolgálja. (31:24–30) Vö. Jak 4:3.

17. A fegyelem azért szükséges, mert ami jó, nem mindig közvetlenül kellemes. Pl. 2. v.: A gonosz szerzemény pillanatnyilag kellemes, a vége halál. A fegyelem: lemondás valamilyen célért. 18–21. A beszédről. Színezüst: szennyezetlen, ezért értékes. Az igaz: ajkaival másokat legeltet; a nyájat megfelelő legelőre vezetni életfeltétel Palesztina víztelen pusztaságain; vagyis az életből olyan sokat kapott, hogy abból másoknak is jut (a bölcsesség életforrás 10:11; életfa 6:23). Ellenben a balgának olyan kevés van, hogy magának sem elég, meghal. A bölcs, értelmes, balga, esztelen stb. mindenütt erkölcsi és nem értelmi kategóriák.

22–23. Kinek mi a gazdagság? A bölcsnek: az Úr áldása. Egyrészt azért, mert kezében vannak az anyagi erők, áldása olyan, hogy nem szorul kipótlásra (Zsolt 127:2). Másrészt azért, mert áldása, a vele való kapcsolat, ami maga az élet, többet ér minden anyagi boldogulásnál (Lk 12:13–21). A 23 értelme: egyiknek ez a gyönyörűség, másiknak az. Szörnyű átok odáig romlani, hogy a bűn legyen az öröm, nagy áldás, ha a lényem egésze igent mond, „élvezi” a jót.

24–25. és 27–30. Melyik biztonságosabb? Földi határok közt nézve: gonosznak lenni (Zsolt 73:1–16). Azt is felhasználhatja érvényesüléséhez, amit az igaz nem. Az életnek azonban nemcsak egyetlen valósága az, ami ezek között a határok között van (Zsolt 73:17kk.). Ezért tesz végig az egész fejezet, sőt az egész könyv egyenlőségjelet a bölcs és az igaz közé. A gonoszság: bizonytalanság (Zsolt 1:4–6). Az igaz az örök fundamentumra épít. A 29-et vö. a 15-ről mondottakkal. Ha egy nép nemzedékről nemzedékre atyái földjén lakik, ez a zavartalan biztonság jele. Így lett Izrael számára Isten áldásának a jelképe az Ígéret földjén való lakás (Ex 20:12; Zsolt 37:3.11.29. átmegy az ÚSZ-be is: Mt 5:5), a büntetésé pedig az onnan kiűzetés (Ez 33:23–29). Az igaz soha – az eredeti szöveg szerint: örökös érvénnyel – nem inog meg. „Földjéről”, Isten áldásainak színhelyéről nem mozdítják el a viharok.

26. Nemcsak kicsúfolja a lustát, óv is tőle.

31–32. A száj is kétféle. A 31. fához hasonlítja őket. Az igaz zöldell, hajt, vagyis élet van benne és életet áraszt, a másik sorsa kivágatás: Az egyik jóhatású, a másik káros (32).

Péld. XI. RÉSZ

Péld. 11,1–31. Maradandó értékek.

1. A hamis mérték alkalmazása olyan bűn; ami emberi szemek előtt ritkán jön napvilágra. Elkövetőjére inkább hasznot szokott hozni, mint bajt. De az Úr ezt is látja és nyilván megjön a büntetése. Épp ezért alkalmas bevezető ez a mondás a következő versekhez, ahol arról van szó, hogy a gonoszoknak más a sorsa, mint amit rövid távon gondolkozó számításuk föltételez.

2–8. Kétféle sors. Tipikus példa erre rögtön a 2. v. Dölyfös az, aki fölébe helyezi magát az embereknek, de épp ezzel kerül – alájuk. A feddhetetlenség olyan biztosan vezet, mint pásztor a nyáját. A harag napja a végső leszámolás napja (Zof 1:18; Ez 7:19) a 3. v. második felében a halál áll vele párhuzamosan. Ezen a napon átrendeződnek az értékek. Haszontalanná válik, amit eddig legfőbbnek tartottak (10:2; Zsolt 49:6–10.17–18), ellenben megment az igazság, aminek a földi életben nem mindig van megfogható, lemérhető haszna. Az gondolkozik tehát bölcsen, aki ennek a napnak a szemszögéből gondolkozik és erre nézve gyűjt maradandó értékeket. Az igazság útegyengető (gondoljunk a régi világ göröngyös útjaira!) az életben, bár az igaz igenis juthat szorultságba (8); de a vége a fontos: kimenekül. Helycsere következik a végén.

9–14. Kétféle hatás a közösségre. Könyvünknek ebben a részében különösen sok mondás egyszerűen kijelentő, ténymegállapító. Az írók, összeállítók célját tekintve azonban ezek is intelmek. Így pl. a 9-ben két intelem is van: Őrizkedj az ilyen embertől! Légy igaz. „Ismeretük”: „Az igaz, aki hallgatni is tud, de a megfelelő szót is tudja mondani, és mindig igazságszerető, minden nehézségből megszabadul” (B. Gemser). Az igazság a közösség éltető ereje, az igazból erők áradnak (10–11). A hallgatás (12–13) és a helyén mondott szó is (14) a közösség fenntartója. Az éltető szót kimondani felelősség!

15. Ld. 6:1.

16. A derék asszony (31:10–33) az igazi kincs! A vers általában is fölhívja figyelmünket a helyes értékelésre a szellemi és anyagi kincsek között. Az egyik lényének szépségével tiszteletet, a másik külső erőszakkal szerez vagyont.

17–21. Mindenki önmagának árt vagy használ. Saját lelkével = önmagával. „Szeretet”: szövetségi hűség. Isten szövetséget köt az emberrel. Ennek megtartása: Isten részéről kegyelem, az ember részéről Isten parancsának megtartása. Ember és ember között: hűség, szeretet, az Isten akaratának megfelelő viselkedésmód. A szeretet embere: Isten kegyelmében gyökerezik, embertársaival ennek megfelelően bánik. – „Hazug” kereset: hamis, megbízhatatlan. „Igaz” bér: megbízható, állandó. A héber szavak kettős jelentése és az a tény, hogy éppen ezeket a szavakat választották a kereset, bér jelzőjéül, mély igazságot fejez ki. A hamisan keresett bér hamis a gazdájához, cserben hagyja. A megbízható ember megbízhat keresményében, mert a világban erkölcsi rend érvényesül. Nem hagy kétséget: az ÚR az, aki erre a rendre fölügyel.

22. Aranykarika: korabeli előkelő ékszer (Gen 24:47; Ézs 3:21; Ez 16:12). A „jóízlés” jelenti még: körültekintés, tapintat (pl. 1Sám 25:33); esztétikai, szellemi és erkölcsi értelemben a jó választásának a képességét. Erős képpel hívja föl figyelmünket a látszat és tartalmasság közti különbségre.

23–31. Az igazság éltet, a gonoszság pusztít. Az igazak olyasmire vágynak, ami megegyezik az erkölcsi jóval – ezért amit elérnek, a végén tényleg jó lesz nekik. Amit a gonoszok remélnek, az ő szemükben természetesen nem rossz, de végül is az Isten haragját hívja ki ellenük (23). A boldogság vagy boldogtalanság egyik forrása, hogy mire tartjuk a vagyont (24–27). Rabjává lenni értelmetlenség, mert a) Isten az anyagiaknak is ura; nem a mi ügyeskedésünk, hanem az Ő áldása szerint nő a vagyon. b) Aki nincs vagyonához kötözve, hanem azt jóltevésre használja, belsőleg gazdagodik. A szeretet, megbecsülés légköre üdítő a lélekre. c) Akinek a vagyon a mindene, elszigetelődik az emberektől, a külső virágzás vigasztalan sivárságot takar. A gabonával való spekuláció különösen rossztermő vagy háborús években hajtott nagy hasznot a gazdagoknak, a szegény nép rovására. (Feketepiac!) Aki a jóra törekszik, tulajdonképpen Isten jótetszését keresi (27), ez viszont egyenlő az áldással, élettel, boldogsággal (8:32; 12:2.12). Aki a gazdagságban bízik, vagyis abban, amit a világ nyújtani tud, lehullik, mint a pusztuló fának a levele. Ezzel szemben az igazak virulnak, mert gyökerük az éltető elemig nyúlik. Istenre van szükségünk (28). Az élet más területein is visszájára fordul, ha valakit elvakít egy szenvedély. A család(ház) szétzüllik, ha valaki zsarnoka lesz neki, vagy fösvénysége miatt szenved háznépe. Valószínűleg ez utóbbira vonatkozik versünk, tekintve, hogy az előző versekben a kapzsiságról volt szó. Az így előálló rideg légkör visszahat előidézőjére, a kedvetlen munka anyagi kihatásai is mutatkoznak (29). A szél: a haszontalan, mulandó, semmitérő. Az élet fája az Istentől származó élet ősi szimbóluma. Az igazat igazsága élteti, sőt másoknak is éltetőjévé válik. Az utolsó vers általános fogalmazása az Úr cselekvésére utal.

Péld. XII. RÉSZ

Péld. 12,1–28. Kétféle magatartás – kétféle sors.

1. Ld. 10:17.

2–3. A gonosz és az igaz sorsának szembeállítása. „Bűnösnek tartja”: az eredetiben az a kifejezés áll, amit akkor használtak, ha a bíróság valakinek az ügyét megvizsgálta és az illetőt bűnösnek nyilvánította (Ex 22:9). Azért nem biztos a gonosz élete, mert az Úr bűnösnek találja. Nagy vihar ingathatja meg a fát gyökeréig, vagy (folyóparton) víz moshatja alá! Az igaz biztosítva van a külső behatás ellen, mert sorsa az Úrtól függ.
4. A derék asszony kifejezést ld. 31:10 leírását 31:10kk. Sok függ a házasságban az asszonytól. Válhat díszére, méltóságára, de lehet megrontója is.
5–6. A kimondott szó hatalom. A gonoszokkal szemben való óvatosságra hív föl. A szándék láthatatlan, ezért vigyáznunk kell az emberekkel. Nem tudjuk, szavaik mit takarnak. Költői megszemélyesítés: a beszéd vérszomjas. Valójában a beszélő.
Az igazak beszéde szabadító erő. Nem világos, hogy az „őket” kire vonatkozik. Talán saját magukat mentik meg, mert igazak lévén, Isten oltalma alatt állnak. Talán azokat, akiket a gonoszok bajba juttattak.
7. Sokszor visszatérő probléma: Miért megy jól a gonoszok dolga és szenvedhetnek az igazak? Versünk felelete: ez az állapot nem végleges; hosszabb távon jön el a kiegyenlítődés. Mt 7:24–27.
8. Ez a vers viszont az emberek előtti jutalomról beszél.
9. Van aki a látszatra ad, van aki a valóságos jólétre.
10. A vers első feléhez odaértendő: Mennyivel inkább jól bánik embertársaival! Az állatokkal szembeni magatartásra ld. Deut 25:4; Zsolt 104:17–24; Jón 4:11.
11. Lehet becsületesen dolgozni és lehet az erős tevékenység látszatát keltve nem csinálni semmit, illetőleg nem csinálni semmi hasznosat, a tevékenység célját elhibázni.
12. A gonoszok vadászhálója: az a törekvésük, hogy ártsanak és bűnös nyereségre tegyenek szert az igazak megkárosításával. Az igazak viszont az Úr védelme alatt állnak. „Gyökeret”: a hasonlat a szilárdan álló fáról van véve.
13–14. Vö. Gal 6:7. Az ajkak hűtlensége: Rágalmazás, hamistanuzás, kétszínűség. Ha ezzel ártanak is a gonoszok („veszedelmes csapda”) az igaz ebből végül megmenekül. Végül is mindenkit becsületesség szerint értékelnek.
15–16. Senki nem olyan bölcs, hogy mások tanácsa ne lehetne segítségére. A bölcsek tudják ezt igazán és így jutnak állandóan előbbre. A bölcsességhez hozzátartozik a meghallgatás, de a hallgatás művészete is.
17–19. és 22. Több mint száz mondás foglalkozik könyvünkben a nyelvvel ill. ajkakkal, tehát a beszéddel. Veszedelmes, nehezen ellenőrizhető hatalom (Jak 3:1–12), sebezhet – meggondolatlanságból, szándéktalanul is – és gyógyíthat. Az elrepülő szó a mulandóság jelképe; mégis, ha ajkunkat az örökkévaló érték (igazság) szolgálatába állítjuk, ezáltal mintegy az örökkévalóságban osztozik. Lehetőség a választásra: pusztító erők sodrába, vagy éltető (mert Istentől származó) erők áramkörébe kapcsolódunk-e. Egy ilyen eszköz, amivel ide vagy oda kapcsolódhatunk, a száj.
20. Aki árt – rosszat kovácsol – abban talál kielégülést, hogy maga alatt érzi a másikat. Ez sivár tartalom, mérgező gazdájára is. Csalárd: ti. önmagát csapja be, aki így tesz. A békesség a héberben a teljességet, anyagi-szellemi kiegyensúlyozottságot is jelenti („békebeli állapotok”). Akik erre segítenek másokat is (tanácsolnak), maguk is részesévé lesznek ennek a harmóniának.
21. Summázó megállapítás, kiegészítendő azonban a 7-ben foglaltakkal. Vö. 3:5–8. magy.
22. Az okos nem dicsekszik okosságával, de természetesen elmondja ott, ahol szükséges (11:14). A butaság leplezésére egyetlen módszer a hallgatás.
24.27. A szorgalmasok keze: a szorgalmas kezűek. A szorgalmasok fokozatosan előrejutnak. A szorgalmasok önállóságávaI szemben a lusta alárendelt helyzetbe kerül, ahol kényszerítik a munkára (robot = kényszermunka). A 27a gúny.
25. Vö. 4:20–27 magy. Ha a szív rossz töltése általános levertséget okozhat, a jó szó csodát tehet. Gyógyít azzal, hogy az alapbajt szünteti.
26.28. Az igazság vagy gonoszság, bölcsesség vagy bolondság végül is élet vagy halál kérdése. Isten ítélete nem tagadható ki a világból.
Péld. XIII. RÉSZ

Péld. 13,1–25. Éltető és pusztító erők.

1. Fegyelem ld. 1:2–6. A csúfoló: aki tudatosan (cinikusan) választja a rosszat.
2. Ld. 12:13–14.
3. Ismét a beszéd. A fegyelem ezen a téren egyenesen életmentő lehet.
4. Ha valaki nem éri el, ami után vágyakozik, annak oka az, hogy nem dolgozik meg érte. A becsületes munka áldása nem marad el. Természetesen itt a reális vágyról van szó, a szükséglet kielégítéséről. 5–6. Az igaz és a bűnös. Az egyik mondás a kétféle magatartást jellemzi és egyúttal arról szól, hogy a bűnösre magatartása szégyent hoz, tehát bizonyos értelemben már magán hordja a büntetését. A második mondás a kétféle következményt mutatja be: egyik az élet, a megmentés erőivel áll – kapcsolatban, tehát ezeket árasztja, a másik a pusztulást.
7–8. Szegény-gazdag. Az első mondás kétféle viselkedésmódot jellemez: a második a bölcsebb. Az élet azonban többet ér, mint a gazdagság és lehet olyan eset, hogy a gazdagságot kell odaadni, hogy menthessük az életünket – mondja a második mondás. A szegénynek annyiban nyugodtabb az élete, hogy nem kell remegnie tulajdona elvesztéséért, őt nem lehet vagyonelkobzással fenyegetni. Rablóknak és önkényuralkodóknak egyaránt célpontja, volt a gazdag. Az utóbbiaktól sokat kellett nyelniök a gazdagoknak, ha el akarták kerülni, hogy azok ürügyét találjanak a fej- és jószágvesztésre. 9. „A fény az élet jelképe (Jób 3:20; 16; Zsolt 49:20; 56:14; Jób 33:30; Zsolt 36:10) és a boldogságé (Jób 22:28; Ézs 9:1–2; 30:26; Zsolt 97:11), az égő lámpa a lakott lakás jele, a zavartalan, boldog családi élet képe (2Sám 21:17; 1Kir 11:36; 15:4; 2Kir 8:19; Zsolt 132:17; Jób 29:3); abban a lakásban, ahol már nem ég a lámpa, kihalt a család; a kialvó vagy kihunyt lámpa ezért a szerencsétlenség és reménytelenség jelképe (20:20; 24:20; Jób 18:5–6; 21:17).” B. Gemser utolsó megállapításához az idézett helyek alapján még hozzátenném: és az isteni büntetésé. „A két kifejezés: „világosság” és „mécses” bizonyára szándékosan vannak itt megválasztva, hogy kifejezzék az ellentétet az igaz isteni bölcsesség és a gonosz emberi okosság között” (Fritsch).
10. A kevély megsértődik a jótanácsért – viszály támad. Aki elfogadja, az bölcs és a jótanács által még bölcsebb lesz.
11. Ahogy megszerzik a vagyont, aszerint lesz állandó.
12. A szív itt az egész személyiséget jelenti. Az élet fája: e sorok leírásakor már több ezer éves szimbólum az ókori keleten; életerő, valami olyan élet, ami több, mint puszta létezés.
13–16. Élet – halál. „Ige, parancsolat”: Az Úr törvénye (Deut 30:11–14). „Parancs”: ld. 4:1–5 magy. Aki zálogot ad, annak egyszer fizetnie kell, vagy elvész a zálog; aki hallja és semmibe veszi az igét, egyszer majd teljes lényének elvesztésével fizet érte. Félni: hódolattal tisztelni (istenfélelem 1:7). Jutalmát veszi: ugyanaz a szógyök, mint a „béke”, ami kiteljesedett, hiányt nem szenvedő életet jelent. Tanítás: 4:1–5. A 14:27 ugyanazt mondja az Úr félelméről, mint ami itt a bölcsek tanításáról áll. Az élet forrása; ahol ezt a hasonlatot leírták, egy-egy város léte szószerint egy forráshoz volt kötve. Isten a világ teremtője, az élet megalkotója. Az él, aki ebből a forrásból merít. A halál tőrei: a halál megszemélyesítve, mint egy vadász, aki csapd
ákat állít. Az okos ember a parancsolatok megtartása által az élet útját választja.
17. Az ókorban a postaforgalom sokkal kezdetlegesebb volt, mint manapság. Volt ugyan még diplomáciai levelezés is, de sok üzenet csak szóban ment. Sok múlott a küldöttek hűségén, ügyességén (22:21; 25:13). Egyiptomban egyenesen tantárgy volt a megbizatás helyes elintézése. Így kerülték ilyen tárgyú mondások a bölcsességirodalomba, amelyek általánosítva mindenfajta föladat hűséges teljesítésére intenek.
18. Egyrészt a fegyelmezés elfogadása, másrészt önfegyelem nélkül komoly eredményt nem lehet az életben elérni (1:2–6). A hitéletben sem. Nagy felelősség ez a szülőkön, nevelőkön.
19a. Ld. 12.
19b. Balgatagnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a rossztól való eltávozást utálja. A vers két felének kapcsolópontja a kívánság – utálat ellentét.
20–25. Újra meg újra visszatérő gondolata könyvünknek, hogy az bölcs igazán, aki Isten útját választja. Az ilyen ember ás le a valóban biztos alapokig. Bölcsessége abban van, hogy a látszólag biztos helyett (amit a gonoszok választanak) az igazán biztost választja. A felszíni hullámzás mögött ui. ott van Isten igazságos kormányzása. Pillanatnyilag történhet akaratával ellenkező. Bár a természet úgy van berendezve, hogy mindenkinek, még a szegénynek is, bőven jutna élelem, de a társadalmi igazságtalanság miatt sokan nyomorognak, sőt elpusztulnak, munkájuk eredménye a gonoszokhoz vándorol (23). De Isten gondoskodik a kiegyenlítésről. Ezért azonosítja könyvünk mindenütt a gonoszokat a bolondokkal. Az okos a jövővel számol. A bűnösök vagyona az igazaké lesz, szinte az igazak számára van náluk eltéve (20–22). Ezért kell annak, aki az élet útján akar járni, a társaságát nagyon gondosan megválogatnia (20). Újszövetségi kitekintésben: a közösség, az egyház fontossága. Persze, valami gőgös elkülönülésre nem ad jogcímet ez az ige; csak arról van benne szó, hogy kiknek a hatása alatt állunk. Mivel a kiskorúak nehezen ismerik föl ezeket a mély törvényszerűségeket, inkább a felszín csábítja őket, ezért nagy a nevelő felelőssége s ezért nem hiányozhat a nevelésből a szigor (24. vö. 18).
Péld. XIV. RÉSZ

Péld. 14,1–35. Bölcs magatartás – önfegyelem biztonság.

1. Az eredeti szöveg gondos vizsgálata azt mutatja, hogy „az asszonyok” tévedésből került a szövegbe. „A bölcsesség építi…” volt az eredeti. A bölcsesség építő, a balgaság romboló erő.

2. A hit és az erkölcs szorosan összetartoznak. A cselekedetekből következtetni lehet, hogy valaki milyen viszonyban van az Úrral. Az erkölcs hit nélkül nem elég.

3. A bolond beszédével önmagának árt. Ld. 12:17–19.22–23.

4. Jóltáplált állatállomány: tele csűr – okos gazdálkodás: haszon. Ld. 31:19kk. magy.

5. Ld. 12:17. Intelem: légy igaz tanú. Ex 20:16.

6–9. A bölcsességre eljutás nem értelmi, hanem lelkületi kérdés, az istenfélelemmel kezdődik. A csúfoló az, aki éppen ezt utasítja el magától (1:7; 2Tim 3:7). Vö. 13:20–25 magy. „Alattomosság” (8. v.): megcsalja önmagát és másokat.

10. Az ember végzetesen egyedül van. „Méltatlan”: megfelelőbb fordítás: „Idegen”. Isten az, aki ismer minket (Zsolt 139:1) ezért a magányosság csak fölfelé törhető át (1Kir 8:38–39). Jézus megértő szeretete (Zsid 4:15) által törik át vízszintesen is ez a fal (Róm 12:15).

11–12. Ld. 12:7 és 3:5–8. Figyelmeztetés, hogy állandóan az ige vezetése alatt járjunk, nyitottak legyünk. Még a hívő értelem sem találja el mindig (Náthán 2Sám 7:3–12) Isten akaratát.

13. Az ember kiismerhetetlen. Nem minden öröm hatol le a lélek mélyéig, csak a teljes öröm (Zsolt 16:10). Örömünk nem állandó.

14. Útjaival: cselekvésmódjával, sőt fordíthatnánk szabadon: cselekedeteivel. Elégedett: azzal lakik jól, azzal lesz tele. Ahogy cselekszik, aszerint fizettetik meg a jónak is, rossznak is.

15. Az együgyűek bűne: válogatás nélkül elfogadnak mindent, ahelyett, hogy a jó befolyásnak igyekeznének magukat kitenni (ld. 1:4.22). Az okos megvizsgálja, hova lép, nem bűnös út-e az. Légy óvatos, számolj a következményekkel!

16. Ugyanezt a gondolatot viszi tovább.

17. A harag két megnyilvánulási formája ellen óv: a hirtelen harag bolond cselekedetre ragadtat, eredménye legjobb esetben is szégyen. A hideg, kiszámított, tervszerű (ezt jelenti az eredetiben a „fondorlatos”) bosszú gyűlöltté tesz.

18. „Együgyű” ld. 15. „Örökölnek”: sorsuk, osztályrészük lesz. Aki nem válogatja meg, kit és mit enged magára hatni, az bolond lesz: elvakul és nem tudja fölismerni azt, ami számára jó.

19–22. A 20. vers keserűen reális társadalmi megfigyelés (De: Ézs 61:1). A javak elosztása nem is mindig igazságos, de helyre áll az igazság (19 v. ld. 12:7). Az alamizsnára leső koldusok álltak a kapuban (Lk 16:20). Az a boldog, aki a jelenségek mögött fölismeri Isten igazi akaratát és szereti azt, sőt segíti (könyörül), aki megalázott helyzetben van. Aki ezt nem teszi, vétkezik. A 21. tehát helyesbíti, kiegészíti erkölcsi szempontból a 20-at. Épp az igazság jövőbeli érvényesülése miatt az kovácsol magának jó jövőt, aki erkölcsileg tökéletes. A „hűség és igazság” kifejezést ld. 3:3–4 magy.

23. A szorgalomra hív föl, természetesen kiegészítendő: 10:22.

24. A bölcs jól használja vagyonát, neki korona. A buta gazdagon is csak buta marad.

25. Ld. 12:17 és 14:5.

26–27. Az Úr félelme (ld. 1:7), biztonság az embernek és ezt adhatja gyermekeinek. Az istenfélelem és bölcsesség közötti szoros összefüggésre mutat, hogy a 27 az istenfélelemről mondja ugyanazt, amit a 13:14 a bölcs tanításáról. A kifejezések magyarázatát ld. ott.

28. Intelem az alattvalóknak: álljanak a vezetők mögé, hogy a közösség virágozhasson. Intelem a vezetőknek: a közösség javán dolgozzanak. Ez szolgál nekik is dicsőségükre.

29. Ld. 17. Az önfegyelem hiánya szégyent hoz.

30. Újabb szempont a 4:20–27 és 12:25-höz. A harag rombolja a haragvót, szelídség gyógyítja a szelídet.

31. Minden ember Isten teremtménye. Isten nem kívülállóként nézi a társadalmi folyamatokat. A hívő ember felelősséggel vesz részt a világi életben.

32. Egy olyan erő van, ami a halállal szemben is győztes: az igazság ereje. Aki Istenhez kapcsolja életét, az nemcsak föladatot kap (ti. hogy igaz emberként viselkedjék), nemcsak áldozatot kell ezért hoznia (lemondania mindarról, ami erkölcsileg rossz), hanem részt kap az éltető erőből (4:13.18.22; 5:6; 6:23; 8:35; 10:2.11.16; 11:4.19; 12:28; 13:14; 14:27).

33. Még a „bolondok” szívében is van bizonyos fogékonyság az isteni bölcsesség iránt, annál nagyobb a bűnük, ha elvetik.

34. Az igazság nemcsak az egyén (32), hanem az egész közösség számára életforrás. Isten Izráelt választotta ki, hogy népe legyen és igazságot cselekedjék; ez a mondás azonban határ nyitás is. Bármely népet felmagasztal az igazság cselekvése.

35. Így cselekszik az ideális király (ld. 16.10–15.). Felszólítás a vezetőknek: Érdemük szerint méltányoljátok a beosztottaitokat. Felszólítás általában: bölcs viselkedésre.

Péld. XV. RÉSZ

Péld. 15,1–33. Fölfelé vagy lefelé vezető út.

1. Az isteni bölcsességnek (1:2–6) újabb oldala. 2. Nem elég az ismeret. Meg kell tanulni azt jól használni, helyes időben, okos szavakkal alkalmazni. Ahol viszont nincs belül semmi jó, onnan nem is várható más, csak rossz.
3. Akkor is, ha a látszat mást mutat, ha ez a nézés titkon van (Mt 6:4.6.18).
4. A gyógyító nyelv ld. 12:25. Az élet fája: a boldog élet ősi szimbóluma. A vers második fele az ellentét erejével húzza alá a mondanivalót.
5. Ld. 10:17.
6. Az igaz házában kincs van, ez a vers első felének értelme. Az igaz szerzemény maradandó. A gonosz szerzeményen átok van (12:7; 13:22).
7. Kitől érdemes tanulni? A bölcsek ismeretéből még másoknak is jut. A bölcsesség a szívben van, innen merít az ajak.
8–9. Az Izrael körül élő népek vallásában nem függött össze egyértelműen a vallás (ceremóniák, isteneknek bemutatott áldozat) és az erkölcs. Olyan gondolat ez, amely Isten népe körében is kísértett. Sőt azt gondolták, hogy gazdagabb ceremóniák, több imádság jóvá teszi a bűnöket. Ma is kísért: „leimádkozás, leúrvacsorázás”. A próféták a legélesebben fölvették ez ellen a küzdelmet (Ézs 1:11–17; Jer 7; Ám 5:21kk.; Zsolt 50:7:14), de harcoltak ellene a maguk módján a bölcsességtanítók is. Az egész könyv nem más, mint „a gyakorlati kegyesség kézikönyve”. (Deut 16:20; Mt 5:6; 15:1kk.)
10. „Az ösvény”: az életre vezető út, a jó cselekedetek útja. Aki ezt tudatosan elhagyja, nem szívesen hallgatja a figyelmeztetést; pedig a szigorú intelem a haláltól mentené meg.
11. Az alvilág, a holtak birodalma titokzatos hely, emberi szem nem láthat oda be. A világot teremtő Úr azonban annak is teremtője és ura. Isten teremtette a világnak azokat a helyeit is, amelyek az ember elől el vannak zárva. Ezt meggondolva ma is érthetőbbé válik: ismeri az emberi lélek mélyét is.
12. Ld. 10. v. Azoknak a társaságát választja, akik nem „kellemetlenek” számára.
13. Ld. 4:20–27 és 12:25.
14. Belátó az, aki az élet útját, Isten útját választja. Nem biztos, hogy rögtön mindent tud róla, de attól kezdve ennek tanulmányozása élete legfőbb ügye. Szíve: értelme és akarata ezt kutatja.
15. Valószínűleg már ez a vers is a következő kettő gondolatkörébe tartozik és így értendő: A szegénynek minden napja kemény munkával és gonddal folyik, de ha a lelke mélyén vidám (a „jó” jelentheti azt is: „vidám”, „szép”), akkor mégis olyan öröme van, mintha állandóan mulatságban lenne része.
16–17. Az igazi gazdagság: az Úrral, minden gazdagság forrásával fennálló kapcsolat. Aki az Urat féli, az nem fél semmitől (ld. 1:7). A nyugtalanság minden örömet megkeserít, akkor viszont hiába a gazdagság. A szeretet a legnagyobb örömszerző, a gyűlölet kegyetlenül rossz érzés. Hízlalt ökör: gazdagok asztalán ünnepi étel.
18. Vannak emberek, akikre jellemző a hirtelen harag. Az ilyenek elkerülendők, mert ahol vannak, csak viszályt szítanak. Követendő a türelmesek példája és keresendő az ő társaságuk.
19. A tüskés ösvényen nem lehet járni, sőt kerítésnek, akadálynak használják. A lusta saját magának teszi ilyenné az életutat.
20. Ld. 10:1.
21. Ld. 10:23. Az egyenes út vezet az életre.
22–23. A meghitt közösség: Uralkodóknak, megbízható embereikből (Jer 23:18.22), férfiaknak, legmeghittebb barátaikból (Jób 19:19), volt egy kis tanácsadói köre, ahol teljes bizalmassággal megbeszéltek minden kérdést. Több szem többet lát – senki sem olyan okos, hogy ilyen tanács nélkül minden sikerülne. Persze, nem tudnak segíteni (tanácsolni), ha valaki csak fejbólintó Jánosnak tartja őket.
24. Újabb felelet arra, miért érdemes az igazság nehezebb útját választani. Ez az ösvény nem a halottak birodalmában végződik. Az izraeliták tudtak egy felfelé vezető útról (Gen 5:24; 2Kir 2), oda, ahol Isten van (Gen 11:5; 21:17; 22:11; 28:12–13; Ex 19:11.18.20; Deut 4:36; 1Kir 8:27.30.32.34.36.39.43.45.49 és 2Krón 6). A földi életből tehát két irányban lehet távozni. Az Úrhoz, vagy a Seolba. Ez utóbbival kapcsolatban a „lefelé menni” igét használják (7:27). Amikor tehát könyvünk az igazak végső jutalmáról és a gonoszok pusztulásáról beszél, túltekint a földi határokon. Azért tértem ki (Gispen alapján) erre részletesebben, mert sokan azt tartják, hogy könyvünk írói még nem ismerték az üdvösség és kárhozat fogalmát és csak evilági jutalmat és büntetést helyeztek kilátásba.
25. A gőgösök: akik semmibe veszik az isteni és emberi törvényeket. Özvegy: a nő hátrányos helyzetben volt, a férfitámasz nélkül maradt özvegy ezt sokszorosan érezte. Ezért Isten különös gondot fordít rájuk (Deut 10:18; Zsolt 146:9; Zak 7:10).
26. „Utálatos”: az, amit az Úr elutasít, „tiszta”, amit elfogad. „Kedves szavak”: a felebaráthoz intézett kedves szavak.
27. Ld. 24. v. Ajándék: vesztegetés.
28. Az első feléhez odaértendő: ezért áldást áraszt. A másodikhoz: mivel nem gondolja meg, mit mondjon, ezért… Ld. 16:1.
29. Azok nyerik meg Isten közösségét, akik akaratát elfogadják. Az imádság igazság nélkül haszontalan.
30. Buzdítás a nyájasságra. A ragyogó arccal jövő jóhír-hozó örömet és ezáltal fölfrissülést okoz. Lépjünk mi is így az emberek elé!
31–33. Az élet útjának megtalálásához nevelő feddésre, fegyelemre van szükség; aki ezt elfogadja, az bölcs. „Szívet”: értelmet. A bölcsesség és élet közti összefüggésre ld. 13:20–25; a fegyelemre: 1:2–6; 13:18. Az Úr félelme: 1:7. Aki elég alázatos, hogy elfogadja a bölcsesség-istenfélelem fegyelmező vezetését, az jut maradandó dicsőségre.

Péld. XVI. RÉSZ

Péld. 16,1–33. Az Úr az igaz valóság.

1–9. A szakasz minden versében – a 8. kivételével – előfordul Isten neve. Összefoglaló gondolata: az Úr az igaz valóság. Általános jelenség: valami egészen más szalad ki a szánkon, mint amit akartunk, másképp történik, mint terveztük. Nálunk nagyobb, tőlünk független erők befolyását érezzük ilyenkor meg. Isten az erők teremtője és irányítója. Aki vele jár, annál jó értelemben nyilvánul meg a hatásuk. Nem kell aggodalmaskodnia beszéde és holnapja felől (1.3.9.). Isten akarata a helyes mérték. Ő jobban ismeri lelkünket, annak titkos rugóit, mint mi magunk (15:11). Ezért jobb, ha Ő vezet (2–3). Rossz is van a világban, de Ő ura azoknak az erőknek is, amelyek akaratával szembeszegülnek (4). Nem úgy értendő ez a vers, hogy azért teremtett Isten rosszakat, hogy majd legyen kit elítélnie. Azt mondja: markában tartja a gonoszokat, azok akaratlanul is céljait szolgálják (a gonosz Asszíria a zsidók megbüntetését Ézs 10:5–12) és végül megítéli őket. Ilyen összefüggésben nevetséges a gőg (5). Az „igazi hűség” az eredetiben: hűség és igazság ld. 3:3–4. „Kiengesztel”: letakar vagy eltöröl. Isten kegyelme törli el a bűnt, amire az embernek tökéletes erkölcsi magatartással kell felelnie. Az Úr félelme 1:7. Aki átadta magát Neki, az tud megszűnni a bűntől (6). Az Ő erejével nem kell félni az emberek rosszindulatától (7), sem anyagi nehézségektől (8), mert a Vele való kapcsolat öröme mindennél többet ér (15:17).

10–15. Az ideális királyról. Kelet önkényuralkodói nem ilyenek voltak és Isten népének uralkodóit is fenyegette, hogy ne ilyenek legyenek. Ez itt a mérték – vezető beosztásban levő hívő embereknek is (31:1–9). A király kiszolgáltatója a jognak és nem forrásai ő maga is felelős – Istennek. Így kerülhetett ide az igaz mérlegről szóló mondás (ld. 11:1): Az Úr ügye az igazságosság és Ő ellenőriz ott, ahol emberi szemnek ez majdnem lehetetlen. Az ilyen vezetőnek azonban hallatlan tekintélyt ad. „Isten döntése”: ezzel a szóval máshol a túlvilágból jövő pogány-prófétikus élményeket jelzik. Isten trónjának is az igazság a tartója (Zsolt 89:15), ugyanaz szilárdítja meg a földi királyét! Közönséges embereknél is fontos, hogy barátságos arcukkal jókedvet árasszanak maguk körül (15:30), hát még azoknál, akikre sokan vannak rábízva. „Késői eső”: ettől függött az egész évi munka eredménye. 16–25. A bölcsesség hasznáról. 16. v. ld. 3:13–18 magy. A bölcsesség nem eszköz földi javak megszerzésére, mint esetleg némelyik mondás tanítja. Ezzel is jutalmazhatja Isten az övéit: a bölcsesség azonban több, a legfőbb jó. Aki elkerüli a rosszat (erkölcsi értelemben), elkerüli a rossz sorsot (17). Ld. 15:24. A bölcsesség megőriz a gőgtől, amely előbb-utóbb bukással végződik (18–19). A gőg az, ha a teremtmény olyan okosnak tartja magát, hogy nem törődik Isten útmutatásával. A bölcsesség megtanít, mire érdemes építeni (20 ld. 13:20–25), és az emberekkel való bánásra (21.23–24.). A nyájasan elmondott tanítást fogékonyabban hallgatják. „Életforrás”: ld. 13:13–16. A 24. verset vö. 12:25. A 25. v.-et ld. 14:12.

26–33. Vegyes mondások.
26. Mindenki magának dolgozik.

27–30. Gonosz mesterkedések. „Beliál”: semmirekellő, haszontalan. Később az ördög elnevezése lett. „Rosszat ás ki”: aki mindenben azt kutatja, amit megszólhat – kákán is csomót keres. Beszédével – romboló kritikájával – olyan, mint a pusztító tűz. Legyenek résen azok, akik szeretik egymást, mert a gonoszság ravaszul igyekszik szétválasztani őket. A „meghitt barát” a 2:14-ben hitvestársat jelent. A „nem jó út” az Isten akaratával ellenkező út (Zsolt 36:5; Ézs 65:2). A rosszat már előre, gondolatban is véghez lehet vinni. Sőt, ténylegesen is véghez lehet vinni valami rosszat: Egyetlen szó nélkül, arcjátékkal is ki lehet valakit gúnyolni, valakinek becsületében gázolni.

31. Több helyen mondja könyvünk a bölcsesség egyik ajándékának a hosszú életet (3:16). A vers első fele korábban különálló mondás lehetett, s az idősek megbecsülésére hívja föl figyelmünket.

32. Ld. 14:17.29. Merész képpel nagyobb győzelemnek mondja önmagunk legyőzését, mint a hadi hőstettet.

33. A Bibliában sokszor olvassuk, hogy sorsvetéssel döntenek (Lev 16:8; Józs 18:6; Ézs 34:17; ApCsel 1:26 stb.). A magyar fordítás félreérthető. A „titokban” Károli fordítása szerint „kebelében” a ruhának az öv fölött a mellen kiöblösödő részét jelenti, amit zsebnek is használtak. Itt rázták össze a sorsvető kövecskéket vagy fadarabkákat. Senki sem tudja, hogy ezek hogyan keverednek – azért sorsvetés – mégis az Úr az irányítójuk. Vagyis: nincs véletlen. A pogányok sorshatalmak megnyilatkozását a sorsvetésben látták. Nem a sorshatalmak, hanem az Úr irányítja a világot.

Péld. XVII. RÉSZ

Péld. 17,1–28. A bölcsesség a magánéletben és a társadalomban.

1. Ld. 15:17.

2. Az Ószövetségi korban egyrészt elképzelhetetlen nagy távolság volt szolgák és szabadok között, másrészt a szolga a családfő bizalmasává (Gen 24:2kk.), örökösévé (Gen 15:2–3; 2Sám 16:1–4), sőt családtaggá (1Krón 2:34–35) léphetett elő. Korabeli okmányokból tudjuk azonban, hogy csak akkor illette meg az örökség, ha nem született vér szerinti örökös. A bölcsesség nagy hasznát – másfelől a bölcsesség hiányának nagy kárát – akarja az író az életből vett bizonyítékokkal hangsúlyozni. A bölcs szolga fölébe kerül a bolond fiúnak.

3. Az olvasztótégely és kemence arra szolgált, hogy elválasszák a nemesfémet a benne levő szennyező anyagoktól (Ézs 48:10). Munka közben kiderült, mennyi volt benne a szennyező anyag. Ahogy a kemence meg „tudja” vizsgálni a fémet, úgy az Úr a szívet. Pedig a szív (értelmi, akarati központ) másoknak kikutathatatlan (14:10.13).

4. Mindenki a neki megfelelő társaságot keresi (15:10.12). Int a rossz társaság kerülésére: azt csak romlottak keresik.

5. Ld. 14:31.

6. A nemzedéki ellentét megoldódik az Úrban, ha az eltérő tulajdonságokat nem gyanakvással, hanem tisztelettel nézik.

7. Amilyen furcsán fest a butánál az előkelősködés, épp úgy nem illik a hazudozás egy felelős tisztségben levő emberhez.

8. Ahogy egy értékes drágakőért sok mindent meg lehet venni, vagy egy szerencsét hozó amulettel sok mindent el lehet érni, úgy szerezhet meg valaki sok mindent vesztegetéssel. A használt héber szó mindkét magyarázatot megengedi. Az ilyen ember azonban nem számol az erkölcsi igazságszolgáltatással – Istennel.

9. Ld. 10:12.

10. Ld. 9:7. A bölcsek belső érzékenységét, a jóra való fogékonyságát ábrázolja. Az ellentétet a költő túlzás eszközével rajzolja. A törvényben megengedett legtöbb a negyven csapás volt (Deut 25:3). Figyelmeztetés a nevelőknek a megfelelő módszer alkalmazására.

11. A földi király is keménykezű hadvezért küld a lázadó ellen, aki azt leveri és megbünteti, ugyanígy az Úr is elküldi az ellene makacskodókra a büntetést.

12. A fiától megfosztott medvével találkozni biztos, halál. Még mindig jobb – mondja ironikusan versünk – mint a bolonddal. Talán azért is, mert a medve testi halált okoz, de a balgatagság lelki kárt tesz. A balgaság itt is erkölcsi színezetű fogalom.

13. Aki a jóért rosszal fizet, nem számíthat többet arra, hogy jót tesznek vele – sem emberek, sem Isten.

14. Ha egyszer átszakították a gátat, a vizet nem lehet többé föltartóztatni, sőt szélesebbre mossa a medrét. Épp így megállíthatatlan a veszekedés. Elkerülésére egyetlen mód a megelőzés.

15. A szöveg jogi szakkifejezéseket használ; tehát nemcsak az elferdült erkölcsi érzéket, hanem az igazságtalan bíráskodást is ostorozza.

16. A bölcsesség nem pénzkérdés. A pénzt vehetjük átvitt értelemben is: nem külső lehetőség kérdése, belső érzékenység kell hozzá, készség az elsajátítására. Nem is csak értelem. Az eredeti szövegben „szív” áll, amit ugyan igen gyakran észnek kell fordítani, de jelent egy bizonyos akarati beállítottságot is. 17. Az igazi barátról van szó, aki nem hagy el. A kérdés másik oldalát tárgyalja a 19:4.6–7. Itt nincs ellentét a testvér és barát között (mint 18:24; 27:10c), azért helyesebb fordítás lenne: és a testvér a veszedelem idejére születik. Mindkettőnél a bajban is kitartó áldozatos szeretetet dicséri (Mt 11:19; Jn 15:14).

18. Ld. 6:1–5; 11:15.

19–20. A civakodás bűn. Az szereti az egyiket, aki a másikat szereti. Az eredeti szövegben ez áll: magasítja ajtaját (a száj, mint ajtó: Mik 7:5; Zsolt 141:3). Aki túlságosan megmagasíttatja házán az ajtónyílást, számolhat a fal beomlásával; így, aki nagyra tátja száját, számolhat a rossz következményekkel. Ugyanígy a megbízhatatlan, hamis ember is magatartása következményével.

21. „Ez a mondás arra szolgál, hogy óvjon a balgaságtól és eltérítsen tőle, nem arra, hogy kishitűvé tegyen a gyermekek nemzésére nézve”. (Gispen) Ld. 10:1.

22. Ld. 4:20–27.

23. Ld. 17:8. Aki a vesztegetést elfogadja: bűnös.

24. Az értelmes soha nem téveszti szeme elől a bölcsesség követelményét. A balgatag ezzel szemben nem céltudatos, nincs vezérelve, ezért tévelyeg. Keres – de nem tudja, hogy mit.

25. Ld. 17:20.

26. „Még megbírságolni se jó…” A bírság a büntetés enyhébb formája volt, szemben a testi büntetéssel (Ex 21:18–23; Deut 25:1–3). Ahol vesztegetés, részrehajlás fölborítja a jogrendet, vége a társadalomnak („nem jó”).

27–28. Tanácskozásnál semmi különbség nincs bölcs és bolond között egészen addig, amíg meg nem szólalnak. Sajnos, a balgák nem fordítják javukra ezt az igazságot. A bölcsnek nincs szüksége arra, hogy fecsegéssel hívja föl magára a figyelmet. A megfelelő pillanatban azonban kimondja a szükséges szót.