//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- TANÍTÓI KÖNYVEK Jób könyvétől - Énekek Énekéig
- TANÍTÓI KÖNYVEK Jób könyvétől - Énekek Énekéig :

ZSOLTÁR 42-72 MÁSODIK KÖNYV 42 - 49 rész

ZSOLTÁR 42-72 MÁSODIK KÖNYV 42 - 49 rész


A ZSOLTÁROK KÖNYVÉNEK MAGYARÁZATA

MÁSODIK KÖNYV (42–72) - Zsolt. XLII–XLIII. ZSOLTÁR

Ez a két zsoltár összetartozik. Összeköti őket a közös refrén (42:6.12; 43:5), a közös versmérték (3+2-es verssorok ún. kina-metrum), a közös gondolatok (42:5–43:3.4; 42:10–43:2), továbbá az a tény, hogy a 43. zsoltárnak nincs külön felirata. Ez a Zsolt 42–72-t magában foglaló gyűjteményben ritka; a Zsolt 43-on kívül csak a Zsolt 71-nél fordul elő. A zsoltár kettéválasztása azért történhetett meg, mert a 43:1 szabályos panaszének-bevezetés, 43:2 pedig a fő részt bevezető „mert” kötőszóval kezdődik. A zsoltárok műfaja egyéni panaszének. Nagy költői szépsége szétfeszíti a műfaj kereteit; pl. hiányzik a bevezetés (Isten megszólítása és segítségül hívása) és a fő részt bevezető „mert”. Az ún. hirtelen hangulatváltozás a refrénben jut kifejezésre, és egészen bizonyosan nem a pap szája által elhangzott üdvjövendölésből fakad; hiszen a panasz oka az, hogy a zsoltáríró nem mehet el a templomba. A refrén tartalmazza a fogadalomtételt is. Költői a szomjas szarvasról szóló hasonlat, és a zsoltáríró párbeszéde saját lelkével. Prózai viszont a keletkezési hely pontos meghatározása 42:7k.

Tartalmi szempontból nézve van a zsoltárban ún. „én-panasz”, melyben a zsoltáríró a múltbeli boldogságát hasonlítja össze a jelen nyomorúságával. Van ún. „te-panasz”, amelyben ellenségeire panaszkodik. Van ún. „Isten-panasz” is, amelyben azért panaszkodik, mert Isten „elfeledkezett” róla (42:10), „elutasította” őt (43:2).

A zsoltár az északi országrészben keletkezett, abban az időben, amikor még állt a jeruzsálemi templom. Zsolt. 42,42:1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 4a. és 26. pontját.

Zsolt. 42,42:2–6. vers.

Palesztinában nemcsak állandó vizű patakok vannak, hanem olyanok is, amelyek a száraz évszakban kiszáradnak. A nőstény szarvas (az állítmány nőnemű; a tavat csak egyszer írta le a másoló; ez haplographia) hiába megy a száraz patakmederhez inni. Így „szomjazik” a zsoltáríró is az élő Istenhez (Zsolt 63:2; 84:3). A panaszénekekből ismert „mikor” kérdéssel fejezi ki vágyódását a templomba, ahol megláthatja Istent (3. v.). Ez a kifejezés az Izráel előtti időből való, és a bálványszobor meglátását jelentette. Ezért a másolók passzívumba tették az igét: láttatni = megjelenni Isten előtt (ld. még Deut 16:16; 1Sám 1:22; Ézs 1:12; Zsolt 63:3; 84:8). Nem tudjuk, mi gátolta a zsoltárírót abban, hogy Jeruzsálembe zarándokoljon; talán betegsége. Emiatt „könny a kenyere” (Zsolt 80:6; 102:10). A szenvedő embert gúnyolták a hite miatt: Hol van a te Istened? (Zsolt 79:10; 115:2; Jóel 2:17; Mik 7:10). Költői a kérdés, mert akik ezt kérdezik, azt gondolják, hogy az az Isten, Akiben a zsoltáríró hisz, sehol sincs, nem fog és nem tud segíteni.

Szenvedései közt a zsoltáríró a boldog múltra tekint vissza, „kiönti lelkét”, elmondja panaszát az Úrnak (1Sám 1:15; Zsolt 62:9; 102:1; 142:3). De nem hajdani gazdagságát vagy tekintélyét emlegeti, mint Jób 29–30. rész, hanem a boldog jeruzsálemi zarándokutakat, amikor „vonultam a Felséges sátorába”, Isten házába (5. vers). (Baszák eddaddém helyett beszók addír fordítandó a LXX és a gondolatpárhuzam alapján.) A „sátor” a templom régies és költői neve (Zsolt 27:5; 76:3; JSir 2:6). A hívek itt nemcsak Isten jelenlétének örvendezhetnek, hanem az egymással való közösségnek is (Zsolt 55:15). Ld. még: Zsolt 26:7; 48:13k.; 122:1–5. Ujjongás és hálaének hangja zeng az ünneplő sokaságban. A refrénben (42:6.12; 43:5) a zsoltáríró önmagát („saját lelkét”, Zsolt 103:1k.; 116:7) bátorítja: újra eljön az a boldog alkalom, amelyben a múltban része volt, és módja lesz arra, hogy hálaadó istentiszteleten vegyen részt.

Zsolt. 42,42:7–12. vers.

A zsoltáríró a Jordán forrásainak vidékén él. A Hermón-hegy déli lejtőjén négy forrásból ered a Jordán. A forrást Baal, majd Pan istenség lakásának gondolták; ezért itt ősi kultuszhely volt (Bír 3:3). A 2750 m magas, hófedte Hermónhoz képest kicsinek számít a közelében levő 814 m magas Micór-hegy. Itt ma is van egy cacora nevű falu. A Jordánnak ezt az ágát Pan istenségről Paneionnak, majd Paneasnak nevezték el; arab neve Banias. Dán területe ez, a későbbi Caesarea Philippi. A Jordán itt nagyon bővizű; számos zuhatagban, sziklák közt folyik. Mai ember szemével nézve ez csodálatosan szép. A szenvedő zsoltárírót azonban a holtak hazájának sodró áradatára emlékezteti ez a látvány (Zsolt 18:5; 69:3.15k.; 88:8). Mégsem démoni hatalmak kezében érzi magát, hanem Isten kezében: az „örvényben” is a „te zuhatagjaid…, habjaid és hullámaid” zúgnak! És bár ezek már-már átcsapnak a szenvedő ember feje fölött, ő rendíthetetlen hittel bízik Urában. Hiszen az Úr munkálkodik! Nappal, amikor az ellenség csúfolja őt, az Úr „rendeli mellé hűségét”, éjjel pedig énekre indítja, inspirálja (vö. Jób 35:10; Zsolt 40:4; 51:17). Ez az ének: „imádság az élő Istenhez”, Aki egyedül képes segíteni. Néhány bibliai kézirat az „imádság” szó helyett itt a „dicséret” szót tartalmazza.

Zsolt. 42,42:10–11. vers.

E versek alapján arra gondolhatunk, hogy a zsoltáríró súlyos betegségben szenved. A panaszének stílusában kérdezi Istent: Miért felejtkeztél el rólam (ld. Zsolt 10:11; 77:10)? A gyász jeléül már „feketén” jár (Jób 30:28; Zsolt 35:14; 38:7). A 11. versben „csontjaimban levő gyilkosság” helyett „csontjaimban levő fájdalom” olvasandó. Ellenségei közben gúnyolják, kétségbe vonva Istene hatalmát (4. és 11. vers). A refrén magyarázatát ld. a 6. versnél.

Zsolt. 43,43:1–5. vers.

A panaszének írója itt perhez hasonlítja ügyét, és Istent arra kéri, hogy szolgáltasson neki igazságot (Zsolt 7:9k.; 9:5; 26:1; 35:1). Joggal mondja ellenségeit „nem kegyes népnek”, hiszen a Jordán forrásvidékén idegen kultuszok hívei éltek. Álnokul és gonoszul támadták a zsoltárírót (Zsolt 5:7; 36:4; 37:1; 107:42). A 2. versben a panaszénekekben gyakori „miért” kérdések vezetik be a panaszt (vö. 42:10). A 3. vers kérés: Küldd el világosságodat és igazságodat. Isten világossága és hűsége mint valami mennyei lények vezérlik a hívő embert. Hasonló megszemélyesítés található Zsolt 21:6; 55:11k.; 85:11–14; 89:9.15; 97:2-ben is. (Egyiptomi sírokban levő képeken két istenség kézen fogva vezeti az elhunytat a főisten trónusához.) A vers végén újra elhangzik a kérés: a zsoltáríró az Úr szent hegyére, a Sion-hegyre vágyódik, ahol Isten hajléka van (a „hajlék” szó ún. intensiv-pluralisban áll, mint Zsolt 46:5; 84:2; 87:2; 132:5-ben is). A 4. vers szerint a zsoltáríró az oltárhoz kíván járulni „örömömnek Istenéhez”. Nyilvánvalóan hálaáldozatot akar bemutatni Istennek, öröme forrásának. Hálaéneket kíván mondani zene (lyra) kíséretével. A refrén azt a reménységet fejezi ki, hogy eljön még a hálaadás ideje.

Zsolt. XLIV. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár nemzeti panaszének (ld. még Zsolt 60; 74; 79–80; 83; 85; 89–90; 137). Szövege jó állapotban maradt ránk, felépítése világos. Az első része a dicső múltról beszél (2–9. vers) a második a panaszt tartalmazza (10–23. vers), végül a harmadik rész szabadításért mondott könyörgés (24–27. vers). A második részen belül gondot okoz a magyarázóknak a 18–23. vers, mely a nép ártatlanságát hangsúlyozza. Valószínűleg e versek a babiloni fogság első éveiből valók, amikor a nép még nem értette az eseményeket. A foglyok gyászistentiszteleteket tartottak, ahol nemzeti panaszénekek hangzottak el. Ezekre először a prófétai szellemű történetírás (ún. deuteronomista történeti mű) által, később a fogság névtelen prófétája, Deutero-Ézsaiás által válaszolt Isten. Megmagyarázta népének, hogy saját bűnei miatt került fogságba; még istentisztelete is tisztátalan volt (Ézs 42:18–25; 43:22–28; 53:5–7). A bűnbocsánat és a szabadítás örömüzenete szétfeszítette a panaszének kereteit, és utat nyitott a himnusz, az istendicséret felé. A 44. zsoltár a Deutero-Ézsaiás előtti időből való.

Zsolt. 44,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 4a., 26. és 27. pontját Zsolt. 44,2–9. vers.

A boldog múlt emlegetése nem Izráel dicsőségére történt, hanem Isten dicsőségére. Az atyák az exodus és a honfoglalás történetét beszélték el fiaiknak (Ex 10:2; 12:28k.; 13:8.14; Deut 6:20kk.; Zsolt 78:3). Ezek az Úr művei (Zsolt 64:10; 77:13; 90:16; 92:5; 95:9; 111:3; 143:5). A 3. vers mindkét felében előbb Kánaán őslakóiról, majd a honfoglaló törzsekről van szó: „nemzeteket űztél el, őket pedig elplántáltad; népeket zúztál össze (arámos igealak), őket pedig odaküldted” (ld. 2Sám 7:10; Zsolt 80:9; Jer 11:17; 12:2). A 4. és 5. vers világosan kimondja, hogy a honfoglalás nem Izráel saját erejéből történt (Deut 8:17; Józs 24:12), hanem az Úr maga mutatta meg hatalmát. Nem a nép fegyverei vívták ki a diadalt, hanem az Úr jobbja („orcájának világossága”). Az Úr jótetszésének, meg nem érdemelt kegyelmének köszönhető a honfoglalás. Királyi parancsára győzött Jákób-Izráel. A 6. vers szerint a honfoglaló Izráel az Úr segítségével tudta „felöklelni” és „eltaposni” ellenségeit, a bikához hasonlóan (Num 23:22; 24:8; Deut 33:17; 1Kir 22:11). A harcokat Isten „nevében”, az Ő nevének segítségül hívásával folytatták (Zsolt 118:10). Mivel Isten a háború Ura, népe nem bízhat földi fegyverekben (1Sám 17:45; Zsolt 20:8; 33:16–18; 147:10). Ha pedig a diadalt az Úr adja, Őt illeti a dicséret és a hálaadás (9. v.).

Zsolt. 44,10–17. vers.

A boldog és dicső múlttal a szomorú jelent állítja szembe a zsoltáríró. A panasz mindenekfelett Istennek szól, Aki elvetette népét (Zsolt 60:3.12; 74:1; 89:39). A nép azt várta, hogy a szövetségládával együtt az Úr is kivonul a harcba (1Sám 4:3–11; Num 10:35). Mivel ez nem történt meg, a harcot elvesztették. A nép egy részét kegyetlenül lemészárolták (Zsolt 79:3.10k.; 83:5), másik része pedig szétszóródott. Ez a kifejezés a babiloni fogságra vonatkozik (Ez 5:10.12; 22:15; 29:12). Isten „eladta” népét (Bír 2:14; 3:8; 4:2.9; 10:7; 1Sám 12:9), éspedig ingyen (Ézs 50:1; 52:3; Jer 15:13). Isten maga tette népét „gyalázattá, gúnnyá, szidalommá, példabeszéddé és fejcsóválássá” a környező népek számára (Deut 28:37; 1Kir 9:7; Jer 18:16; 24:9; JSir 2:15k.). A fejcsóválás megdöbbenést és megvetést fejez ki (Zsolt 22:8; 109:25; Mt 27:39; Mk 15:29). Ugyanezt a 16. és 17. vers egyes szám 1. személyben mondja el (ld. még 5.7. vers). Ez talán arra mutat, hogy ezeket a verseket az előimádkozó mondta. De gondolhatunk arra is, hogy a nemzeti panaszének az egyéni panaszének stílusából merít.

Zsolt. 44,18–23. vers.

Az ártatlanság hangsúlyozása az egyéni panaszénekekben is ismételten előfordul. A szenvedő ember Isten előtt bűnösnek tartja magát, de ártatlan azokban a bűnökben, amelyekkel ellenfelei vádolják. Hasonlóképpen a nemzeti panaszénekben is azt olvassuk, hogy a nép nem szegte meg a szövetséget, nem feledkezett el Istenéről (Deut 8:14.19; Bír 3:7; 1Sám 12:9; Zsolt 50:22; Ézs 17:10; Jer 3:21), és nem „terjesztette ki kezét”, azaz nem imádkozott idegen istenekhez (Ex 9:29.33; 2Krón 6:12; Ezsd 9:5; Zsolt 141:2; 143:6; 1Tim 2:8). Ennek ellenére az Úr „a sakálok helyére” űzte népét. Sakálok a pusztában és a háborúban elpusztított városok romjai közt tanyáznak (Ézs 13:22; 34:13; Jer 10:22). Ilyen volt az ország Jeruzsálem eleste után; de a Babilóniába hurcolt népet is elpusztult városok helyére telepítették le. (Számos bibliai kézirat „sakálok helye” helyett a „sárkányok helye” kifejezést tartalmazza. Ez a mitikus káosz-szörnyet jelenti. Ehhez jól illenék a vers második felében levő kifejezés: „és sötétség borult ránk”, ti. a halál hazájának sötétsége.) A 21–22. vers folytatja az ártatlanság hangoztatását, és azt állítja, hogy ha lett volna a népnek bűne, azt Isten észrevette volna, hiszen Ő ismeri a szívek titkait (1Sám 16:7; Zsolt 7:10; 139:23k.; Péld 17:3; 21:2; 24:12). A 23. verset idézi Róm 8:36 is: „miattad gyilkoltatunk mindennap”. Istenért kell szenvedniük a híveknek (Zsolt 22:9; 34:20; 42:4.11; 79:10). Bár a népnek nem volt igaza, amikor a babiloni fogság első éveiben ártatlannak gondolta magát, Isten mégis kegyelmesen válaszolt a panaszra. Népét prófétái által bűneik felismerésére és bűnbánatra indította, és hirdette a bűnbocsánat és szabadulás örömüzenetét. – A panaszban maradandó értékű gondolat az, hogy a hívő embernek Isten ügyéért szenvednie is kell; Jézus Krisztus a kereszt felvételére tanít (Mt 16:24; Mk 8:34; Lk 9:23; vö. 2Kor 4:17; 1Pt 4:12).

Zsolt. 44,24–27. vers.

A nemzeti panaszéneket szabadításért mondott könyörgés fejezi ki. A „serkenj fel” (Zsolt 7:7; 35:23; 59:5), „ébredj fel” (1Kir 18:27; Zsolt 78:65) kifejezések Izráel környezetéből valók; így biztatták a meghaló és feltámadó istenségeket arra, hogy keljenek életre. A Bibliában már csak az Úr segítségét sürgető kéréssel van dolgunk. A baj már olyan nagy, hogy a nép „lelke” már porba hanyatlott, „hasa” a földhöz tapadt. A por és a föld itt a holtak hazáját jelenti (Zsolt 63:10; Ez 26:20; 32:18.24; ill. Zsolt 7:6; 119:25). Ha az Úr „elrejtené orcáját” (Zsolt 13:2; 30:8; 69:18; 88:15; 104:29), az népe számára a pusztulást jelentené. Ettől kér a zsoltár szabadítást, „megváltást”. Ez a megváltás éppenúgy kegyelemből történik (27. vers), mint hajdan az ígéret földjének odaajándékozása (4. vers).

Zsolt. XLV. ZSOLTÁR

A Zsolt 45 a király-zsoltárok közé tartozik. Ilyenek: Zsolt 2; 18; 20–21; 72; 89; 101; 110; 132; 144. Közelebbről a király házasságkötése alkalmával keletkezett. Feltételezték, hogy Ahábról és Jezábelről van szó; ui. a 13. vers Tírusz leányát szólítja meg. Jezábel tíruszi királyleány volt. Ahábnak volt elefántcsonttal díszített palotája (1Kir 22:39; ld. még Ám 3:15). Sőt talán a 8. vers „szeretted” (’áhabtá) szava is utalás Ahábra. Mindez azonban csak feltételezés. Bizonyosnak csak az vehető, hogy a király új felesége idegen származású. A politikai érdekházasságok gyakoriak voltak az északi országrészben. Későbbi zsidó és keresztyén magyarázók allegorikus értelmet tulajdonítottak a zsoltárnak; eszerint a vőlegény Isten, a menyasszony a gyülekezet.

Zsolt. 45,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 22., 4a. és 26. pontja alatt. - Zsolt. 45,2–6. vers.

A 2. versben a költemény szerzőjét ismerjük meg. Az írnok szólal meg itt, mint udvari költő. Az írnoknak minden fontos alkalomnál jelen kellett lennie. Átérzi feladata nagyságát, és megindult szívvel ajánlja művét, költeményét a királynak. Először a király szépségét dicséri (inf. absolutus-szal teszi állítását nyomatékossá); ez a király-ideológia ismert gondolata (Bír 8:18; 1Sám 9:2; 16:12.18; 17:42; 2Sám 14:25; 1Kir 1:6; Ézs 33:17). A király beszéde is „kegyet” áraszt (Préd 10:12), jóindulatú és megnyerő. A 4–6. vers a királyt harcosként ábrázolja. Kardját csak „az igazság védelmében” használja (Zsolt 72:4; Ézs 11:4k.); fegyvereivel népeket hódít meg. A világuralom gondolata is a király-ideológiához tartozik (vö. Zsolt 2:7–11; 72:8; 110:1k.).

Zsolt. 45,7–10. vers.

A 7. vers hagyományos (Károli) fordítása: „Trónod, ó Isten, örökkévaló”. Itt azonban meg kell gondolnunk, hogy az Ószövetségben sehol sem szólítják a királyt Istennek. Izráel megismerkedett a királyi udvartartás szokásaival, de az ún. „udvari stílus” kifejezéseit nem szabad szó szerinti értelemben venni. Isten fia a király, de nem testi értelemben, hanem csak az örökbefogadás alkalmával, Isten igéje által válik azzá (Zsolt 2:7). „Kiemelte őt népe közül” és fölkente őt az Úr (Zsolt 89:20k.), és így a király sérthetetlenné is vált (1Sám 24:7; 26:9). Sőt a király Isten trónusán ül (Zsolt 110:1.5; ld. még 1Krón 28:5; 2Krón 9:8). A király azonban ember marad! Emberként fenyíti meg őt Isten (2Sám 7:14). Ezért az írásmagyarázók egy betű kiesésével számolnak (a „kaf” haplographiája), és így fordítják a verset: trónod, mint Istené, örökre (megmarad). A háttérben Nátán jövendölése áll (2Sám 7:8–16; vö. 1Kir 11:38; ahol I. Jeroboám kap hasonló ígéretet). – Magasabb értelemben idézi a 7–8. verset Zsid 1:8.9; itt azonban Jézusról, mint Isten egyszülött Fiáról van szó.

A király „pálcája” buzogány, mellyel szétzúzza ellenségeit (Zsolt 2:9). Egyúttal méltányosságot, igazságot valósít meg. Ez is a király-ideológiához tartozó gondolat; a király feladata a bűnösök megbüntetése (Zsolt 101:7k.). Isten éppen azért kente fel a királyt, mert ő „szereti”, azaz érvényesíti az igazságot, és „gyűlöli”, azaz nem engedi érvényesülni a gonoszságot. A király az isteni jogrend képviselője (2Sám 8:15; 1Kir 10:9; Zsolt 72:12kk.; 89:15.17). A király uralkodása örömöt szerez (1Kir 5:21; 2Kir 11:20; Zsolt 21:2.7).

A 9. vers szerint a király minden ruhája „mirha, aloé, kasszia”. A mirha keserű illatú gyanta (commiphora abessinica), melyet púder formájában is árultak. Kis tasakokban maguknál hordták az asszonyok (Énekek 1:13). Az aloé az indiai aloéfából (aquilaria agellocha) készült illatszer, melyet balzsamozásra is használtak. A kasszia fahéjhoz hasonló fűszer, mely a cinnamonum-fa virágjából, leveleiből és kérgéből áll. A király ruhája természetesen nem illatszerekből készült, hanem ezeknek az illatát árasztja. (Hasonló mondatszerkesztést találunk Ézs 5:12-ben is.) Az elefántcsont díszítésekkel ellátott palotából húros hangszerek (itt többes szám olvasandó) hangja szól, az alkalomhoz illően. Az arany ékszerekkel felékesített királyné ott van a király jobbján. Ófír valószínűleg Arábia déli részén keresendő; aranyáról volt híres. A király jobbján lenni méltóságot és megtiszteltetést jelent (1Kir 2:19; Zsolt 110:1). A királyné kíséretében ott vannak udvarhölgyei, a „királyok leányai” is drága ruhákban. (A „királyok leányai” kifejezést egyesek a királyi hárem tagjaira vonatkoztatják; mások az egyes számban álló állítmány és a szír fordítás alapján egyes számnak értik: király[ok] leánya. Ez így az új királynéra vonatkozik, akinek királyok az ősei. Ebben az esetben a tíruszi királylány maga a királyné, nem csupán a hárem új tagja.)

Zsolt. 45,11–17. vers.

Ezekben a versekben az udvari költő az új királynét szólítja meg. „Hallgass ide, te leány!” Ez bizalmas megszólítás. A költő valószínűleg idős ember, a királyi család bizalmasa; ezért beszélhet így. Arra tanítja a fiatal királynét, hogy felejtse el apja házát. Hiszen már Salamont is rossz útra vitték az idegen asszonyok, akik magukkal hozták szokásaikat és vallásukat (1Kir 11:1kk.). Keserves tapasztalatai voltak Izráelnek Jezábellel (1Kir 19; 21 r.), majd Ataljával is (2Kir 11:1kk.). Nem büszke idegen királylányra van itt szükség, hanem engedelmes feleségre, aki leborul” férje előtt mint „ura” előtt (12. vers; ld. Ruth 1:16). Mint királynét el fogják halmozni ajándékokkal; keresik a kedvét aranyfoglalatban levő korall (így javítható a 14. vers „belül” szava) ékszerekkel (vö. Zsolt 72:10k.). Társnői, udvarhölgyei kíséretében tarka ruhában (más olvasási mód szerint: „ajándékokkal”) vonul a király elé. Öröm és ujjongás veszi körül.

A zsoltár két utolsó verse a jövendőbe tekint. Ha az új királyné „elfelejti apja házát” (11. vers), gazdag kárpótlást kap. Fiai lesznek, akik az ország egy-egy részének „fejedelmei” lesznek. Tapintatos módon nem szól a költő arról, hogy az elsőszülött majd uralkodni fog apja halála után.

Zsolt. 45,18. vers.

Az utolsó vers megint a királyhoz szól, akinek maradandó emléket állít a költő: az ő tiszteletére írt „mű” (2. vers) megmarad, és ennek a szavaival zengik majd a népek a király dicséretét.

Zsolt. XLVI. ZSOLTÁR

Ezt a zsoltárt a Sion-énekek között tartjuk számon. Ilyenek még: Zsolt 48; 76; 84; 87; 122; 132. Formáját meghatározza a refrén: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk” (8.12. vers). Ez olvasandó a 4. vers után is. A refrén a zsoltárt három versszakra osztja. Az első versszak mögött a mitikus teremtéstörténet, a második mögött a szent háború (vagy Jahve-háború) gondolatköre, a harmadik mögött eszkhatologikus váradalmak állnak. Tévedés lenne a zsoltárt bármelyik ismert történelmi eseményhez (pl. Sanhérib támadásához Kr. e. 701-ben) kötni. Jellemző a zsoltárra az erős mitologiátlanítás. Felismerhető nemcsak a Deuteronomium hatása (az Úr hajléka Jeruzsálemben van), hanem Ézsaiás próféta („velünk az Isten”, Ézs 7:14; 8:8) és Ezékiel próféta hatása is: az ún. megismerési formula (11. vers), valamint a Góg és Mágóg megsemmisítésére (Ez 38k.) emlékeztető harmadik strófa (9–12. vers). Az igen régi, Izráel előtti tradícióknak itt már csak szolgáló szerepük van: segítenek kifejezni Isten hatalmát és népét oltalmazó szeretetét. A zsoltárban a bizalom-motívum az uralkodó gondolat. Ez a zsoltár indította Luther Mártont „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű híres énekének a megírására.

Zsolt. 46,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 4a., 7. és 20. pontja alatt. - Zsolt. 46,2–4. vers.

Nem Jeruzsálem városa, nem is a templom az „erős menedékhely”, hanem maga az Isten (Zsolt 61:4; 62:8; 71:7). Ezt fejezi ki a refrén is, mely az első versszak után is beiktatandó: Jákób Istene „fellegvár”: olyan magas hely, melyhez nem fér hozzá az ellenség (Zsolt 18:3; 59:10.17k.; 62:3.7). Ebben a versszakban a mitikus teremtéstörténetből ismert ősi ellenségről, a kaotikus áradatról van szó, amelyet hajdan a teremtő Isten legyőzött és korlátok közé szorított (Jób 38:8–11; Zsolt 65:8; 89:10k.; 93:3k.; 104:6–9). Gőgös hatalom volt ez, de Isten összezúzta (Zsolt 74:13k.; 89:10; Ézs 51:9k.). Izráel a Káosz hatalmától fenyegetett világban érezte magát: a pusztító áradat újból eláraszthatja a földet (Ézs 17:12–14; Jer 47:2). Csak az Úr oltalmazza a földet a káosz visszatérésétől.

Zsolt. 46,5–8. vers.

A Felséges Isten legyőzte és megszelídítette a káosz vizeit. Az ősóceán forrásként tört fel a földből, és ágakra szakadt az Éden-kertben (Gen 2:6.10kk.). Jeruzsálemet e folyó ágai „örvendeztetik meg”. Ezt kétféleképpen magyarázzák: egyrészt oltalmat jelentenek a várost körülvevő sáncok; másrészt Jeruzsálem vizei termékennyé teszik a földet (Zsolt 74:15; 104:10; ld. még Ez 47; Jóel 4:18; Zak 14:8; Jel 22:1k.). Eszerint az utolsó időkben a jeruzsálemi templomból csodálatos forrás fog fakadni. Ézsaiás próféta, a jeruzsálemi tradíciók képviselője már a Gihón-forrás csendes vizét is Isten hűséges megtartó munkájához hasonlította (Ézs 8:6kk.). A Zsolt 46-ban azonban nem Jeruzsálem tényleges földrajzi viszonyairól van szó, hanem Izráel előtti ősi hagyományról. Eszerint Él istenség „a két folyam forrásánál”, az ősi óceán mélyén lakozik. Él istenség jelzője volt a „felséges” (Gen 14:19k.): ő a többi istenek királyának számított. Izráel hite Élt az Úrral azonosította. Az a hatalmas szikla, amelyen a jeruzsálemi templom épült, a néphit szerint elzárja a föld alatti óceánt a földtől. Egyúttal a Deuteronomium egyik főgondolatát ismerhetjük fel itt: az Úr hajléka Jeruzsálemben van (1Kir 8:26–43); ott lakozik az Ő neve (Deut 12:11; 14:23; 16:2.6.11; 26:2). Ha meg is támadhatják Jeruzsálemet hatalmas, ellenséges népek (Zsolt 2:1kk.; 93; Ézs 17:12–14; 59:15–20; 63:1–6), elég Isten mennydörgő szava ahhoz, hogy visszariadjanak (vö. 1Sám 2:10; 7:10; Ézs 30:30kk.). A segítség reggel érkezik (Ex 14:27; Zsolt 5:4; 17:15; 90:14; Ézs 37:36).

Zsolt. 46,9–12. vers.

A 9. vers felszólítja a gyülekezetet az Úr megdöbbentő tetteinek meglátására. Pusztító tettek lesznek ezek: a háborúnak és a gyilkos fegyvereknek az elpusztítása. Az íjak és lándzsák összetörése után szekerek elégetéséről beszél a 10. vers. Mivel a „szekér” szó itt teherhordó szekeret jelent, egyes magyarázók málhát szállító szekerekre gondolnak. Mások a szót a LXX alapján más magánhangzókkal látják el és „pajzsok”-nak olvassák. A győztes harc után szokás volt az ellenség fegyvereit elégetni (Józs 11:6.9; Ézs 9:4; Ez 39:9k.; Hós 2:20). Ezzel Isten az örök béke birodalmát valósítja meg (Ézs 2:4; 11:6kk.). Ennek az a célja, hogy mindenki „hagyjon fel” (ti. az ellenségeskedéssel), és tudja meg, hogy az Úr az Isten (Zsolt 59:14; Jer 16:21; Ez 6:7.13; 7:27; 11:10; 12:15 stb.). Ez a kifejezés legtöbbször Ezékiel próféta könyvében fordul elő, és azt jelenti, hogy akár szabadító, oltalmazó, akár „rettenetes” és pusztító tetteket visz véghez az Úr, mindig az a végső cél, hogy népe és a többi népek megismerjék Őt és elismerjék hatalmát. Isten dicsőségének kell felragyognia; ez Isten munkájának a célja: „Magasztos vagyok a népek között, magasztos vagyok a földön” (11. vers).

Zsolt. XLVII. ZSOLTÁR

Ez a zsoltár az Úr uralkodását dicsőítő ének. Ilyenek: Zsolt 93 és 96–99. Műfaját tekintve himnusz, istendicséret. Két helyen is előfordul benne a himnuszok jellegzetes imperativusos bevezetése (2. és 6. vers). Utána mindkétszer a himnuszok fő részét (corpusát) jelző „mert” kötőszó áll. De hiba lenne ebből azt gondolni, hogy itt két különálló himnuszt kapcsoltak össze. Összeköti a himnusz két részét a közös tartalom, sőt a közös forma is. A zsoltár mindkét felében látható a mitikus háttér (3.8. vers) és a kultikus háttér (6.9k. vers). Ebből emelkedik ki az üdvtörténeti mondanivaló (4–5. vers). – A zsoltár szereztetési ideje a királyok kora; úgy látszik, hogy a szövetségláda még megvan, és Izráel már feldolgozta a Jeruzsálemben megismert kánaáni tradíciókat.

Zsolt. 47,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 4a., 2. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 47,2–6. vers.

Már a 2. versben, a himnikus bevezetésben kifejeződik az a gondolat, hogy az Úr királyi uralmát minden népnek el kell ismernie. Tapsolással, üdvrivalgással és hangos ujjongással a királyokat szokták ünnepelni (2Kir 11:12; Zsolt 98:4.6.8; Zof 3:14; Zak 9:9). A 3. vers azt mutatja, hogy az Úr átvette Él és Baal méltóságjelzőit. Él istenség jelzője volt a „Felséges”. A „Felséges” szabta meg az egyes istenségek uralmi területét (Deut 32:6k.); Övé az egész föld (Zsolt 24:1; 95:4k.; 97:5). A vers végén levő „az egész föld fölött” kifejezést jó néhány kézirat és Zsolt 95:3 „minden isten fölött”-nek mondja; ez is Él-re illik. A „félelmetes” jelző Baal-ra illik, aki harccal szerezte meg magának az uralmat. Azonban a tengeri káosz-szörnnyel vívott harc helyett a zsoltár az üdvtörténetről beszél. A nagy vizek helyébe az ellenséges népek léptek, melyeket a történelem Ura Jákób-Izráelnek, szeretett népének alávetett. A győztes király a legyőzöttek nyakára tette a lábát (Józs 10:24; Zsolt 110:2); a legyőzött király a nagykirály lába zsámolyának nevezte önmagát. Az exodus célhoz ért: a nép „örökségének” birtokába jutott. Ez az örökség tejjel és mézzel folyó föld (Ex 3:8.17; Deut 6:3; 26:9.15), „Jákób büszkesége” (Ézs 58:14). – A 6. vers a kultuszra mutat. Az Úr „felmegy” jeruzsálemi templomába. Itt a szövetségláda történetére kell gondolnunk, melyet Dávid ünnepi menetben vitt be Jeruzsálembe (2Sám 6; Zsolt 68:25; 132). Ezt a kultuszban is ünnepelték (Zsolt 24:7–10). Az ünneplés alkalmával zengtek a kürtök, ahogyan a királyok ünneplése alkalmával is (2Sám 15:10; 2Kir 9:13).

Zsolt. 47,7–10. vers.

A 7. vers ismét himnikus bevezetés. Négy ízben fordul elő a felszólítás: „Zengjetek!”. A vers elején „Zengjetek, istenek” helyett számos héber kézirat és a LXX alapján „Zengjetek Istennek” olvasható. Ez a vers a 3. vershez hasonlóan az egész föld királyának mondja az Urat. A 9. vers szerint „Isten uralkodik”. Mivel ez az ige perfectumban áll, így is fordították: „király lett”. Ez azonban azt jelentené, hogy azelőtt nem volt király. Baalról joggal mondhatták, hogy király lett, hiszen a mítosz szerint évente lement az alvilágba, és tavasszal mindig feltámadt. Ekkor üdvözölték hívei: Király lett Baal! De az Úr sohasem vesztette el királyságát, Ő örökkévaló Király (Zsolt 29:10). Nem az ünnepség alkalmával ült trónjára, hiszen trónusával, a szövetségládával együtt, afölött láthatatlanul trónolva vonul be templomába (Zsolt 24:7–10). A szövetségláda az Úr trónja (1Sám 4:4; 2Sám 6:2; Zsolt 99:1; Jer 3:16k.). A 10. vers szerint az Úr trónusa előtt gyűlnek össze a „népek előkelői”. Ez után „Ábrahám Istenének népe” áll a szövegben. Itt egyesek két betű (áin és mem) kiesésére, ill. haplographiájára gondolnak, és úgy értik a verset, hogy a népek előkelői „Ábrahám Istenének népével együtt” gyűlnek össze. Mások úgy értik a szöveget, ahogyan van: a népek előkelői azonosak Ábrahám Istenének népével; szervesen a választott néphez tartoznak. Nem ellenségek többé, mint pl. a honfoglalás idején, hanem ők is úgy tisztelik az Urat, mint a választott nép tagjai. „Istenéi a föld pajzsai” – olvassuk a vers második felében. Az uralkodók ui. pajzsként oltalmazzák népüket. Zsolt 84:10; 89:19 szerint maga az Úr a választott nép pajzsa.

Ez a zsoltár használja ugyan a mítosz formanyelvét, de messze maga mögött hagyja a mítoszokat. Az ellenséges tengeri szörny helyett ellenséges népekről beszél, akiket az Úr a honfoglalás alkalmával alávetett népének. A „népek” végül elismerik az Úr királyi uralmát. A zsoltár itt az Ábrahámnak szóló áldás megvalósulásáról beszél. Ez az áldás a népekre is kiterjed: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Gen 12:3).

Zsolt. XLVIII. ZSOLTÁR

Ezt a zsoltárt a Sion-énekek között tartjuk számon. Ilyenek még: Zsolt 46; 76; 84; 87; 122; 132. Műfaj tekintetében himnusz. Helytelen lenne azonban Sion-himnusznak nevezni, mert elsősorban nem Siont, hanem magát Istent magasztalja. Izráel előtti jeruzsálemi tradíciók tükröződnek benne; de itt már nem ellenséges káosz-hatalmakkal találkozunk, hanem királyokkal, történelmi hatalmakkal (5–9. vers). A zsoltár vége zarándokénekre emlékeztet; itt ünnepi processzióról van szó. A templom még áll; szereztetési időnek a királyok korát tartjuk.

Zsolt. 48,1. vers. - Ld. a bevezetés 1., 4a., 2. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 48,2–4. vers.

Már a 2. vers kimondja, hogy az Úr „dicsérendő”, dicséretre méltó. Dicséretének helye Sion, az Ő szent hegye (Zsolt 2:6; 15:1; 43:3; 87:1). Bár a Sion-hegy csak 743 m magas, a 3. vers szerint mégis „szép magasságú”, sőt ez „a Cáfón csúcsa”. Sion szépségéről Zsolt 50:2; JSir 2:15 is beszél. A Cáfón-hegy a kánaáni mitológia szerint a földet körülvevő óceánból emelkedik ki. Ez Baal székhelye és az istenek gyülekezőhelye (vö. még Ézs 14:13). Az Úr hegye azonban „magasabb” a többi isten hegyeinél (Zsolt 68:16k.; Ézs 2:2). Az Úr kezében van a világuralom, nem Baal kezében! Az Úr „nagy király” (Zsolt 47:3; 95:3; Mt 5:35). Ez tkp. az asszír királyok címe volt (2Kir 18:19.28; Hós 5:13), itt az Úr univerzális uralmát fejezi ki. Az Úr oltalmazza városát és népét (Zsolt 46:6.8.12).

Zsolt. 48,5–9. vers.

Nem lehet ezeket a verseket Izráel történelmének valamelyik eseményével azonosítani. Hiszen pl. Kr. e. 701-ben csak Asszíria támadt Jeruzsálemre, nem pedig a föld (összes) királya és népe. Itt ősi jeruzsálemi tradíciók szólalnak meg. Ezek szerint hatalmas ellenség támad Jeruzsálemre (Zsolt 2:1–3; 46:7; 76:7k.), de nem kerül sor harcra, mert mihelyt az Urat meglátják (Zsolt 77:17), rémületbe esnek (1Sám 7:10; 14:15; Ézs 8:9; 17:14) és megfutamodnak. A vesztes sereg szenvedését a szülő nő gyötrelmeihez hasonlítja a 7. vers (vö. Ézs 13:8; 21:3). A következő vers az ókor legnagyobb hajóiról, az ún. Tarsís-hajókról szól, melyeket össze tud törni a félelmes erejű keleti szél (Jób 27:21; Ézs 27:8; Ez 27:26). Erről a gyülekezet legfeljebb hallomásból értesült; ezt Jeruzsálemből nem lehet látni. Mit „láttak” tehát Isten városában? A szabadító Istent, Akivel a kultuszban lehet találkozni (Zsolt 68:25; 69:33; vö. Zsolt 107:24). A gyülekezet hittel elfogadta azt, hogy Isten megtartó ereje munkálkodik az Ő városában.

Zsolt. 48,10–12. vers.

Az istentisztelethez az elmélkedés is hozzátartozott. Az egész világ Ura a szívek Ura is. Ő kelt riadalmat ellenségei szívében (5–6. vers) – és Ő kelt áhítatot gyülekezete szívében. Ő vezérli hívei gondolatait, hogy megértsék és elfogadják az Ő szeretetét, és eljussanak az Ő dicséretére. Isten neve dicséretének a „föld végéig” zengenie kell, hiszen Isten az egész föld királya, nagy király (3. vers). „Jobbja igazsággal van tele”: a sok ellenség legyőzése arra szolgál, hogy utána igazságos rend és béke valósuljon meg a földön. Ennek örül Sion hegye és Júda „leányai”, a Júdában levő falvak és azoknak lakói (Num 21:25; Józs 17:16).

Zsolt. 48,13–15. vers.

A messze földről jött zarándokoknak szólnak ezek a versek. Az ünnepi istentisztelethez hozzátartozott a körmenet, a processzió. A gyülekezet „bejárta” a várost (a 14. vers második félsorának ezt a szavát csak a szövegösszefüggés alapján tudjuk lefordítani; értelme talán „megszemlél, szemügyre vesz”). A szemlének az volt a célja, hogy hazatérve beszámolhassanak azoknak, akik nem tudtak részt venni az ünnepen (Zsolt 102:19). Az exodus-tradíció továbbadásáról ismételten olvasunk (Ex 12:28k.; 13:14; Deut 6:20kk.; Zsolt 78:3kk.). A 48. zsoltár végén a Sion-tradíció továbbadásának parancsa áll. A Baalt legyőző Úrról tesz hitvallást a zsoltár utolsó verse is: Ez a mi Istenünk mindörökre! A vers utolsó szavát nehéz lefordítani. Legvalószínűbb a LXX értelmezése: Ő vezérel bennünket örökké.

Zsolt. XLIX. ZSOLTÁR

A Zsolt 49 műfaj tekintetében a bölcsességirodalomhoz tartozik. Ez már a zsoltár bevezetéséből kiderül: a zsoltáríró „bölcs dolgokat…, szívének értelmes gondolatait… példázatot… a rejtély megfejtését” kínálja olvasóinak. A „rejtély” szót a LXX a „probléma” szóval fordítja le. A „probléma” az igazak és a bűnösök sorsa. Bár a zsoltár szövege sok helyen romlott, mondanivalója jól érthető. Tartalma a Zsolt 37 és 73-ral rokon; sőt Jób könyvének fő része és a Prédikátor könyve is foglalkozik hasonló kérdésekkel. Szereztetési idő a fogság utáni kor.

Zsolt. 49,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 4a., 2. és 7. pontja alatt. - Zsolt. 49,2–5. vers.

A 2. vers a hallgatók figyelmét felhívó ún. tanítást kezdő formula (Deut 32:1; Jób 33:1–7; 34:2–4; Ézs 28:23). A tanítás az egész világhoz szól. A 3. versben az „ember fiai” kifejezés az alacsony származásúakat, a „férfi fiai” kifejezés az előkelőket jelenti. A bölcs tanító azzal az öntudattal szól, hogy Istentől kapta bölcsességét, inspiráció alapján beszél: először „odahajtja fülét”, Istenre figyel, és csak azután tudja a rejtélyeket „megnyitni”, a problémák nyitját megtalálni, azokat megfejteni. A zenekíséret régi időkben a prófétai ihlet előidézését segítette (1Sám 10:5; 2Kir 3:15).

Zsolt. 49,6–13. vers.

A zsoltár fő része a panaszénekek jellegzetes „miért” kérdésével kezdődik. Az igaz embernek félnie kellene, mert „csalárdak bűne” veszi körül (ld. Jer 17:9). Ezek az emberek a vagyonukban bíznak, nem Istenben. Pedig (így olvasandó a 8. vers első szava „fitestvér” helyett) az ember semmiképpen nem válthatja meg magát (toleratív értelmű nifal). A gazdag a földön sok mindent elintézhet pénzzel; a nagyobb büntetéstől megszabadulhat (Ex 21:29k.; Num 35:31; Jób 36:18; Péld 6:35; 13:8). Istennél azonban „drága az élet váltsága”. A leggazdagabb ember sem tud váltságot adni, „hogy tovább éljen örökre, és ne lássa meg a sírgödröt” (10. vers). Bölcs és „bolond”, azaz Istent komolyan nem vevő ember egyaránt meg fog halni (11. vers). A 12. vers szerint bár az utódok földeket fognak elnevezni róluk (mint a királyokról, 2Sám 5:9; 12:28k.), kénytelenek másokra hagyni vagyonukat (11. vers, Zsolt 39:7). A 13. vers refrén, mely ismétlődik a 21. versben. A különbség csak az, hogy a 13. versben az „éjszakázik” (jálin) ige áll, amit szabadon „marad”-nak fordítanak: „az ember vagyon által nem marad meg”; a 21. versben pedig a „megért, belát” (jábin) ige: „ez ember a vagyon által nem látja be, (hogy) az állatokhoz hasonlít, (amelyek) kimúlnak”. A LXX a 13. verset is így fordította. – A Prédikátor könyve is hasonló gondolatokkal foglalkozik: meg kell halnia mind a bölcsnek, mind a bolondnak éppenúgy, mint az állatoknak (Préd 2:16; 3:18–22). A gazdag nem viszi magával vagyonát, amikor meghal (Préd 5:14). Ld. még Jézusnak a bolond gazdagról szóló tanítását (Lk 12:16kk.).

Zsolt. 49,14–21. vers.

A vagyonban való bizakodás hamis bizakodás (Jób 31:24). A 14. vers „gyönyörködnek” szavát egyes görög fordítások a „futnak” szóval adják vissza: „ez az ösvényük azoknak, akik az ő szájuk után futnak”. Más felfogás szerint: „akik a saját szájukban (= beszédükben) gyönyörködnek”. A következő vers valószínű fordítása: „Mint juhok roskadnak a holtak hazájába; a halál pásztorolja őket” stb. A halál itt mint megszemélyesített hatalom áll előttünk, mint Istennek, népe hű pásztorának ellentéte. Nyilvánvaló, hogy a halál más cél felé vezeti „juhait”, mint Isten! Az ő „alakjuk eltűnik a holtak hazájában” (az „alakjuk” szó helyett a LXX „segítségüket” mond), és „reggelre a becsületesek fognak uralkodni”. A reggel az Istentől jövő segítség ideje (Zsolt 5:4; ld. még Ex 16:7; 2Kir 3:20; Zsolt 46:6; 101:8; 130:6). A zsoltár már ebben a versben is reménységet sugároz, örömüzenetet hirdet. Még inkább így van ez a 16. versben. Egyesek úgy értik ezt a verset, hogy csak múló földi veszedelemből vár a zsoltáríró szabadulást. Azonban a vers első fele („Isten megváltja lelkemet”) a 8. vers általános igazságával áll szöges ellentétben, mely szerint az ember semmiképpen sem tudja megváltani magát. Csak Isten képes megváltani az embert! A vers második fele pedig az Úr által való „elragadtatás” terminus technicusa. A zsoltáríró abban reménykedik, hogy Énókhoz és Illéshez hasonlóan őt is magához fogja venni az Úr (Gen 5:24; 2Kir 2:9k.). Ez is ahhoz a személyes kijelentéshez tartozik, amelyről az 5. versben van szó. Ez itt nem az általános feltámadásról szóló tanítás, hanem személyhez szóló kijelentés, mint pl. Lk 2:26. A zsoltáríró szilárdan hisz abban, hogy Istennel való kapcsolatát a halál sem szakíthatja meg (Róm 8:35–39).

A 17. versben ugyanazt mondja el a zsoltáríró, amit a 6. versben mondott. Most azonban nem az egyéni panaszének stílusában szól, hanem bölcs tanítómesterként, aki választ ad a problémára. „Ne félj, ha meggazdagodik valaki”, hiszen semmit sem vihet magával a sírba. A 19. vers megengedő értelmű; a vers második fele talán azt a mondatot tartalmazza, amit a gazdag a saját lelkének mond (vö. Lk 12:19): „Bár életében így áldja lelkét: Dicsérnek téged, mert jól csináltad!” (A LXX itt passivumot fordított: „áldatik”; a vers végét jól fejezi ki az új rk. fordítás: „mert jól gazdálkodtál”). A gazdag tehát meg van elégedve magával. Mégis oda kerül, ahova őseinek nemzedéke, ahol soha többé nem lát világosságot: a halálba (Jób 3:16; Zsolt 88:13). A zsoltár végén ismét felcsendül a refrén, mely nemcsak a gazdagságban való bizakodást ítéli el, hanem az ember értelmét is kevésnek tartja az igazi bölcsesség elérésére: „az ember ezt gazdagság által nem érti meg” (vö. Jób 28:28; 1Kor 2:6–16).

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre