//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- TANÍTÓI KÖNYVEK Jób könyvétől - Énekek Énekéig
- TANÍTÓI KÖNYVEK Jób könyvétől - Énekek Énekéig : ZSOLTÁROK 59 - 67 rész

ZSOLTÁROK 59 - 67 rész


LIX. ZSOLTÁR

Ezt a zsoltárt a „népek” említése miatt (6.9.12–14. versek) egyes írásmagyarázók nemzeti panaszéneknek tartják. Azonban a zsoltár az egyéni panaszénekekhez tartozik. Az említett versek később kerültek a zsoltárba: akkor, amikor a babiloni fogságban az egyéni panaszt is sokszor a nép sorsára vonatkoztatták. – Ebben a zsoltárban is van refrén, mint pl. a Zsolt 56 és 57-ben. A 7. és 15. vers azonos, a 10. vers és a 11. vers eleje pedig megbízhatóbb formában megismétlődik a 18. versben. A zsoltár fogság előtti is lehet, a népekre utaló versek fogság utániak.

Zsolt. 59,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 24., 3., 27. és 7. pontja alatt.

A címfelirat Dávid történetének egyik eseményével hozza kapcsolatba a zsoltárt (1Sám 19).

Zsolt. 59,2–3. vers.

A bevezetésben a zsoltáríró segítségért, oltalomért könyörög Istenhez (Zsolt 7:2; 31:3; 51:16). Az „oltalmazni” ige alapjelentése: magas helyre (pl. kősziklára, sziklavárba) vinni, ahova nem jut el az ellenség. Az imádkozó ember számára a templom az a menedékhely, ahol oltalmat találhat gonosz ellenségeitől, a „vér(ontás) embereitől” (Zsolt 5:7; 26:9; 55:24). Zsolt. 59,4–11. vers. A panaszének fő része az ellenség magatartását rajzolja meg. A 4. versben szükségtelen a szövegjavítás; az egyik ige jelentése: „ólálkodnak”, a másiké: „támadnak”. A zsoltárírót tehát nem nyílt támadás fenyegeti, hanem alattomosan törnek az életére. A 4. vers vége és az 5. vers eleje a panaszénekek ismert „ártatlanság-motívuma”. A zsoltáríró nem érzi magát bűnösnek abban, amivel ellenségei vádolják. Úgy támadnak neki, ahogyan a harcos ront neki az ellenségnek (Jób 15:26; 16:14; Zsolt 18:30; 62:4). Ezért sürgeti Istent, hogy keljen fel, ébredjen fel (5. és 6. vers). Ez a kifejezés eredetileg a meghaló és feltámadó istenségek kultuszához tartozott (1Kir 18:27). A Szentírásban már csak átvitt értelemben fordul elő és azt fejezi ki, hogy a zsoltáríró sürgős segítséget kér az Úrtól (Zsolt 35:23; 44:24; 78:65). A Seregek Ura igaz bíró: megbünteti a hűtleneket (6b. vers); ezeket később a „népekkel” azonosították (6a. vers). Itt nem szükséges a szövegjavítás („népek” helyett „gőgösök”).

A 7. és 8. versben kóbor kutyák falkájához hasonlítja ellenségeit a zsoltáríró. Ilyen kutyák bőven voltak az ókori keleti városokban. Tisztátalanoknak, sőt pl. Babilóniában, démoni erőktől megszállottaknak tekintették őket. A szemétben kerestek maguknak eledelt, de veszélyesek is voltak. A 8. vers világosan mutatja, hogy hasonlattal van dolgunk: a kutya szájában nincsenek kardok. A kard az ellenség veszélyes beszédét jelképezi (Zsolt 52:4; 55:22; 57:5; 64:4). A vers vége pedig (bár glossza) a bűnösök gondolkozásmódját fejezi ki: Isten nem lát, nem hall, tehát nem kell büntetéstől félnünk (vö. Zsolt 10:4.11; 64:6; 73:11; 94:7). A 9. vers az Úr szavak nélküli válaszát tartalmazza: Ő nevet rajtuk (Zsolt 2:4; 37:13). Ez a nevetés az Úr hatalmát és mindentudását fejezi ki. Ő tudja azt, amit ellenségei (itt ismét: a „népek”) nem tudnak: az ítélet idejét.

A 10–11. vers együtt olvasandó a 18. verssel. Mindkét helyen „oltalmam” fordítandó „erőm” helyett. A héber szó két jelentése közül itt azért választandó az „oltalom”, „menedék” szó, mert a párhuzamos sorban „erős váram” („fellegváram” vagy „sziklaváram”, ld. a 2. vers magyarázatát) áll. Utána a 10. versben is „hadd zengjen énekem” olvasandó, mint a 18. versben. A 11. vers eleje is a 18. vers alapján olvasandó: „hűségemnek Istene”, azaz hűséges Istenem jön felém. (A héber szöveg másolói is egyes szám 1. személyű birtokragot ajánlanak.) A zsoltáríró készül arra, hogy hálaéneket zengjen az Úrnak, Akinél menedéket talált, és Aki már közeledik felé. A szabadításhoz hozzátartozik az is, hogy a hívek megláthatják az ellenségeiket érő ítéletet (Zsolt 54:9; 58:11; Ézs 66:24).

Zsolt. 59,12–14. vers.

Ezekben a versekben későbbi szerző szólal meg, aki az egyén ellenségeit érő ítéletet népe ellenségeire vonatkoztatta. Kain büntetését kívánja nekik, akit Isten bujdosóvá tett (Gen 4:11k.). Másik bibliai kézirat az „alázd meg” szót tartalmazza; ez jól illik a következő szóhoz: „taszítsd le őket!” (vö. Zsolt 56:8). Itt kellene végződnie a 12. versnek; az „Uram, mi pajzsunk” szavak már a 13. vershez tartoznak. A „mi pajzsunk” szavak nem illenek ide; itt a mondat állítmányának kellene állnia. A tőhangzók épen hagyásával „szolgáltasd ki őket” olvasható. Érje utol a bűnösöket gonosz beszédük büntetése, a sok átok és hazugság, amit kimondtak! A 14. vers eleje azt a kérést tartalmazza, hogy az Úr végezzen népe ellenségeivel. Ez különbözik a vers végén és a 12. versben kifejezett kéréstől: ne haljanak meg a bűnösök, nehogy „népem” elfelejtse azokat és sorsukat: inkább tudja meg mindenki, hogy Izráel Istene az egész föld Ura. Ez Ezékiel tanítására emlékeztet, aki mind a büntetés, mind a bocsánat célját abban látta, hogy „megtudják, hogy én vagyok az ÚR” (Ez 20:9.12.20.26.38.44).

Zsolt. 59,15–18. vers.

A 15. versben a 7. vers ismétlődik. A 16. vers a kóbor kutyák falánkságát rajzolja meg. Ez utalás lehet a bűnösök anyagiasságára. A 17. vers hálaadás: a zsoltáríró ujjongva dicséri az Urat, aki „reggelre” segítséget adott (Zsolt 3:6; 4:9; 5:4; 30:6; 143:8). A 18. versben ismét a refrén szólal meg. Bár az utolsó félsor csonka, kiegészíthető a 11. vers alapján: „hűséges Istenem közeledik hozzám”. A bizalom kifejezésével végződik a zsoltár.

Zsolt. LX. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár nemzeti panaszének. Ilyen még Zsolt 44; 74; 79–80; 83; 85; 89–90; 137. Valószínű, hogy az ország Kr. e. 587-ben végbement pusztulása áll a háttérben. A 8–10. vers isteni jövendölés (orákulum). Ennek versmértéke is különbözik a panaszének versmértékétől, és az írásmagyarázók véleménye szerint régebbi a panaszéneknél. Ez azt bizonyítja, hogy a nehéz helyzetben Izráel kegyesei elővették a régi ígéreteket, és hittek azok megvalósulásában (ld. Ez 37:15–28; Ézs 40:8; 55:10k.) A zsoltár 8–14. verse megtalálható a Zsolt 108:8–14-ben is.

Zsolt. 60,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 22., 3., 27. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 60,2. vers.

A címfelirat Dávid harcaira utal; de 2Sám 8:13 nem 12 ezer edómi harcos legyőzéséről beszél, hanem 18 ezerről. Főleg pedig: ott Dávid győzelmeiről van szó, itt meg a nép súlyos vereségéről.

Zsolt. 60,3–7. vers. A nemzeti panaszének azzal kezdődik, hogy Isten elvetette népét. Ez nem végleges, hanem csak ideiglenes elvetést jelent (Zsolt 43:2; 44:10.24; 74:1; 77:8; JSir 3:31). Az Úr „rést tört” népén, mint valami várfalon (Bír 21:15; 1Sám 5:20), mert haragudott rá. Ebben a panaszénekben nincs szó arról, hogy Isten a nép bűne miatt haragudott meg. Haragja kiterjedt a kozmoszra: megrendült a föld. A panasz mind a 3. vers végén, mind a 4. vers végén kéréssel végződik: „Állíts helyre minket!… Gyógyítsd be (a föld) hasadékait!” A nép nehéz, „kemény” eseményeken ment át, amikor országát elvesztette (Kr. e. 587-ben); a harag poharát ki kellett innia (Zsolt 75:9; Ézs 51:17; Jer 25:15k.; Ez 23:33; Jel 14:10; 16:19; 17:2; 18:3). De még ebben a helyzetben is felragyogott Isten kegyelme. Ő maga adott „hadijelvényt”, de ezúttal nem harcra, hanem a menekülésre. Ő maga menti meg az istenfélőket, az Ő „kedvenceit” (7. vers; vö. Deut 33:12; Zsolt 127:2; Jer 11:15). A 7. vers végén már nemcsak azt olvassuk, hogy az Úr jobbja (= hatalma) szabadítást adott, hanem azt is, hogy imádságukra választ adott. Ez az isteni válasz (üdvjövendölés) olvasható a 8–10. versben.

Zsolt. 60,8–10. vers.

A szentélyben az Úr nemcsak meghallgatja a könyörgést, hanem szól is (Zsolt 35:3; 50:1; 62:12; 81:6; 85:9). Ezekben a versekben Isten régi ígéretei csendülnek fel. A nyomorúság idején Isten régi tetteire és ígéreteire figyelnek a hívek (Zsolt 42:2–4; 74:12–17; 77:12–21; 80:9; 83:10–13; 89:9–13.20–38; Ézs 51:9–11). Azt remélik, hogy az Úr újra régi tetteihez hasonlóan fog cselekedni. Az északi országrész pusztulása idején (Kr. e. 722) Izráel területe idegen fennhatóság alá került. De ez a terület az Úr tulajdona! Ő osztotta ki a honfoglalás után Izráel törzseinek. Majd újra „kiosztja” népének Sikemet (Gen 33:19). Visszakapja a nép a Jordánon túli területeket is (Stukkót az Arnón-patak torkolatánál van; Jer 50:19; Mik 7:14; Zak 10:10). Újra egyesül az ország (Ez 37:15kk.; Hós 2:2; Zak 10:6). Ismét Júda lesz a vezér (a „kormánypálca”; Gen 49:10; Num 24:17–19). Efraim az északi országrész vezető törzse, visszanyeri méltóságát: sisak lesz az Úr fején. Sőt a Dávid által meghódított szomszédos országok is visszakerülnek: Edóm, Móáb és a filiszteusok (Ézs 11:14; Ám 9:12; Zof 2:4–7; Zak 9:7). Ezek az országok elvesztik méltóságukat, és szolgai állapotba kerülnek. Az írásmagyarázók itt breviloquentiá-ra gondolnak: Móáb (vizei, azaz a Holt-tenger) mosdómedence lesz, amely lábmosásra (vagy akár köpőcsészének) való; Edómra saruját dobja az Úr (ez a birtokbavétel jele; ellentéte a saru lehúzása, Ruth 4:7); Filisztea felett pedig üdvrivalgást hallat (győztes csata után volt szokásban).

Zsolt. 60,11–14. vers.

„Ki visz el engem a megerősített városba?” A Zsolt 108:11-ben ránk maradt jobb szöveg alapján itt Bocrára, Edóm fővárosára gondolhatunk. Ez a Holt-tengertől 38 km-re délkeletre található. Az otthon maradt nép képviselője beszél itt. Tudjuk, hogy a nép egyes csoportjai Egyiptomba, mások az edómitákhoz menekültek Kr. e. 587 után (Jer 40:11k.; 42. rész; Abd 14). A 12. versben újra a panasz szólal meg (vö. 3. és 4. vers). A 13. vers bizalom-motívummal egybekötött könyörgés: mivel az emberi segítség hiábavaló (Zsolt 20:8; 33:16k.; 146:3; Ézs 2:22; 31:1–3), egyedül Isten adhat segítséget. A 14. vers az Úr harcainak hagyományaira épül, és túlmutat a zsoltáríró korán, amikor csak az életben maradás volt a tét. A hit szemével már azt is lehet látni, hogy az Úr diadalra viszi, hatalmas tettek véghezvitelére segíti népét (Zsolt 44:5–9; 118:15k.).

Zsolt. LXI. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár egyéni panaszének. Maga a panasz igen kevés helyet foglal el benne. Mégis megtudjuk, hogy a zsoltáríró „a föld végéről” kiált az Úrhoz (3. vers), és ellenség ellen kér menedéket (4. vers). A zsoltár szövege igen jó állapotban maradt ránk. Szerkezete: bevezetés, 2–3. vers, főrész (benne bizalom-motívum, könyörgés és fogadalomtétel), 4–6. vers, és királyért mondott könyörgés 7–9. vers. A zsoltár fogság előtti.

Zsolt. 61,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 13., 3. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 61,2–3. vers.

A bevezetésben a zsoltáríró segítséget, imádsága meghallgatását kéri az Úrtól. Az Úr hallja az imádságot (Zsolt 5:2; 17:1; 54:4; 55:2k.). A zsoltáríró „a föld végéről” kiált az Úrhoz. Ez nem csupán azt jelentheti, hogy a zsoltáríró az ország távoli részén vagy idegen országban tartózkodik, mint pl. 42:7; 84:3; 120:5k.; hanem – az ókori keleti ember világképe szerint – a föld szélén már a holtak hazájának a vizei fenyegetik az embert (Zsolt 69:2k.). Jeruzsálem viszont a világ közepe; a Sion-hegyen levő hatalmas kőszikla menedéket ad (Zsolt 18:3–7; 27:5; 95:1). Azonban a zsoltáríró maga nem tud eljutni ide; ezért kér vezetést az Úrtól (Zsolt 5:9). A 3. vers „magasabb nálam” (túl magas nekem) kifejezését a LXX „felemeltél engem”-nek fordítja.

Zsolt. 61,4–6. vers.

A zsoltár fő része, a panasz, a szokásos módon „mert”-tel kezdődik, és bizalom-motívum keretében hangzik el. A 3. vers „szikla” szavához hasonlóan van itt szó Istenről, mint menedékről és „erős toronyról”. Az 5. vers „sátor” szava régies és költői kifejezés, mely a templomot jelenti. Itt az ember „jövevényként tartózkodhat” (Zsolt 15:1). A templomban oltalmat találnak a bajban levő hívek az Úr „szárnyainak árnyékában”. Ez nem a szövetségláda kerúbjainak a szárnyait jelenti, hiszen ezek fölött láthatatlanul trónol az Úr. Nem is arra valók a szárnyak, hogy a hívek elmenekülhessenek a veszélyből (Zsolt 11:1; 55:7–9). Inkább az egyiptomi ábrázolások állnak a háttérben; itt a király mögött vagy feje fölött az istenséget ábrázoló sólyom lebeg kiterjesztett szárnyakkal. A szárnyak tehát oltalmat adnak (Zsolt 17:8; 36:8; 57:2; 63:8; 91:4). A 6. versből megtudjuk, hogy a zsoltáríró fogadalmat tett az Úrnak, és készül ennek teljesítésére. Ez a gyülekezet közösségében bemutatott áldozattal és istendicsérettel járt együtt (Zsolt 22:26; 40:7–11; 50:14; 69:31k.; 116:14.18). A vers vége azt a reménységet fejezi ki, hogy az Úr „birtokot”, örökséget ad neve tisztelőinek. Ez az örökség az ígéret földjét jelenti (Deut 2:12; 3:20; Józs 1:15; 12:6k.). Egyesek itt szövegjavítást javasolnak Zsolt 21:3 alapján: „…megadja neve tisztelőinek a kívánságát”.

Zsolt. 61,7–9. vers.

A királyért mondott könyörgés gyakran előfordul a zsoltárokban (vö. Zsolt 20; 28:6k.; 72; 84:9k.; 89). Ehhez hozzátartozott a király hosszú életéért mondott imádság is (1Kir 3:11; Zsolt 21:5; 72:5.17). Az Úr színe előtt vagy az Úr jobbján való ülés („ülés” = „lakozást” is jelenthet) úgy is megvalósul, hogy az ókori keleti városokban a király palotája a templomtól „jobbra”, azaz délre fekszik. Jeruzsálemben is így volt. A 8. vers második felében sokan törlik az „oszd ki” igét. A mondat fordítása így hangzik: „Szeretet és hűség őrizzék őt”. A szeretet és hűség itt költői módon megszemélyesítve fordul elő, mintha mennyei lények lennének (Zsolt 40:12; 57:4; 85:11; 89:15). A 9. vers olyan fogadalom, melyet csak a királynak áll módjában teljesíteni: minden nap hálaáldozatot mutat be a templomban és hálaénekkel magasztalja az Úr nevét (Ez 46:13).

Zsolt. LXII. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár bizalom-ének. Egy egyéni panaszénekek bizalom-motívuma lett önálló zsoltárrá – a panasz még fölismerhető a 4–5. versben. A bizalom-motívum refrénszerűen ismétlődik (2–3., ill. 6–7. vers). Refrénnel találkozunk Zsolt 39; 49; 56–57; 59; 144-ben is. Azonban ez a „refrén” nem áll jó helyen – nem osztja két szabályos versszakra a zsoltárt. A zsoltár második fele a 9. versszakkal kezdődik, ahol a zsoltáríró bölcs tanítóként fordul a hívekhez, majd kihirdeti az Istentől kapott választ (üdvorákulum, 12. vers). A zsoltárt a babiloni fogságot megelőző évtizedekből származtatják.

Zsolt. 62,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 4e., 3., 2. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 62,2–3. vers.

A zsoltáríró lelke csak Istennél talál nyugalmat (tkp. „elcsendesedő”, régies nőnemű participium). Kősziklának (Zsolt 18:3; 28:1; 31:3k.; 42:10) és erős várnak (sziklavárnak, fellegvárnak) nevezi Istent (Zsolt 18:3; 59:10.17k.; 94:22; 144:2). Ez megfelel Palesztina földrajzi viszonyainak: az üldözöttek sokszor találtak menedéket a hegyekben levő barlangokban (Bír 6:2; 1Sám 23:14.19.25; 24:1kk.). A „kőszikla” szó a jeruzsálemi templom fundamentumában levő sziklára mutat: itt van az Úr lakóhelye, itt ad oltalmat bajba jutott híveinek.

Zsolt. 62,4–5. vers.

Az ellenség ellen mondott panaszt itt nem Istennek mondja el a zsoltáríró, hanem egyenesen a bűnösöket szólítja meg. Ez a prófétai feddő beszédek stílusa. A „meddig még?” kérdés a panaszénekek jellegzetes kérdése (Zsolt 6:4; 35:17; 74:10k.). Az ellenség seregestül támad (Zsolt 3:7; 27:3; 55:19; 56:3). A támadást a 4. vers első felében a „vádakkal eláraszt” ige, a vers második felében a „gyilkol” ige fejezi ki. – A zsoltáríró reménytelen helyzetben van. Olyan, mint a düledező fal és a betört kerítés. Életét a koholt vádak veszélyeztetik. Ráadásul az ellenség képmutató is: szája áldást mond, szíve (belseje) pedig átkot (Zsolt 28:3; 55:22).

Zsolt. 62,6–8. vers.

A 6–7. versben a 2–3. vers ismétlődik (a 6. versben a „csendesülj el” imperativust participiumra javítják a 2. vers alapján). A 8. versben a zsoltáríró nemcsak segítségének, kősziklájának és fellegvárának nevezi az Urat, hanem dicsőségének is. Ez azt jelenti, hogy az Úr helyreállítja a zsoltáríró ellenségei által megtépázott tekintélyét. A szabadítás által a zsoltáríró embertársai között is megbecsülésben részesül.

Zsolt. 62,9–11. vers.

A zsoltáríró a „népek gyülekezetét” (így olvasható a LXX alapján a héber szöveg) felszólítja az Úrban való bizakodásra (Zsolt 4:6; 37:3.5; 115:9–11; Ézs 26:4). Ennek az ellentéte is igaz: nem szabad emberekben vagy vagyonban bízni (11. vers; vö. Zsolt 34:10k.; 37:7; 49:6–21). Ez a vers az egyéni bizalom-ének tanulságait a „népekre” is kiterjeszti. A 10. vers szerint az ember: „lehelet”; ez az emberi élet mulandóságát fejezi ki (Jób 7:16; Zsolt 39:6.12; 144:4). Sőt nemcsak halandó az ember, hanem „hazug” is. Ez derül ki, amikor az ember mérlegre kerül. Egyiptomi elképzelés szerint az elhunytak szíve mérlegre kerül, és ha könnyűnek bizonyul, a „halottfaló” (krokodilfejű, kutyatestű szörny) martaléka lesz. Az Ószövetség emberei már a földi életben várják a megméretést (Jób 31:6; Péld 16:2; 21:2; 24:12). Személyválogatás nincs; ítéletre kerül közember és főember egyaránt (10a. vers).

Zsolt. 62,12–13. vers.

A zsoltár végén olvasható Isten kijelentése, amelyet a zsoltáríró meghallott. A templomban ui. szól az Isten, válaszol azoknak, akik Nála keresnek menedéket (Zsolt 35:3; 50:1; 60:8 = 108:8; 85:9). Isten szava itt szám-mondás formájában hangzik el (vö. Péld 6:16k.; 30:15–31; Ám 1:3–2:8). Az a kijelentés, amelyet a zsoltáríró kapott, fundamentális jelentőségű. Az a két hatalmas pillér ismerhető meg itt, amelyen Istennek ószövetségi és újszövetségi kijelentése nyugszik. Egyik pillér Isten hatalma, az Ő mindenre kiterjedő királyi uralma, „országa”; másik pillér az Ő szeretete, mellyel az embert önmagával közösségbe vonja. Aki Isten uralmát elismeri és a Vele való közösségben él, a hit gyümölcseit termi (Mt 7:16–23). Az Úr személyválogatás nélkül mindenkit megítél, éspedig cselekedetei szerint (Jób 34:11; Jer 25:14; 50:29; Mt 16:27; Róm 2:6; 2Tim 4:14; Jel 2:23; 20:12; 22:12).

Zsolt. LXIII. ZSOLTÁR

Ezt a zsoltárt az egyházi hagyomány reggeli éneknek tartja, mert a 2. vers „vágyakozom” szavát a LXX a „hajnal” főnévből származtatva „korán kelek”-kel fordítja. A 2. vers, a bevezetés, panaszének benyomását kelti. De a fő rész (3–9. vers) hálaének. A zsoltáríró már látta Istent a szentélyben, részt vett az áldozati lakomán, megtapasztalta, hogy az Úr az ő „segítségére lett”. (A 8. vers „segítségére” szava régies accusativus, mely irányt, tendenciát fejez ki.) Itt tehát a már meghallgatott és orvosolt panasszal van dolgunk. A záró versek a bűnösök büntetéséről (10–11. és 12c) és a királyról szólnak (12ab). A zsoltár szövege jó állapotban maradt ránk. Szereztetési kora a babiloni fogság előtti évtizedekben keresendő, amikor még volt király Izráelben.

Zsolt. 63,1. vers. - Ld. a bevezetés 2. és 3. pontja alatt.

A címfelirat szerzői azért gondoltak Dávid pusztai tartózkodására (1Sám 23:14; 24:2), mert a zsoltár kiszikkadt, kopár, víztelen földről beszél (2. vers), a zsoltáríró menedéket keres (8. vers), és a 12. vers a királyt említi. Zsolt. 63,2. vers. A zsoltár szép hitvallással kezdődik: Te vagy az én Istenem (Zsolt 22:11; 118:28; 140:7). Isten oltalmazó szeretetét és a hívő ember gyermeki bizalmát fejezi ki. Az Istenhez való vágyakozás, „szomjúhozás” a panaszénekekben ismételten előfordul (Zsolt 42:2k.; 143:6). A zsoltáríró egész lénye, lelke és teste epekedik Isten után. Zsolt. 63,3–9. vers. A zsoltár fő része hálaadás. Hiszen a zsoltáríró a szentélyben „látta” az Urat. Nem testi szemekkel való látásról van itt szó, ahogyan az ókori keleti népek értették; ők ui. a bálványszobor meglátására gondoltak. Sumér ábrákon tágra nyitott szemű hívek láthatók, amint bálványaikat szemlélik. A 3. vers első fele olyan „látás”-ról beszél, amilyenben a próféták részesültek. A vers második fele ezt is megmagyarázza: Az Úr hatalmának és dicsőségének meglátásáról van szó (Zsolt 17:15; 27:4.13). Ezen a módon a templomban közösségre lehet jutni Istennel, és ez az életnél is többet ér (4. vers). Nem a testi élet megvetésével vagy lebecsülésével van itt dolgunk. Hiszen az élet Isten ajándéka, és ami az ember életét segíti, az Isten áldása. Azonban van ennél nagyobb érték is: az Istennel való közösség, ami többet ér a testi életnél. Méltán hasonlítják össze ezt a zsoltárt a Zsolt 73:24–26-tal, mely szerint az Istennel való közösséget a halál sem szakíthatja meg. Isten hatalma ui. nem ér véget a halál kapujánál (Ám 9:2).

A zsoltáríró, aki a templomban a legfőbb jóban részesült, fogadalmat tesz arra, hogy ezentúl egész életében Istent fogja áldani, dicsérni (Zsolt 34:2; 61:9; 104:33; 146:2), és Hozzá fogja emelni kezét. A kéz felemelése az imádság és a hódolat kifejezése (Zsolt 28:2; 134:2; 141:2). „Ajkaim ujjongásaival dicsér szám”: ez történik a hálaadó istentiszteleten, ahol Isten a vendéglátó házigazda (Zsolt 23:5), és a hívek jóllakhatnak az áldozati lakomán (Zsolt 22:27). A zsíros falatokat különösen is jónak tartották (Zsolt 36:9; Ézs 25:6); az áldozati állat vére és kövérje az Úré volt (Lev 3:16k.).

A zsoltáríró a templomból hazatérve is Istenre gondol (Zsolt 1:2; 16:7; 42:7.9; 77:3kk..13; 119:55). Hiszen megtapasztalta Isten segítségét (perfectum!), az Úr „szárnyainak árnyékában” volt, azaz az Ő oltalmában részesült (Zsolt 17:8; 36:8; 57:2; 61:5; 91:4). A 9. vers végén a zsoltáríró arról szól, hogy őt kézen fogta Isten (Ézs 45:1). A háttérben babiloni és hettita ábrázolások állnak, melyeken az istenség a királyra teszi kezét és vezeti őt. A zsoltárban ez azt jelenti, hogy a zsoltáríró a jövőben vezetést remél az Úrtól (Zsolt 73:23; Ézs 42:6).

Zsolt. 63,10–12. vers.

A bajban levő hívő szabadulásával együtt jár ellenségeinek büntetése is. A 10. vers „pusztulásra” szavát a LXX alapján a „hiába” szóval fordítjuk: „De ők hiába törnek életemre”. Sorsuk az lesz, hogy a holtak hazájába kerülnek; ezt jelenti a „föld mélye” kifejezés (Zsolt 71:20; 86:13; Ézs 44:23; Ez 26:20; 31:14.16.18; 32:18.24). Nem természetes halállal halnak meg, hanem „kard élének szolgáltatja ki őket” az Úr (itt a LXX passivumot ajánl: „átadatnak”. A héber szöveg műveltető értelmű, de „őt” helyett „őket” olvasandó). Holttestük temetetlenül hever a földön, és sakálok martaléka lesz. Ez a büntetés fokozását jelenti (Zsolt 68:24; 79:2k.; 83:11). A zsoltár utolsó mondatából tudjuk meg, hogy a zsoltáríró ellenségeinek bűne a rágalmazás, a hazug beszéd volt. Az ítélő Isten betömi a szájukat, elnémítja őket (Jób 5:16; Zsolt 107:42).

A 12. vers a zsoltáríró tapasztalatát a királyra és a népre is kiterjeszti. A király Deut 17:18k. szerint istenfélelem tekintetében is példát ad népének. Örül Isten előtt, hiszen Isten erre rendelte, öröm olajával kente fel őt (Zsolt 45:8). Istent dicsérik alattvalóik is, akik (Isten és) a király nevére esküsznek (Gen 42:15k.; 1Sám 17:55; 25:26; 2Sám 11:11; 15:21). Isten dicsősége és hatalma a királyra és az egész népre kiterjed.

Zsolt. LXIV. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár egyéni panaszének. A bevezetésben a zsoltáríró oltalmat kér ellenségeivel szemben (2–3. vers). A fő rész a gonoszok jellemzését tartalmazza (4–7. vers). A befejezés (8–11. vers) a zsoltáríró reménységét fejezi ki: Isten igaz bíró, Ő megbünteti a bűnösöket. A zsoltár szövege több helyen is romlott állapotban maradt ránk. Szövegjavítást csak ott fogadunk el, ahol bibliai kézirat javasolja. A szereztetési idő megállapításában némi támpontot ad a 3. vers, amely szerint a gonoszok zárt közösséget alkotnak. Ez a fogság utáni társadalmi helyzetet tükrözi.

Zsolt. 64,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 3. és 2. pontja alatt. - Zsolt. 64,2–3. vers.

A bevezetésben a zsoltáríró „panaszának” meghallgatását kéri (Zsolt 4:2; 28:2). A panasz ún. „te-panasz”, ellenség ellen mondott panasz. Az ellenség a hívő ember életét veszélyezteti. A zsoltáríró kiszolgáltatott helyzetben van, rettegnie kell. Azt kéri, hogy „rejtse el” őt az Úr. A szentély menedékhely is volt. Az imádkozó ember Istennél keresett menedéket (Zsolt 17:8; 57:2; 59:17; 61:5). A 3. vers a gonoszok titkos közösségéről, a gonosztevők társaságának zúgásáról beszél. Együttesen tanácskoznak a hívek ellen.

Zsolt. 64,4–7. vers.

A fő részt a szokásos „mert” helyett az „akik” szó vezeti be. A gonoszok rágalmakkal, hamis vádakkal támadnak. Ezeket kardhoz és nyilakhoz hasonlítja a 4. vers (vö. Zsolt 7:13; 55:22; 57:5; 59:8). Ahogyan a vadász rejtekhelyről lő a vadra, úgy támadnak ők is váratlanul, hirtelen (5. vers). Gonosz beszédüket titokban felállított csapdához hasonlítja a 6. vers. Itt is a vadászatból való a hasonlat. A vadász és a madarász csapdát állít. A vad vagy a madár gyanútlan, nem sejti a veszélyt: a hálóba vagy verembe esik (Zsolt 9:16; 31:5; 35:7k.; 140:6; 142:4). A 6. vers végén a bűnösök saját szavai olvashatók. Elbizakodottságukban úgy gondolják, hogy bármit elkövethetnek, Isten nem látja; nem is lesz számonkérés (Zsolt 10:11; 73:11; 94:7; Jer 12:4). A 7. vers újra arról szól, hogy a bűnösök „elrejtik” azt a merényletet, amelyet kigondoltak (az „elrejtik” szót számos bibliai kézirat tartalmazza a szövegben levő „befejeztük” szó helyett. A különbség csak annyi, hogy a másoló tet helyett tav-ot írt). A vers záró mondata olyan tanulság, amely Jer 17:9-re emlékeztet. Az ember belseje, a szív („mély”) kiismerhetetlen.

Zsolt. 64,8–11. vers.

A záró versek a zsoltáríró váradalmát tartalmazzák. Belőlük felismerhető az a felelet is, amelyet a zsoltáríró (a templomban, a pap által) kapott. Isten ugyanolyan fegyverrel győzi le a gonoszokat, amilyennel ők harcolnak. Nyilat lő rájuk, hirtelen éri őket a halálos sebesülés (8. vers; ld. az 5. verset). Nyelvük, beszédük viszi őket bukásba. A 9. vers végén arról a kárörvendő fejcsóválásról van szó, amely a gonoszok bukását kíséri (Zsolt 22:8; 44:15; 109:25; Jer 48:27; Mt 27:39). A 10. vers szerint a gonoszok büntetése istenfélelemre, Isten cselekedeteinek jobb megértésére segíti az embereket. Ezt fejezi ki Ezékiel így: Megtudják, hogy én vagyok az Úr (Ez 20:5.12.20.26.38.42.44). Az igazak, akiket a 11. vers végén „egyenes szívűeknek” is nevez a zsoltáríró (magyar fordításban „tiszta szívűek”), örvendezni fognak az „Úrban” – mind saját szabadításuk miatt, mind pedig Isten igazságos ítélete miatt.

Zsolt. LXV. ZSOLTÁR

Ezt a zsoltárt az írásmagyarázók egy része nemzeti hálaéneknek tartja. Helyesebbnek látszik a 2. vers alapján „dicséretnek”, himnusznak tekinteni. Igaz, hogy a zsoltár 10–14. verse hasonlít a hálaénekre, azonban túlsúlyban vannak benne az imperfectumok, ami arra mutat, hogy Istennek állandó, ismétlődő ajándékáról van szó. A bevezetés az istendicséret leírása (2–3. vers). Utána a bűnbocsánatért (4–5. vers), az üdvtörténet eseményeiért (6. vers) és a teremtésért (7–9. vers) hangzik az istendicséret. A teremtéshez szervesen hozzátartozik a gondviselés (10–14. vers). A himnusz participiumos stílusa (7–8. vers), a teremtéstörténet és az üdvtörténet összekapcsolása (6–9. vers), a kollektív bűnbánatnak, valamint a bűnbocsánatnak a hangsúlyozása (4. vers), a teremtés-mítosz historizálása (8. vers) és a babiloni fogság prófétáira emlékeztető univerzalizmus (3.6. és 9. vers) arra mutat, hogy a zsoltár a fogság után keletkezett.

Zsolt. 65,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 3., 2. és 1. pontja alatt. - Zsolt. 65,2. vers.

A bevezetésben imperativusok szoktak állni: Dicsérjétek az Urat! Itt ehelyett az istendicséret ábrázolása áll (ld. Zsolt 33:1; 92:2–4). „Illő dolog” (régies nőnemű participium; az eredeti „jod” visszatért) az istendicséret. Dicsérik Őt azok, akik nyomorúságukban Tőle kértek segítséget; imádságuk meghallgatásra talált, és elmentek a Sion-hegyen épült templomba, hogy a bajban tett ígéretüket, fogadalmukat teljesítsék. Ez kedves az Úrnak (1Sám 1:21; Zsolt 50:14; 66:13k.; 116:14.18). Zsolt. 65,3–5. vers. A 3. vershez tartozik a 4. vers első két szava is. A 3–4. vers fordítása: „Hozzád viszi minden test a bűnök dolgait. Erősebbek nálunk vétkeink; te megbocsátod azokat”. A nemzeti bűnbánatot a babiloni fogság prófétáitól tanulta meg a nép. Ők hirdették meg a bűnbánatot is (Ézs 40:1k.; 43:25; 54:8; 55:6–7), A bűnbocsánatot mindenki elnyerheti, aki (bűnbánattal) az Úrhoz „viszi” bűneit. A bűnök „erősebbek nálunk”; súlyuk alatt összeroskadnánk (Zsolt 32:3k.; 38:5). A bűnök „elfedezése”, megbocsátása (az „engesztelés”) egyedül Isten ajándéka (Zsolt 78:38; 79:9; Ez 16:63). Aki ezt megkapta, „boldog” – mondja az 5. vers a bölcsességirodalom stílusában. Boldog, hiszen Isten „kiválasztotta” és „közel engedi magához”. A kiválasztás Isten szuverén cselekedete (Deut 7:7k.; Zsolt 33:12). Nem közeledhet akárki az Úrhoz; ez tkp. halálos veszéllyel jár (Jer 30:21). Csak Áronnak és fiainak az előjoga ez (Num 25:10kk.; 1Sám 2:28), de a hívek is részesülhetnek benne (Zsolt 73:28; Ézs 58:2). Nemcsak jövevényként tartózkodhatnak az Úr „sátorában” (Zsolt 15:1), hanem ott is lakhatnak (Zsolt 23:6; 27:4; 84:5). Itt betelhetnek testi és lelki javakkal: az áldozati lakoma és az ott hangzó istendicséret örömével. Isten, mint vendéglátó házigazda, bőségesen gondoskodik híveiről (Zsolt 23:5; 36:9; 103:5; 132:15kk.). Zsolt. 65,6–9. vers.

A 6. vers az Úr félelmetes tetteiről szól. Ez az üdvtörténetben véghezvitt szabadító tettekre vonatkozik (a vers végén a „szabadító Istenünk” áll; Deut 10:21; 2Sám 7:23; Zsolt 66:5k.; 106:21; 145:6). Éspedig válaszként, a nép könyörgésének, panaszának meghallgatásaként vitte véghez Isten ezeket a szabadító tetteket (Ex 3:7–9). Isten „igazsága” is a történelemben véghezvitt, népét megsegítő tetteket jelent (Bír 5:11; 1Sám 12:7; Zsolt 48:11k.; Ézs 45:8; 51:6.8). Isten tettei által nemcsak Izráel jut hitre, hanem a távol lakó népek is; hiszen értesülnek a történtekről.

A 7–9. vers a participiumos himnuszok stílusában magasztalja a teremtő Istent, Aki „hatalmat övezett magára”, mint a harcos, aki felövezi ruháját. A teremtéshez tartozott a hegyek megszilárdítása. A hegyek ui. az ókori keleti emberek véleménye szerint hatalmas oszlopokban folytatódnak, melyek a tenger mélyéig érnek; ezek tartják a földet, hogy ne inogjon (Zsolt 24:2; 104:5). A teremtést a tenger(i szörny) legyőzése előzte meg (Jób 26:12k.; Zsolt 46:4; 74:13k.; 89:10k.; 93:3k.). Jellemző azonban, hogy a mitikus eredetű teremtéstörténetet itt már a történelem erőire, az ellenséges népekre vonatkoztatja a zsoltáríró, és hozzáteszi: „a nemzetek háborgását” (vö. Ézs 17:12–14). A himnusznak ez a része is univerzális szemléletet tükröz: az Úr „jelei”, csodálatos tettei az egész földön hitet ébresztenek az emberekben.

Zsolt. 65,10–14. vers.

A víz, mely a mitikus teremtéstörténetben még Isten ellensége volt, a teremtő Isten diadala után a földet tápláló, az életet segítő erővé vált (Zsolt 46:5; 74:15; 104:6–15). Isten úgy „látogatja meg” (kegyelmesen) a földet, hogy esőt ad. Égi „csatornái” tele vannak vízzel (Zsolt 36:10; 46:5; Ézs 33:21; Ez 47:1kk.; Zak 14:8). A záporok meglágyítják a föld barázdáit, elsimítják göröngyeit, és termővé teszik a földet. Az Úr „keréknyomaiban” bőség (tkp. „zsír”) fakad. Ez itt már csak költői kép; de az ókori keleti népek körében szokás volt négy keréken gördülő, vízzel telt edényeket vinni keresztül a szántóföldeken „esőcsinálás” céljából (2Kir 23:11). Fontosabb ennél az, hogy Illés próféta élethalálharcából megtudta Izráel: nem Baal adja az esőt és a termékenységet, hanem az Úr (1Kir 18:1.44; Hós 2:10). A 13–14. vers ezt költői módon, megszemélyesítéssel fejezi ki: a puszta legelői (zsírtól) „csepegnek”, a halmok ujjongást „öveznek magukra”, a legelők „juhokba öltözködnek”, a völgyeket pedig „gabona koszorúzza”. Képek nélkül: a pusztában füves legelők lesznek, a halmokon aratók ujjonganak a bő termésnek, a legelőket ellepik a nyájak, a völgyeket gabonatáblák szegélyezik. A zsoltár utolsó félsorát egyes magyarázók a 9. vershez kapcsolják, és úgy értik, hogy a föld egész területén kelettől (a reggel kijövetelétől) nyugatig (estig) ujjongva énekelnek az emberek Isten magasztalására.

Minden ezt a célt szolgálja: a templomi gyülekezet bűnbánata és bűnbocsánatban való részesedése, az egész történelem, Isten teremtő és gondviselő munkája mind-mind arra való, hogy az emberek felismerjék és magasztalják az Ő dicsőségét.

Zsolt. LXVI. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár két részből áll. Az 1–12. vers himnusz (a tehilla = istendicséret szó a 2. és a 8. versben is előfordul), mely Istent egyrészt az egyiptomi szabadításért, másrészt a babiloni fogságból történt „kivezetésért” (12. vers) dicséri. A 13–20. vers alanya nem a nép, hanem az egyén, aki bajban volt, és hálaáldozatot mutat be a templomban, mert Isten meghallgatta könyörgését. Ilyen hálaáldozatokat a gyülekezeti istentisztelet keretében lehetett bemutatni (Zsolt 107). A zsoltár a babiloni fogság utáni időből való.

Zsolt. 66,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 2., 1. és 7 pontja alatt. - Zsolt. 66,2–4. vers.

A zsoltár bevezetésében a jellegzetes himnikus imperativusok találhatók: Harsogjatok, zengjetek, adjátok meg („neki dicséretének dicsőségét”; itt nehézkes a szöveg), mondjátok! Ezekhez járulnak a iussivusban álló kívánságok: hízelegjenek, boruljanak le, zengedezzenek! Az istendicséretre az egész földet, még az Úr ellenségeit is felszólítja a zsoltár. Az ókori keleti vallásokban az alsóbbrendű istenek dicsérték a káoszt legyőző istenséget (ld. Zsolt 29:1k.; 89:6–9; 96:4; 97:7). Az Ószövetség már istenek helyett népekről beszél (Zsolt 22:28–30; 98:4; 117:1). Éspedig a legyőzött ellenséges népek is „hazudnak”, hódolatot színlelnek előtte, hiszen „félelmetesek” tettei. A „félelmetes” tettek egyrészt az egyiptomi szabadítást (Deut 10:21; 2Sám 7:23; Zsolt 106:22), másrészt Istennek mint a természet (Jób 37:22) és a történelem Urának tetteit jelentik (Deut 7:21; Zsolt 47:3; 68:36; 76:8.13).

Zsolt. 66,5–7. vers.

A himnusz fő része rendhagyó módon imperativusokkal kezdődik: Jöjjetek és lássátok meg Isten „félelmetes” cselekedeteit. A 6. vers világosan megmondja, hogy milyen cselekedetek ezek: a Vörös-tengernél véghezvitt szabadítás csodái (Ex 14:21k.; 15:19). A „tenger” és a „folyam” szó nem két különálló csodára mutat. Tévedés lenne a „folyamon” történt átkelést a Jordánra vonatkoztatni (Józs 3:14–17), hiszen a Jordánt sehol sem nevezi „folyamnak” az Ószövetség. A „folyam” szó is tengert jelent (Zsolt 24:2; 72:8; 89:26; 93:3k.); itt tehát gondolatpárhuzammal van dolgunk. A vers végén álló mondat: „Ott örüljünk neki” eszerint nem Gilgálra mutat (Józs 4:19; 5:9), hanem Jeruzsálemre vonatkozik, ahol a gyülekezet „örvendezik” a szabadító Isten színe előtt. Ő örökké uralkodik; ebben különbözik a szomszéd népek meghaló és feltámadó istenségeitől. Sőt nem csupán egy kis nép Ura Ő; szemei jól látják a többi népet is (Zsolt 11:4; 14:2; 33:13k.; 113:5k.), és ha a „lázadók” felemelkednek, idejében közbelép (Ézs 18:4k.).

Zsolt. 66,8–12. vers.

A himnusz főrésze újabb imperativusokkal folytatódik: Áldjátok, hirdessétek! Ez is dicséret (tehillá) (8. vers), de itt már a babiloni fogság áll a háttérben. Világosan felismerhetők a babiloni fogság nagy prófétáinak a gondolatai. A „megpróbál” és „megtisztít” szavak az ötvös munkájára mutatnak, aki olvasztással vizsgálja és tisztítja meg az ezüstöt és az aranyat (Zsolt 17:3; 26:2). Már Jeremiás is beszél a nép megvizsgálásáról és megtisztításáról (Jer 6:27–29; 9:6). Isten „a nyomorúság kohójában”, a babiloni fogságban „olvasztotta és próbálta meg” népét (Ézs 48:10). A babiloni fogságról beszél Ezékiel is, amikor a „csapda” szót használja (Ez 12:13; 17:20). A 11. vers második fele nehezen fordítható; a LXX alapján így értik: „nyomorúságot raktál derekunkra”. Gondolhatunk itt Ézs 47:6-ra: „az öregre is súlyos igát raktál”. A 12. vers közepén levő kifejezés is a fogság nyomorúságára mutat: „hol tűzbe, hol vízbe jutottunk” (vö. Ézs 43:2). A 12. vers eleje: „embert ültettél a nyakunkra” (szó szerint: „embert nyargaltattál a fejünkön”) Ézs 51:23-ra emlékeztet. A vers vége már a szabadulásról beszél. Igen fontos gondolat fejeződik ki a 10. versben. Eszerint a sok szenvedést tisztító, nevelő céllal bocsátotta népére az Úr (Jób 33:17kk.; Zsolt 119:71; JSir 3:26–33). Itt tehát a szenvedésnek nemcsak az okát értették meg a hívek (az ok a nép bűne volt; Ézs 40:1k.; 43:26–28), hanem a célját is. Egyúttal az is megfigyelhető, hogy a régi tradíció-anyag hogyan gyarapszik újabb elemekkel.

Zsolt. 66,13–20. vers.

Ezekben a versekben a személyes hálaadás szólal meg. Azért ment a zsoltáríró a templomba, mert bajban volt és fogadalmat tett Istennek. Igaz ugyan, hogy a zsoltárokban az áldozati kultusz kritikájával is találkozunk (Zsolt 40:7–11; 50:8–15; 69:31k.), de a hálaáldozat és különösen a gyülekezet jelenlétében elmondott istendicséret kedves az Úrnak (Zsolt 22:26; 50:14; 61:6.9; 65:2; 116:14.18). Feltűnő a 15. versben említett sokféle és gazdag áldozat. Nem szükséges arra gondolni, hogy a zsoltáríró király, hiszen csak a király képes ilyen gazdag áldozatokat bemutatni. Az azonban feltételezhető, hogy ami eredetileg a királyra vonatkozott, azt később a hívek magukra vonatkoztatták. A hálaáldozat alkalmával fontos volt az átélt nyomorúság és a szabadítás elbeszélése (16. vers). A zsoltáríró Istenhez „kiáltott”, imádkozott (17. vers). A vers második fele így hangzik: „és magasztalás a nyelvem alatt”. Nem tudjuk, hogy már a bajban magasztalta-e az Urat a zsoltáríró, vagy ez a jelenre, az áldozati istentiszteletre vonatkozik. A 18. vers „negatív gyónásnak” hangzik. Ha bűn lett volna a zsoltáríró szívében, Isten nem hallgatta volna meg az imádságát (vö. Zsolt 7:4–6; 18:21kk.; 26:1–3.11k.; Jn 9:31). A zsoltárírók nem abszolút értelemben tartották bűntelennek magukat, hanem csak a hamis vádakat utasították vissza. A zsoltár végén himnikus stílusban áldja a zsoltáríró az Istent a meghallgatott imádságért és főleg azért, hogy nem vonta meg tőle „szeretetét”, nem szakította meg vele a közösséget.

Zsolt. LXVII. ZSOLTÁR

Régóta észrevették az írásmagyarázók, hogy ez a zsoltár az ároni áldásra emlékeztet (2. vers; vö. Num 6:24–26). A zsoltárban levő igemódok (iussivus) imádságos szívvel mondott áldáskívánságot fejeznek ki. A 7. versben levő perfectum is lehet kérő (precativ) jellegű. Ezért nem nemzeti hálaéneknek tartjuk a zsoltárt (csak az igeidők megváltoztatása árán lehetne ilyen eredményhez jutni), hanem áldás-zsoltárnak. A kultuszban volt helye az áldásnak. A papok áldásmondással fogadták a templom kapujához érkező zarándokokat (Zsolt 118:26), és áldásmondással bocsátották el a hazatérőket (Zsolt 28:9; 29:11; 128:5; 129:8). Lehetséges, hogy azok az áldáskívánságok, amelyeket a 67. zsoltár tartalmaz, kovásztalan kenyerek ünnepén (maccót) hangzottak el. A zsoltárban felcsendül az univerzalizmus gondolata. A szereztetési idő késői. Valószínű, hogy a 4. és 6. versben található refrén eredetileg a zsoltár végén is ott állt. Ilyen módon a zsoltár három egyformán hosszú versszakból állt. Zsolt. 67,1. vers.

Ld. a bevezetés 5., 2., 13., 1. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 67,2–4. vers.

Az istentiszteletre egybegyűlt gyülekezet áldást kér az Úrtól (Zsolt 3:9; 28:9; 29:11; 129:8). Az áldás mindazt tartalmazza, ami az ember életét segíti és gyarapítja. Benne van az ember szaporodása, az egymás után születő nemzedékek (Gen 1:28), és benne van az ígéret földjének a birtoklása is (Deut 28:3–14). Az áldás ajándékozója egyedül Isten lehet. Ha az Ő orcája felragyog, akkor gazdagon árad az áldás (Zsolt 21:7; 31:17; 80:4.8.20; 119:135). Az áldás nem csupán a természetben valósul meg, hanem a népek életében, a történelemben is. Már Gen 12:1–3 szerint is úgy áldja meg Ábrahámot és utódait az Úr, hogy az áldásból minden nép részesüljön. Hasonló értelemben a 3–4. vers azt az áldáskívánságot tartalmazza, hogy az Urat minden nép megismerje (Ez 7:27; 29:6; 36:23.36; 37:28) és magasztalja. A Soli Deo Gloria megvalósulásáért könyörög itt a gyülekezet.

Zsolt. 67,5–6. vers.

Az 5. vers a LXX-ban teljesebb formában maradt ránk. Fordítása: „Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a földkerekséget. Pártatlanul ítéled a népeket és vezeted a nemzeteket a földön”. Isten igazságos és pártatlan ítélete jogorvoslást hoz az elnyomottaknak. Ő érvényesíti a jogfosztottak és gyengék jogát; Ő az ítélet Istene (Zsolt 50:6), Aki az egész földet megítéli (Zsolt 94:2; 96:10.13). Az igazak örvendezni fognak Isten ítéletén és imádkozva várják azt (Zsolt 58:12; 75:8). Áldás lesz a népek életében, ha az Úr ítéletet tart (Ézs 2:4). Sőt itt nem csupán ítéletről van szó, hanem vezetésről is (5. vers). A népeket Igéjével, tórájával vezeti az Úr (Ézs 2:2–4).

Zsolt. 67,7–8. vers.

A 7. versben van a Zsolt 67 egyetlen perfectuma: megadta termését a föld. Ha ezt múlt időnek értjük, arra gondolhatunk, hogy a zsoltárt aratási ünnepen adták elő. Ha kérő (precativ) perfectumnak tartjuk, akkor ez is a zsoltár áldáskívánságai közé tartozik. A zsoltár fő gondolata az áldás. A 7–8. versben kétszer is előfordul az „áldás” szó. Ez a Zsolt 67-ban már nem csupán természeti javak bőségét jelenti, hanem lelki javakat is. A zsoltár azzal az áldáskívánsággal zárul, hogy „a föld széléig” minden ember jusson istenfélelemre.

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre