//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- TANÍTÓI KÖNYVEK Jób könyvétől - Énekek Énekéig
- TANÍTÓI KÖNYVEK Jób könyvétől - Énekek Énekéig : Z S O L T Á R O K 07 - 17 részek magyarázata

Z S O L T Á R O K 07 - 17 részek magyarázata


Zsoltár. VII. ZSOLTÁR - Zsoltár. 7,1a. Vers. - Ld. a bevezetés 11., 3., 7. pontja alatt.

Zsolt. 7,1b. vers.

A zsoltárfelirat ellentmondást tartalmaz. Az a kúsi, azaz etióp ember, aki Dávidnak hírt vitt (2Sám 18:21kk.), nem lehet egyúttal benjámini is. A szerkesztők azért gondoltak Dávidra, mert a zsoltáríró üldözöttnek mondja magát.

Zsolt. 7,2–3. vers.

A 2–3. vers bevezetés: Isten segítségül hívása a veszedelemben. Az egyéni panaszénekekben a zsoltárírók gyakran hasonlítják ellenségeiket vadállatokhoz (Zsolt 10:9; 17:12; 22:13k..21k.; 35:17 stb.). Előlük menekül a zsoltáríró az Úrhoz; a templom ui. menedékhely (Zsolt 57:2; 61:5).

Zsolt. 7,4–6. vers.

A 4–6. vers az ártatlanság bizonyítása, éspedig ún. feltételes önelátkozás formájában. Az ártatlanul megvádolt ember Isten színe előtt esküszik meg arra, hogy nem tapad kezéhez bűn (Ex 22:6kk.; Deut 17:9kk.; 1Kir 8:31k.). Az átok-eskü vagy tisztulási eskü azt mondja ki, hogy ha az eskütevő mégis bűnös lenne, ugyanaz történjék vele, amit ő másokkal véghezvitt. Alaptalan az a vád, hogy jóakarójával rosszat tett, ellenfelét = vádlóját „üresre” fosztotta (5. vers). Ha így lenne, üldözze őt ellenség, tapossa porba életét és becsületét. A „föld” és „por” szavak itt a halál hazáját jelentik (Zsolt 44:26; 63:10; 71:20). Zsolt. 7,7–12. vers.

A 7–12. vers először a kéréseket tartalmazza. Imperativusokban sürgeti Istent a zsoltáríró: kelj fel, emelkedj fel (7. vers), trónolj (így az új fordítású Biblia is – nem pedig „térj vissza”; 8. vers), serkenj fel (7c. vers) (ez a 9a-val kapcsolható össze: „Serkenj fel, Istenem, parancsolj ítéletet; az Úr népeket ítél”), ítélj meg engem (9. vers). A „kelj fel” a Jahve-háború jelszava (Num 10:35; Ézs 33:10); az Úr a szövetségláda kerúbjainak a szárnyai felett trónol (1Sám 4:4; 2Sám 6:2; Zsolt 99:1). Ha felemelkedik trónjáról, ítéletet tart (Zsolt 94:1kk.). A „serkenj fel” kiáltás eredeti értelme az, hogy a kánaáni vallások hívei ezzel a kiáltással keltették életre a halott istenséget, aki minden ősszel leszáll az alvilágba (1Kir 18:27; Zsolt 35:23; 44:24). A zsoltáríró már átvitt értelemben használja az ősi kifejezést; itt csak segélykérésről van szó. Merész hittel azt reméli, hogy az egész világ Ura és bírája, Aki a „magasságban”, azaz a mennyben trónol (8. vers; vö. Zsolt 102:20; 148:1), az ő ügyében igazságos ítéletet fog hozni (Zsolt 9:9; 17:13; 18:17k.; 58:12; 94:2).

A 9. versben nem abszolút értelemben mondja magát igaznak és feddhetetlennek a zsoltáríró, hiszen Isten előtt mindenki bűnös (Jób 15:4; 25:4). De azt a bűnt, amivel most vádolják, nem követte el. Bizalommal kéri Istent mint igaz bírót (12a. vers), hogy vizsgálja meg szívét és veséjét (10b. vers; Zsolt 17:3; 26:2) és pajzsként oltalmazza őt (11a. vers; vö. Zsolt 18:3; 28:7). Ugyanakkor arra is kéri, hogy szűnjék meg a gonoszok gonoszsága (10a. vers); velük szemben naponként érvényesüljön a méltán haragvó Isten akarata (12b. vers).

Zsolt. 7,13–17. vers.

A 13–17. vers a gonosz ember magatartásának és sorsának jellemzése. Nehézséget okoz a 13a. vers fordítása. Szó szerint: „ha meg nem tér” – ti. a gonosz – „akkor élesíti kardját” ti. Isten. Azonban a következő versek tartalma lehetetlenné teszi ezt a fordítást; Isten ui. nem eshet abba a gödörbe, melyet maga ásott. Ezek a versek alanyváltozás nélkül végig a bűnösről szólnak; a „visszatér, megtér” ige azt is jelenti, hogy valamit újra, megint tenni. Ez az értelmezés látható az új fordítású Bibliában is: „Már megint kardját élesíti a gonosz”; itt gonosz, ártalmas beszédről van szó. Az íj és a tüzes nyilak ugyanezt fejezik ki (Zsolt 11:2; 37:14; 57:5; 59:8; 64:4; 120:4). A 15. vers szép fokozást tartalmaz: fogan – teherbe esik – szül. A 16. vers a vadászok által ásott gödörről szól, amelyet a vadállat nem vesz észre és beleesik (Zsolt 9:16; 35:7; 57:7; Péld 26:27). Itt és a következő versben a megfizetés, az isteni igazságszolgáltatás tana fejeződik ki. Nem véletlenül és nem a bűnös ügyetlensége miatt történik az, hogy visszaszáll rá az a veszedelem, amit másoknak készített, hanem az igazságos Isten hatalmas és bölcs műve folytán (Zsolt 9:16; 34:22; 35:7k.; 37:15; 141:10). Ezekben a versekben kifejezésre jut a bizalom-motívum: a zsoltáríró bízik abban, hogy Isten igazságosan kormányozza a világot. Eljön, hogy ítélkezzék a földön (Zsolt 7:13–15; 96:10–13).

Zsolt. 7,18. vers.

A 18. vers szerint a zsoltáríró magasztalja az Urat, zengi nevének dicséretét. Nemcsak a hálaadó ünnepen történhetett ez meg, hanem már a nyomorúság és veszedelem idején is, mert a zsoltáríró szilárdan hitt könyörgésének meghallgatásában. A hálaadás a „Felséges Úrnak” (néhány bibliai kézirat szerint a „Felséges Istennek”) szól. Ez igen régi istennév (Gen 14:18; Zsolt 47:3).

Zsolt. VIII. ZSOLTÁR - Zsolt. 8,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 23., 2. és 3. pontja alatt.

Zsolt. 8,2–3. vers.

A 8. zsoltár himnusz, istendicséret. A bevezetés költői kérdést tartalmaz: Mily felséges a te neved! Költői kérdés található az 5. versben és a 10. versben is; ez gyakran előfordul a himnuszokban (Zsolt 36:8; 76:8; 77:14; 89:7.9 stb.). A 2. versben nehézséget okoz a fordítás: „aki add fenségedet az égen”. A LXX szerint: mert felemelkedett fenséged. A szír fordítás szerint: aki adtad fenségedet. Hieronymus szerint: aki rendelted fenségedet. Magyarázók javaslatai: „hadd énekeljem fenségedet az égen”, vagy: „méltóságod és fenséged az égen!”. Az Úr dicsősége a földön is, az égben is megvalósul (Zsolt 113:3k.; 148:13; Ézs 6:3).

A 3. vers azt a bibliai üzenetet tartalmazza, hogy Isten a gyengéket és kicsinyeket használja fel a hatalmasok és erősek megszégyenítésére (Mt 21:16; 1Kor 1:27; 2Kor 12:9).

Zsolt. 8,4–9. vers.

Itt nem a gyülekezet beszél, hanem egy személy. Észrevehető a Zsolt 19:2kk.-vel és Gen 1:1kk.-vel való összefüggés: Isten helyezte az égre az égitesteket, amelyek az Ő dicsőségét zengik. Utána az ember teremtéséről van szó (5kk. versek). Ez is rokon a bibliai teremtéstörténettel (Gen 1:28kk.: Isten úrrá tette az embert a földön). Figyelemre méltó a 6. vers: Kevéssel tetted őt kisebbé a mennyei lényeknél. Itt nem Istenről van szó, hiszen ha Istenről akar beszélni a 8. zsoltár írója, a Jahve nevet használja (2.10. vers). Az 5. vers éppen azt az áthidalhatatlan különbséget fejezi ki, ami a teremtő Isten és az ember közt van: Micsoda a halandó? Istenhez képest csak porszem (Jób 7:17 és Zsolt 144:3k.). A zsoltáríró csodálkozik azon, hogy Isten mégis törődik az emberrel, sőt olyan méltóságot adott neki, hogy csak kevéssel kisebb a mennyei lényeknél. Joggal mondja Zsid 2:7 a LXX nyomán: kisebbé tetted őt az angyaloknál. Úrrá tette a háziállatok felett, sőt a vadállatok felett. Az ember Isten megbízottjaként uralkodhat a földön. Isten megkoronázta, királyi méltóságra emelte őt. Az uralkodással együtt jár a gyengék védelme is. Ókori keleti képek az embert úgy ábrázolják, hogy egyik lába egy fekvő háziállaton nyugszik, miközben kardjával vadállat ellen harcol.

A teremtéstörténettel foglalkozó himnuszok nem a genuin izráeli hagyományhoz tartoznak (ez az exodusról, a szabadításról szól), hanem a közös ókori keleti kultúra részei. Ezen belül az ember teremtésének titkával találkozunk itt, éppúgy, mint Zsolt 139:13–18-ban. Itt azonban már nem annyira kultikus műfajjal van dolgunk, mint inkább a bölcsességirodalom előrehaladottabb formájával. Az emberről, az ember rendeltetéséről van már szó – és arról, hogy az ember Istenének gondoskodó szeretetében érezheti magát.

Az Újszövetség ismételten idézi és Krisztusra vonatkoztatja a 8. zsoltárt. Ő az, akit az Atya egy időre emberré tett angyaloknál is kisebbé (Zsid 2:6k.); az Ő lába alá vetett mindent (1Kor 15:28k.); Ő idézi ellenfeleinek a Zsolt 8:3-at a Mt 21:16-ban.

Zsolt. IX–X. ZSOLTÁR

A Zsolt 9–10 összetartoznak. Erre mutat az alfabetikus forma (ld. Zsolt 25; 34; 37; 111–112; 145; Péld 31:10–31; JSir 1–4), a Zsolt 9 végén levő „szela” szó (ez talán közjátékot jelent, tehát utána még következik valami), a külön címfelirat hiánya a Zsolt 10 előtt, valamint a hasonló szóhasználat. Szövegromlás miatt néhány betű kiesett, így a dalet (9:7-ben tammu = végük van helyett a dalet-strófa helyreállítására a damu = elhallgattak szót javasolták), továbbá a mem-, a nun-, a szamek- és a cade-strófa. A nun-strófa a LXX segítségével helyreállítható; a 10:3 utolsó két szava („megveti az Úr”) a 4. vershez vonható. A 10:5 máróm = magasság szavában talán a szamek-strófa rejtőzik: száru = távol vannak tőle ítéleteid. Ezután a pé-strófa megelőzi az ain-strófát; ez máshol is előfordul (JSir 2:16.17; 3:46.51; 4:16.17). A tartalmat az határozza meg, hogy a 9. zsoltár a hálaénekek, a Zsolt 10 a panaszénekek jellegzetes kifejezésével kezdődik. Ez okozta a zsoltár kettéosztását is.

Zsolt. 9,9:1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 21., 2., 3., 7. pontja alatt.

Zsolt. 9,9:2–5. vers.

A zsoltár a hálaének stílusában kezdődik: hadd adjak hálát, hadd beszéljem el, hadd örüljek és vigadjak, hadd zengjem nevedet. Látszik a kultikus háttér: az Úr csodatetteit elbeszélni, nevét zengeni a gyülekezetben szokás. A „Felséges” régi, kánaáni eredetű istennév, mely az Úrnak mint az istenek Királyának szól (Gen 14:18; Zsolt 47:3; 78:35). A zsoltáríró azért ad hálát az Urnak, mert peres ügyében igazságot szolgáltatott neki, éspedig teofánia által: „trónjára ült” – és kijelentette, ki az igaz, és ki a bűnös (1Kir 8:31–33; Zsolt 122:5).

Zsolt. 9,9:6–11. vers.

Itt az Urat mint az egész világ bíráját dicséri a zsoltáríró. Az Úr „dorgálása” a mitikus teremtéstörténetekben fordul elő: a káosz-hatalmakat dorgáló szavával győzi le a teremtő Isten. Később az ellenséges népek dorgálásáról beszéltek (Ézs 17:13; Zsolt 68:31; 76:7; 80:17; 104:7). Az ősidőkhöz hasonlóan a végidőkben is legyőzi ellenségeit az Úr. Véget vet az ellenségnek (Zsolt 46:9kk.; 76:9); nevük eltörlése megsemmisítést jelent (Zsolt 83:5). Mennyei trónusán ülve igazságban ítéli a népeket (Zsolt 82:8; 94:2; 96:13; 98,9; ApCsel 17:31). Ez az eszkatológikus reménység a jelenre nézve is bizalmat ad a hívek szívébe. Isten már most is menedék a Benne bízóknak, azoknak, akik „nevét ismerik” és Őt „keresik”, templomában Hozzá folyamodnak (Zsolt 46:8.12).

Zsolt. 9,9:12–13. vers.

Rövid himnusz. Imperativusokban szólítja fel a híveket a Sionon trónoló Isten magasztalására (Zsolt 76:3; 99:1k.; 132:13k.), tetteinek hirdetésére, és a „mert”-tel kezdődő megokolásban Isten igazságáról és a szenvedő emberhez lehajló kegyelméről beszél: Isten számon kéri híveinek kiontott vérét (Zsolt 72:14; Ézs 1:15; Ez 22:3.6.9.12.27; Jel 6:10).

Zsolt. 9,9:14–15. vers.

Itt a panaszénekek két fontos ismertetőjele látható: a kérés, mellyel a zsoltáríró Istent singularis 2. személyben szólítja meg (eddig az Úrról singularis 3. személyben volt szó), és a fogadalom, melyet a nyomorúságban levő ember tesz. Ha mostani helyzetéből, a holtak hazájának kapujából, a halál szférájából (Zsolt 107:18; Jób 38:17; Mt 16:18) megszabadul, Sion leányának kapuiban fogja magasztalni Istent (Zsolt 87:2; 100:4; 118:19k.; 122:2).

Zsolt. 9,9:16–19. vers.

Itt az egyéni panaszénekekből ismert bizalom-motívum található. A 17. vers világosan kimondja, hogy Isten hajtja végre az ítéletet a bűnös felett. Ezért esik a bűnös ember abba a „gödörbe”, melyet maga ásott, abba a „hálóba”, melyet maga állított fel (képek a vadász és a madarász életéből Zsolt 7:16; 35:7k.; 57:7). Ez a kép eredetileg az egyénre illik, és csak másodsorban vonatkoztatják a népekre. (A 17. vers végén levő szakkifejezések magyarázatát ld. a bevezetés 12. és 7. pontjánál.) Sőt még súlyosabb a büntetés: a holtak hazája vár a bűnösökre: a bűnösök nem maradhatnak meg (Zsolt 1:4–6; 34:22; 37:13.20.38). De a szegény nem „felejtetik el”, és nem vész el reménye. Ez azt jelenti, hogy Isten nem feledkezik el róla, és nem engedi, hogy reménysége meghiúsuljon.

Zsolt. 9,9:20–21. vers.

Megint kérés. Látszik, hogy a jelenben még szenvedniük kell a híveknek az ellenséges „népektől”. Ezért hangzik a kérés: Állj fel, Uram – ti. ítéletre. A 21. versben az új fordítású Biblia jó szövegvariánst választott: „Kelts bennük félelmet” (LXX: törvényadót, tanítót). A félelem itt istenfélelmet jelent, mellyel megalázkodás jár együtt: az ember meggondolja, hogy csak halandó, aki Istenének felelősséggel tartozik (Zsolt 90:3; 103:15; Ézs 40:6–8).

Zsolt. 10,10:1. vers.

A 10:1. vers a panaszének bevezetése a jellegzetes „miért” kérdéssel (Zsolt 13:2; 22:2; 43:2). A zsoltáríró úgy érzi, hogy Isten távol van, elrejtőzik (Zsolt 27:9; 30:8; 55:2; 69:18; az új fordítású Biblia helyesen választotta itt a visszaható értelmű nifal-t). A zsoltáríró a későbbi versekben is a panaszének gondolatkörében mozog.

Zsolt. 10,10:2–11. vers. A 10:2–11. vers a bűnös magatartását mutatja meg. Különös szépsége a költeménynek, hogy idézi magát a bűnöst (4.6.11.13. vers). (Vannak, akik a 11. verset a csüggedő hívek szavának tartják. De a 2–11. versekben végig a bűnösről van szó; ő beszél „szívében”; 6.11. vers.) Ezekből nem elméleti, hanem gyakorlati ateizmus csendül ki: a bűnös véleménye szerint Isten nem „lát”, nem törődik az emberi dolgokkal, és nem cselekszik, nem kéri számon a bűnt. (A hagyományos értelmezés szerint a 2. vers vége átok: fogassanak meg ármánykodásaik által, melyeket kigondoltak. Itt azonban még nem a bűnösök büntetéséről van szó, hanem arról, hogy a „nyomorultak megfogatnak” azok által az álnokságok által, amelyeket a bűnösök kigondoltak. Ezt az értelmezést a gondolatpárhuzam támogatja.) A bűnös ember csak a nyerészkedésre vágyik, azt „áldja”. Panaszosan állapítja meg a zsoltáríró, hogy ez sikerül is neki (5a. vers; már fordítás szerint „állandóak” útjai; Jób 20:21). Elbizakodottságában azt gondolja, hogy nem is éri utol Isten ítélete; őt nem érheti baj (Zsolt 30:7). A 7. vers átokról beszél; vö. Zsolt 109:17. Ez és az 5. vers végén levő „rájuk fújnak” kifejezés egyesek szerint varázslatra mutat. Elég azonban ravasz mesterkedésekre gondolni. A szövegösszefüggés a nyelv bűneire mutat (7. vers). A gazdag és dölyfös emberek vadállathoz hasonlóan lesik az alkalmat a gyámoltalanok kifosztására, sőt megölésére (8–9. vers); vö. Zsolt 7:3; 14:4; 17:12; 22:13k.; 37:14. (A 8. vers végén „elrejti” helyett az új fordítású Biblia helyesen „figyeli”-t mond.) A 9. vers vége a vadászhoz hasonlítja a hívek ellenségeit. A vadász „összehúzza” a nagy hálót, és abból már nincs menekvés. Ez is a ravasz, titkos mesterkedésekre és a gonosz fölényes erejére mutat: a gyanútlan, jóhiszemű híveket váratlan veszély fenyegeti (Zsolt 9:16; 25:15; 315; 35:7k.; 57:7). A 11. vers a 4. vershez hasonlóan a bűnösök szavait idézi. „Elfelejtett Isten”: nem törődik a földi dolgokkal (Zsolt 30:8; Ézs 49:14). Sőt nem is akar segíteni; megvonta jóindulatát, nem hallgatja meg hívei panaszát (Jób 13:24; Zsolt 13:2; 44:25; 88:15). Nem is látja meg a bűnt; ítéletre, számonkérésre nem kell számítani

Zsolt. 10,10:12–15. vers.

A sürgető kérés átmegy a bizalom kifejezésébe. Az „állj fel” kifejezés az ítélet elkezdését jelenti (Zsolt 7:7). A kéz felemelése harcos mozdulat (2Sám 20:21; ld. még Ézs 5:25; 10:4; 30:30–32). A 13. vers újból a panaszénekekre jellemző „miért” kérdést tartalmazza. Ezután azonban egyre inkább hangot kap a bizalom. Hiába mondja a bűnös, hogy az Úr nem lát és nem kéri számon a bűnt (4.11.13. vers), a zsoltáríró tudja és vallja, hogy Isten lát, és számon kéri a bűnt (14k. vers; ld. még Zsolt 11:4; 14:2; 33:13k.; 35:22; 94:9). Ő a gyámoltalan és árva segítője és védelmezője (14.18. vers); ld. még Zsolt 18:28; 37:11; 69:33k.; 147:6).

Zsolt. 10,10:16–18. vers.

A zsoltár istendicsérettel (himnusz) végződik: Isten Király! Nem ideiglenes király Ő, mint a szomszéd népek királyai, az ősszel meghaló és tavasszal feltámadó istenségek, hanem örök Király (Zsolt 29:10; 145:13; 146:10). Országában igazságosan uralkodik. Segíti, „meghallgatja” a hátrányos helyzetben levőket (Ex 22:21kk.; Lev 19:33kk.; Deut 24:17k.; Ézs 1:17; Jer 7:6). Nem engedi, hogy hívei felett „népek” hatalmaskodjanak (16b. vers) hiszen ezek csak halandó, földi emberek (18b. vers). Az ítéletet Isten, az örök Király magának tartotta fenn (Zsolt 7:9; 9:20; 67,5; 96:10; Mt 7:1). Mint az alfabetikus énekeket általában, a Zsolt 9–10-t is fogság után írt költeménynek gondoljuk.

Zsolt. XI. ZSOLTÁR - Zsolt. 11,1a. Vers. - Ld. a bevezetés 5. és 3. pontja alatt.

Zsolt. 11,1b–3. vers.

Már a zsoltár első szavaiban felcsendül a bizalom-motívum: Az Úrnál keresek menedéket. A templom a régi időben menedékhely volt; ide menekült a veszélyben levő ember, itt nem lehetett őt megölni (Ex 21:12kk.; 1Kir 1:50). Azonban a zsoltárírónak azt tanácsolják jóakarói, hogy meneküljön a hegyek közé: „menekülj a hegyre, mint a madár” (ld. az új fordítású Bibliát; itt a jobb variáns található a szövegbéli „meneküljetek hegyetekre” helyett). A barátok meg is okolják tanácsukat: a bűnösök már készen állnak a támadásra. Már feszítik (tkp. tapossák) az íjat, ráteszik a „nyilakat” (LXX) a húrra, és titokban (a héber szöveg szerint „sötétben;” ehelyett egyesek javasolják: „mint valami madárra”) lőni készülnek az igazakra. A kép ismerős; a gonoszok úgy vadásznak az igazakra, mint a madarászok a madárra (Zsolt 57:7; 124:7). Alattomosan és kiszámíthatatlanul támadnak (Zsolt 64:4k.); és az igazak tehetetlenek velük szemben. Nincs már jogrend, az erőszak uralkodik; lerombolták már az „alapokat”, amelyeken a föld nyugszik. Itt átvitt értelemben a jogra és igazságra kell gondolnunk (Zsolt 75:4; 82:5). (Az „alapok” szó helyett a LXX tévesen múlt idejű igét fordít: készítettél. De ez nem állhat határozott névelővel.) Ezt a jótanácsot kísértésnek ismeri fel és visszautasítja a zsoltáríró, éppenúgy, mint Nehémiás (Neh 6:10–14) és később Jézus (Lk 13:31–33). Ld. még Zsolt 121:1k.: nem a hegyekből jön a segítség, hanem az Úrtól (Ézs 28:16). Ez azonban nem tehető dogmává. Mózes, Dávid, Illés, sőt Jézus és Pál is menekült a fenyegető életveszély elől (Ex 2:15; 1Sám 19–27. rész, 1Kir 19:3kk.; Mt 2:13kk.; Lk 4:30; ApCsel 9:25). Volt idő, amikor Izráel népe is a hegyekben, barlangokban talált menedéket (Bír 6:2; 1Sám 13:6); sőt egy ízben Jézus is a menekülést tanácsolja (Mt 24:16). Azt, hogy adott esetben mit tegyen az igaz (3b. vers), nem a bűnösök ereje dönti el, hanem egyedül az Úr.

Zsolt. 11,4–7. vers.

A zsoltár nagyobbik részében a bizalom-motívum szólal meg, ezért az írásmagyarázók a 11. zsoltárt bizalom-zsoltárnak tartják. A 4. versben Isten mennyei templomáról van szó. Itt van az Ő trónusa (Zsolt 2:4; 103:19; 123:1; Mt 23:16–22). Bár a menny magasan van, Isten jól látja az embereket (Zsolt 14:2; 33:13–15; 35:22; 94:9; 102:20; 139:1kk.). Az 5. vers szavait kétféleképpen lehet elválasztani. Az egyik lehetőség szerint: „az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst; de aki az erőszakot szereti, azt gyűlöli az ő lelke”. A másik lehetőség: „az Úr megvizsgálja az igazat; de a bűnöst és azt, aki az erőszakot szereti, gyűlöli a lelke”. A megvizsgálást a 4–5. vers az ötvös munkájához hasonlítja, aki olvasztással próbálja meg az ércet és a fémet. A héber szöveg szerint „hálókat hullat a gonoszokra” (6. vers). Valószínűbb, hogy itt a pahím = hálók, csapdák szó helyett a pehám = parázs szó állt: pahamé ’és = tüzes parazsat hullat az Úr a bűnösökre (Gen 19;24; ld. még Zsolt 18:13kk.; 140:11; Ez 38:22). Egyrészt a Sodomáról és Gomoráról szóló tradíció áll a háttérben, másrészt a teofánia gondolata. Az ítélő Isten megjelenését erős szélvihar is kíséri (Zsolt 83:16; Ézs 30:28.33). Ez a részük az Úrtól: a harag poharát kell kiüríteniük (Ézs 51:17; Hab 2:16; Zak 12:2). Végül a 7. vers igaznak mondja az Urat, aki szereti az igaz tetteket. Az „egyenes”, becsületes embereket azzal jutalmazza, hogy megláthatják az Ő orcáját (a héber szöveg itt romlott; „arcukat” mond). Isten arcát meglátni az Izráelen kívüli vallásokban a templom és a benne levő bálványszobor meglátását jelentette. A Biblia átveszi az ősi kifejezést, de más értelemben használja. Olykor passivumba teszi: megláttatik – megjelenik Istennél, pl. Deut 16:16; 31:11. Máskor, mint itt is, azt a kifejezést használja az Ószövetség, amely a prófétai látomást szokta kifejezni. Itt tehát Istennek magasabb értelemben vett meglátásáról van szó (vö. 1Kor 13:12).

Zsolt. XII. ZSOLTÁR - Ez a zsoltár közösségi (kollektív) panaszének. Szövegének magyarázatában zavart okoz, hogy az igék utóragjai nem egységesek; ezek azonban más bibliai kéziratok alapján egyeztethetők.

Zsolt. 12,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 14., 2. és 3. pontja alatt.

Zsolt. 12,2–5. vers.

Itt hangzik el a panasz. A 2. vers szabályos bevezetés: az Úr megszólítása és segítségül hívása (LXX: „segíts meg engem”). A panaszt rövid formában már a 2b. vers elmondja: elfogytak a hívek az emberek közül (így javítható a szöveg a LXX és a Targum alapján). Itt néhány írásmagyarázó arra gondol, hogy öreg és csalódott embertől származik ez a zsoltár; vagy késői korból való. De már Illésnek is volt ilyen tapasztalata (1Kir 19:10.14; ld. még Ézs 57:1k.; Mik 7:2kk.).

A romlás a megromlott beszédben nyilvánul meg. Képmutatásról beszél a zsoltár; ezt jelenti a „sima nyelv” (Ézs 30:10; Dán 11:32) és a „kettős szív” (tkp. szív és szív); ez hasonlít a „kettős súly” kifejezéshez (Deut 25:13).

A 4. vers átokmondás: irtson ki az Úr minden sima ajkat és nagyokat mondó nyelvet! Az igaz Isten előtt nem maradhat meg az, aki hazugságot beszél (Zsolt 5:7; 17:1k.; 144:11). Az 5. vers pedig idézi a bűnösök szavait. Ezek nem ismernek el senkit úrnak maguk felett, még Istent sem. Nem abban bíznak, hogy Isten velük van, hanem abban, hogy a nyelvük velük van, és a nyelvükkel minden helyzetben diadalmaskodni tudnak. Ez azt jelenti, hogy saját magukban, a saját értelmükben bíznak, nem pedig Istenben. Úgy gondolják, hogy Isten nem kéri számon tetteiket (Zsolt 10:46).

Zsolt. 12,6–9. vers.

A 6. vers pap vagy próféta szája által elhangzott isteni szó, üdvjövendölés. Az Úr „felkel”, ti. ítélettételre (Num 10:35; Zsolt 3:8; 7:7; 9:20; 10:12; 17:13; 74:22). Itt van szó arról is, hogy a sima nyelvű, de hiábavalóságot beszélő emberek (3. vers) veszélyesek: szenvedést okoznak a szegényeknek. De az Úr meghallotta sóhajtásukat, és „szabadításba helyezi” az arra vágyakozókat. (Kevésbé valószínű, hogy itt valami gonosz varázslóról van szó, aki „ráfúj” áldozataira.) A 7. vers Isten szavát magasztalja. Olyan tiszta az Isten szava, mint a földbe vájt üregben hétszer megtisztított ezüst, amely mentes a salaktól (vö. Zsolt 19:10k.; 119:140).

Néhány bibliai kézirat a 8. versben pluralis 1. személyű tárgyragot tartalmaz: megtartasz bennünket, ill. őrzöl bennünket. Formai szempontból a felszólító mód (jussivus) is lehetséges. Az első esetben bizalom-motívummal van dolgunk, a második esetben kéréssel. Az Úr megtartó erejére azért van szükségük a híveknek, mert kevesen vannak, körülöttük bűnösök élnek („járkálnak”), akik az alávalóságot emelik magasra. Ez azt jelenti, hogy a vezető körök romlottak; a hívek csak Isten segítségére támaszkodhatnak.

Zsolt. XIII. ZSOLTÁR - Zsolt. 13,1. vers. - Ld. a bevezetés 5., 2. és 3. pontja alatt.

Ez a zsoltár az egyéni panaszénekek jellegzetes példája. Szereztetési idejét nehéz meghatározni, de többnyire fogság előttinek tartják.

Zsolt. 13,2–3. vers.

A 2–3. vers, a bevezetés, négyszer is tartalmazza az Úr segítő beavatkozását sürgető kérdést: Meddig még? (vö. Zsolt 6:4; 35:17; 74:10; 79:5; 80:5; 94:3). A panasznak három része van. Először Isten ellen szól a panasz, Aki „elfelejtette” bajban levő hívét (Zsolt 9:13; 10:11; 77:10; Ézs 49:14). E tekintetben a csüggedő hívő ember panasza veszedelmesen közel áll a bűnös ember véleményéhez. Ha Isten elrejti orcáját, az az Ő haragjának a jele (Zsolt 27:9; 69:18; 102:3; Ézs 54:8; 57:17; 59:2; Ez 39:23). Ekkor az ember Istentől elhagyottnak érzi magát (Zsolt 22:2). A zsoltáríró átélte, és már elviselhetetlenül hosszúnak érzi ezt az állapotot (a 2. vers „örökké” szava nem abszolút értelemben veendő). A panasz második része az ún. „én-panasz”. A zsoltáríró itt a saját szenvedéseiről szól. Gyötrődik, szeretne megoldást találni, de nem tud. (A „nappal” szó után a LXX többlete: „és éjjel”.) Ezután a 3. vers végén következik az ellenség ellen mondott panasz, az ún. „te-panasz”. Az ellenség kapva kapna a zsoltáríró megingásán és bukásán. Az ő szemében éppen ez lenne a bizonyítéka annak, hogy valami súlyos bűnnek kell lennie a háttérben; ezt bünteti Isten.

Zsolt. 13,4–5. vers.

A 4–5. versben a kérés áll előttünk. A 4. vers három imperativust tartalmaz: tekints (rám), hallgass meg, ragyogtasd. A bánattól elhomályosodik az ember szeme (Zsolt 6:8; 38:11), de ha az Úr megsegíti az embert, ragyog a szeme (Zsolt 13:4; 19:9). A vers vége megmutatja, mi a baj: halálos álom fenyegeti a zsoltárírót, súlyosan beteg. A halált a Szentírás az álomhoz hasonlítja (Jób 3:13; 14:12; 1Kor 15:6). Ez egyúttal az ellenség diadalát is jelentené; hiszen annak a bizonyítéka lenne, hogy a zsoltáríró hite nem volt igaz hit. Nemcsak bajából kér szabadulást, hanem hitének diadaláért is könyörög.

Zsolt. 13,6. vers.

A 6. versben a bizalom-motívum és a fogadalomtétel található. A halálos veszedelemben is töretlen hittel és bizalommal fordul a zsoltáríró Isten felé, és már készül arra, hogy éneket fog mondani az Úr magasztalására. Tudja, hogy meg fogja tapasztalni a szabadítást; kész arra, hogy ezért hálásan magasztalja az Urat (a 6. vers második sora a hálaénekre jellemző cohortativussal kezdődik). Hite által már a szenvedés idején is értékes segítséget kap az Úrtól: reménykedik az Úr hűségében (Zsolt 52:10).

Zsolt. XIV. ZSOLTÁR - Zsolt. 14,1a. Vers. - Ld. a bevezetés 5. és 3. pontja alatt.

A Zsolt 14 nemcsak a Zsoltárok első könyvébe (Zsolt 1–41) került bele, hanem a Zsoltárok második könyvébe, az ún. Elohim-zsoltárok közé is (Zsolt 42–72). Szövege ui. néhány eltéréstől eltekintve azonos a Zsolt 53 szövegével. Az eltérések a következők: a címfelirat többlete 53:1-ben „a betegségre” és a „tanítóköltemény” szavak; 14:1 „cselekedet” helyett 53:2 „gonoszság”; 14:2 „Az Úr” – 53:3 „Isten”; 14:3 „Az összes eltért” – 53:4 „mindnyájan elpártoltak”; 14:4 „minden gonosztevő” – 53:5 „gonosztevők”; 14:4 „az Urat” – 53:5 „Istent”; 53:6 többlete „nem volt félelem”; 14:5b „mert Isten az igaz nemzedékkel van” – 53:6b „mert Isten szétszórja támadóid csontjait”; 14:6 „A nyomorult tervét meghiúsít(hat)játok, de az Úr az ő menedéke” – 53:6 „megszégyeníted, mert Isten megvetette őket”; 14:7 „Izráel szabadítását” – 53:7 „Izráel szabadításait”; 14:7b „az Úr” – 53:7b „Isten”.

Ezenkívül 14:3 után (külön számozás nélkül) a LXX-ban a Róm 3:13–18-ból ismert sorok olvashatók:

Nyitott sír a torkuk,
nyelvükkel cselt szőnek,
ajkuk alatt kígyóméreg,
szájuk átokkal és keserűséggel van tele,
pusztulás és nyomorúság van útjaikon,
és a békesség útját nem ismerik;
nincs istenfélelem a szemük előtt.

Az írásmagyarázóknak feltűnt, hogy a 4. vers végén egymás mellett áll a „kenyér” és az „Úr” szó. Igaz, hogy a „kenyér” szó alatt elválasztójel (atnah) áll, de ennek áthelyezésével „az Úr kenyerét” kifejezés jön létre. Az Úr kenyerét, azaz az áldozatot a papok fogyaszthatják el (Lev 2:3.10; 6:9; 21:22; Ez 42:13; 44:29; Hós 4:8). Így aztán – jó néhány szövegjavítás árán – kialakult az a vélemény, hogy a zsoltár a papok bűnei ellen szóló prófétai feddés, mint pl. Ézs 28:7k.; Jer 2:8; 4:9; 5:31; 6:13; 8:10kk.; 14:18; Ez 22:26; Hós 4:4kk.; 5:1; 6:9; Mal 1:6; 2:1–9.

Azonban nem valószínű, hogy a papok voltak azok, akik úgy gondolkoztak, hogy nincs Isten. Az 1. versben levő „bolond” szó ellentétes értelmű párja a 2. versben levő „értelmes” szó. Mindkettő a bölcsességirodalom jellegzetes szava. A „bolondság” olyan erkölcstelen, fajtalan cselekedetet jelent, amelyet nem volt szabad elkövetni Izráelben (Gen 34:7; Deut 22:21; Bír 19:23k.; 20:6.10; 2Sám 13:12; Jer 29:23). A „bolond” szó tartalmát találóan fejti ki Ézs 32:6. Itt a „bolond” beszéd, a szív álnoksága és az elvetemült tett egyaránt említésre kerül. A „bolond” az éhes embert „kiüríti”, még éhesebbé teszi, és „megfosztja italától a szomjazót”. Az Úrról „tévelygést beszél”: ti. azt, hogy nincs Isten (Zsolt 14:1 = 53:2; 10:4). Nem teoretikus istentagadásról van szó, hanem inkább gyakorlati ateizmusról, mely nem veszi komolyan Istent, nem hisz sem szeretetében, sem hatalmában (Zsolt 10:11; 73:11; Ézs 5:19; Jer 5:12; Róm 3:18). Ha elfogadjuk a Zsolt 53:6-ban található furcsa „táborozód” (hónák) (új ford.: „támadód”) szó korrekcióját: hánéf = istentelen, Istentől elrugaszkodott (a LXX szerint „embereknek tetszeni akaró”), ez is hasonló tartalmú. Az Isten ellen elkövetett bűnhöz társul az ember ellen elkövetett bűn, a tettek megromlása (1. vers). Megdöbbentő, hogy milyen nagy méretű a romlás. Ha az Úr, az ég és a föld bírája, letekint a földre (Zsolt 9:6k.; 11:4; 33:13; 80:15; 94:9; 102:20), általános romlást lát (Jób 4:17; 9:2; 25:4; Zsolt 130:3; Róm 3:20; Gal 2:16). Senki sem „keresi” Istent. Itt a keresés nem a templomlátogatásra vonatkozik, hanem mélyebb értelmű: Istenhez való fordulást, Hozzá-folyamodást, az Ő tetszésének keresését jelenti. De nemcsak az igaz kegyesség hiánya fáj a zsoltárírónak, hanem az igaz emberség hiánya is. „Népemet” úgy eszik, mintha kenyeret ennének: mindennapi dolognak tartják honfitársaik kijátszását, mások kihasználását és sanyargatását (Péld 30:14; Mik 3:3). Sőt az életüket is el akarják venni (Zsolt 10:8; 37:14; 94:6)! Nincs igaz ember! (1Kir 8:46 = 2Krón 6:36; Zsolt 143:2; Péld 20:9; Préd 7:20; Ézs 59:4–8).

Zsolt. 14,5. vers.

Az 5. vers már a gonoszok büntetéséről beszél. Meg fognak rettenni – mondja a Zsolt 14 írója, és 53:6 hozzáteszi, hogy csontjaikat szétszórja az Úr. Ez a halálos büntetés további súlyosbítása: nem részesülnek tisztességes temetésben sem (vö. Deut 28:26; Jer 7:33; 8:2; 9:21; 14:16; 16:4; 19:7; 25:33; Ez 39:3kk.). Itt a két zsoltár szövege különböző. Zsolt 14:6 szerint a gonoszoknak most még sikerül meghiúsítaniuk a nyomorultak tervét; ezeknek viszont a bajban is menedéke az Úr. Zsolt 53:6 ezen a helyen arról beszél, hogy az Úr szégyeníti meg (ti. őket), mert Isten megveti őket (Zsolt 1:4–6; 9:4.16k.; 26:9; 28:3; 34:22; 37:13.17.20.22.28).

A zsoltár az istenfélők (= értelmesek; vö. Dán 12:3!) és az istentelenek sorsával foglalkozik. Tartalomban és korban közel áll a Zsolt 1; 36; 58-hoz. Ezért az utolsó verset, mely Izráel sorsának jóra fordulásáról, azaz a babiloni fogságból való hazatérésről szól, nem tartjuk későbbi betoldásnak. Ez jelzi a zsoltár szereztetési idejét; ebben a korban az egyéni panaszénekeket már a népre vonatkoztatták. Erősen érezhetők a bölcsességirodalom hatásai is.

Zsolt. XV. ZSOLTÁR - Zsolt. 15,1a. Vers. - Ld. a bevezetés 2. és 3. pontja alatt.

Ezt a zsoltárt tóra-liturgiának tartjuk. Liturgia azért, mert a zarándokok kérdésére (1. vers) felel a pap (2–5. vers), éspedig a templom kapujában (vö. 1Sám 1:9; Zsolt 24:7–10; Ézs 33:13–16). A zarándokok a templomba akarnak bemenni, és ennek feltételeit kérdezik meg az ott szolgálatban levő pap(ok)tól. Ez volt a helyzet már a honfoglalás előtti időben is Kánaánban: minden templomban más kultusz folyt; a vándoroknak külön-külön mindenütt érdeklődniük kellett a helyi istenség tiszteletének módjáról, ha nem akarták annak haragját magukra vonni. Kultikus ügyekben a pap illetékes arra, hogy tórát, tanítást adjon (Hag 2:10kk.; Zak 7:3kk.).

A kérdés így hangzik: Ki tartózkodhat jövevényként sátradban? Jövevény az, aki nem teljes jogú polgárként tartózkodik egy országban. Akár agyon is üthetik (Gen 12:10kk.). De ha az ország egyik polgára a házába fogadta, akkor a házigazda oltalmában lehetett. Ábrahám és utódai jövevények az országban (Gen 23:4; Lev 25:23); a nép Egyiptomban jövevény volt, ezért saját országában védenie, sőt szeretnie kell a jövevényt (Ex 22:20; 23:9; Lev 19:33; Deut 10:19). A templom menedékhely, ahol a hívő ember az Úr uralma alatt és egyúttal az Úr oltalma alatt áll (Zsolt 39:13). A templomot itt „sátornak” mondja az ige (vö. 2Sám 7:7; Zsolt 27:5k.; 61:5; 78:60). Itt lakozni nagy ajándék (Zsolt 23:6; 27:4; 84:5). A Sion-hegy az Úr szent hegye (Zsolt 2:6; 3:5; 43:3; 48:2; 87:1; 99:9).

Zsolt. 15,2–5. vers.

A felelet, 2–5. vers, az igaz ember ismertetőjegyeit tartalmazza. Nem kultikus követelményekről (áldozatokról, ceremóniákról) van itt szó, hanem igaz cselekedetekről, igaz beszédről, sőt igaz gondolatokról, a szívben levő igazságról. A szív a gondolkozás, a tervezés, a törekvés székhelyének számított (Zsolt 20:5; 33:10k..21). Az igazság pedig a felebaráttal való kapcsolatban nyilvánul meg: az igaz ember nem tesz rosszat embertársának. Különösen kis közösségben veszélyes a rágalmazás (vö. Neh 6:6). Latin közmondás szerint a rossz hír (fama) a felhők fölött tartja a fejét: nem lehet torkon ragadni, nem lehet harcolni ellene. – Az igaz ember nem hoz szégyent rokonságára, családjára: a bűnös ui. családjára is gyalázatot hoz, hiszen 3–4 nemzedék is lakhat egy fedél alatt (Ex 20:5). A 4a. vers értelmezését a 4b. vers szabja meg. Az igaz ember tiszteli azokat, akik az Urat félik, ezekhez tartozik, ezekkel van közösségben. Az ezzel ellenkező magatartásúakkal nincs közösségben, „megveti” őket (Zsolt 1:1; 50:18; 1Kor 5:11; 6:9; 2Kor 6:15; Ef 5:5). Amikor Jézus Krisztus bűnösökkel vállalta az asztalközösséget (Mt 9:11; Mk 2:16; Lk 5:30), ez nem a bűnnel való egyetértést jelentette, hanem a bűnből megtisztító, a bűnt legyőző és megbocsátó isteni kegyelmet.

A 4. vers végén a szöveg így hangzik: megesküszik, hogy rosszat tegyen. Másképpen olvasta és helyesen értelmezi a LXX: megesküszik felebarátjának, és nem változtatja meg. Ez az értelme a hagyományos „kárára esküszik” fordításnak is: ha időközben változik is a helyzet, és hátrányossá válik az ígéret megtartása, az igaz ember akkor sem változtatja meg adott szavát.

Az 5. vers először a kamatszedés tilalmát tartalmazza (Ex 22:24; Lev 25:37; Deut 23:20; Ez 18:8.13.17), majd a megvesztegetését. Izráelben nem volt fizetésük a bíráknak. A bírák megvesztegetése sok bajt okozott, hiszen a megvesztegetett bíró nem hozhatott igazságos ítéletet; így „ürömmé” vált a törvény (Ám 5:7; 6:12; vö. Ex 23:8; Deut 16:19; Ézs 1:23; 5:23; Ám 2:6k.; Mik 3:11; 7:3).

Aki az ilyen bűnöktől tartózkodik, „nem inog meg soha”. Az ige itt passivumban áll: nem ingattatik meg, sem emberi erő által, sem Isten által; sőt Isten gondoskodik arról, hogy az igaz ember az Ő szent hegyén lakhasson és áldásában részesüljön.

Zsolt. XVI. ZSOLTÁR - Zsolt. 16,1a. Vers. - Ld. a bevezetés 27. és 3. pontja alatt.

Ez a zsoltár úgy kezdődik, mint az egyéni panaszénekek: imperativusos formában történik Isten megszólítása és segítségül hívása; Nála keres menedéket a zsoltáríró (Zsolt 7:2; 11:1; 25:20; 31:1), akit a 10. vers szerint halálos veszély fenyeget. De már a 2. verstől kezdve egyre inkább a bizalom-motívum lép előtérbe, ezért a zsoltárt bizalom-zsoltárnak nevezhetjük. A zsoltáríró a 2. versben az Urat nevezi javának, ami azt jelenti, hogy az Úr az ő legnagyobb, igazi kincse.

Zsolt. 16,2–4. vers.

A 2. vers végén és a 3. versben szövegromlással van dolgunk. Szó szerint: „Nincs feletted. A szenteknek, akik a földön (vannak), és hatalmasai, bennük van minden gyönyörűségem”. A sokféle szövegjavítási kísérlet közül az a legvalószínűbb, amelyik abból indul ki, hogy az eredetileg hézag nélkül írt szöveget rosszul választották szét. A mássalhangzók másféle szétválasztásával a következő szöveg áll elő: „Haszontalanok mindazok a szentek, akik a földön vannak, és a hatalmasok; nincs gyönyörűségem bennük”. (Itt csak kisebb szövegjavítás szükséges: kol = „mind” helyett bal-t olvasunk: „nincs”.) – A „szentek” a Zsolt 16-ban mennyei lények, a hajdani kánaáni panteon lefokozott istenei, akikhez az ember hiába fordul (Jób 5:1), és akikben az Úr hibát talál (Jób 15:15). A szenteknél nagyobb, hatalmasabb az Úr (Ex 15:11; Zsolt 89:6.8). (A „szentek” más összefüggésben pozitív értelemben Isten mennyei környezetét vagy akár földi népét is jelenthetik; Deut 33:3; Dán 4:14; 7:18.21; 8:13.) A „hatalmasok” szó a kánaáni istenekkel kapcsolatban is használatos (Ex 15:11; Zsolt 76:5; 93:4). Aki ezeknek az idegen istenségeknek (ital)áldozatot mutat be, arra szenvedés vár (4. vers). Gyógyítani csak az Úr tud (Ex 15:26; 2Kir 1:2–4; Zsolt 103:3; 147:3).

Így értve a 16. zsoltár írója először negatív hitvallást tesz. Nemet mond azoknak a „szenteknek”, akiknek vérrel együtt szoktak áldozatot bemutatni; ez az Ószövetség szerint súlyos bűn (Lev 17:10–14; Deut 12:16.23). A zsoltáríró ezeknek a kánaáni bálványoknak még a nevét sem veszi szájára (Ex 23:13; Hós 2:18k.; Zak 13:2; ld. még Zsolt 31:7; 96:5; 115:4kk.; 135:15kk.).

Zsolt. 16,5–8. vers.

A hitvallás pozitív része, a bizalom-motívum részletes kifejtése itt kezdődik. Az 5. vers első pillantásra ún. lévitahitvallásnak látszik: ui. a lévitának az Úr a „része” (Num 18:21k.; Deut 10:9; Józs 13:14; 14:4); az áldozatokból él, földbirtokot nem kap. A következő vers azonban már arról az örökségről beszél, mely sorsvetéssel jutott a nép tagjainak, és amelyet kötéllel mértek ki (Num 26:55; Zsolt 78:55; Mik 2:5). Ez már nem lévita-tradíció, hanem a honfoglalási tradíciók költői felhasználása. Ahogyan örült az az ember, akinek szép darab föld jutott, úgy örül az, akinek az Úr az öröksége. Amit eredetileg a léviták mondhattak el magukról, az minden hívő közös hitvallásává vált (Zsolt 73:26; 119:57; 142:6; JSir 3:24). Az Úr immár nemcsak olyan értelemben „öröksége” a hívőnek, hogy gondviselő szeretetével körülveszi; a 7. vers már arról is szól, hogy az Úr tanácsolja őt. Még éjszaka is intik őt „veséi”; a vese szó sokszor a szív szóval párhuzamosan áll, és az ember belső világát jelenti (Zsolt 7:10; 26,2; Jer 11:20; 17:10; 20:12). A 8. vers az Úrral való közösséget fejezi ki. Ha az Urat szüntelenül maga elé helyezi az ember, ez azt jelenti, hogy mindig Rá tekint, Rá gondol (vö. Zsolt 25:15; 26:3; 51:5b). Így aztán az Úrtól megtartó erők áradnak, melyek nem engedik meginogni a hívőt; ő az Úr „jobbján” van (vö. 110:1).

Zsolt. 16,9–11. vers.

A 9–11. vers először szép hármas párhuzammal fejezi ki a hívő ember örömét: örül a szívem – ujjong a májam – biztonságban lakozik a testem. (Itt tartalmi szempontból jobb a „májam” – bensőm szó, mint a „dicsőségem” szó; a kábód = dicsőség és a kábéd = máj szó gyakran felcserélődik.) A 10. vers a halálos veszedelemből való szabadításról szól. Az Újszövetség két ízben is idézi ezt a verset (ApCsel 2:31; 13:35k.), mindkétszer magasabb értelemben, Jézus Krisztus feltámadására vonatkoztatva. A zsoltáríró ujjong, mert nem „látta meg a sírgödröt”, hanem „az élet ösvényére tanítja” az Úr. Az Ő színe előtt örömök vannak, „jobbján” „kedvesség”, gyönyörűség (abstract pluralis). Nemcsak a templomban lehet Isten színe előtt és az Úr jobbján, az Ő segítségét elnyerve élni, hanem mindenütt és mindenkor.

A 16. zsoltár írójának szent ügye a bálványok elleni harc és az igaz Istenbe vetett bizodalom. A szöveg másolói a 3. versben levő „szentek” és „hatalmasok” szavakat félreértették és jó értelemben vették. Pedig a 4. vers elején levő ’ahér = más szó is idegen istenséget jelent, akit az ember megvásárol (jegyajándékkal, móhar-ral). Bár a szöveget itt is javítani szokták, javítás nélkül is kifejezi a bálvány és az igaz Isten közti különbséget: egyikért fizetni kell, mégis megsokasodnak tisztelőinek fájdalmai, a másik pedig maga ad híveinek értékes örökséget.

Zsolt. XVII. ZSOLTÁR - Ez a zsoltár egyéni panaszének, amelyben fontos helyet foglal el az ún. bizalom-motívum. Szövege több helyen is romlott. A versbeosztás tekintetében érdemes figyelni a LXX-ra is.

Zsolt. 17,1a. Vers. - Ld. a bevezetés 10. és 3. pontja alatt.

Zsolt. 17,1b–2. vers.

Már a bevezetésben is elhangzik – az Úr megszólításán és segítségül hívásán túl – az ártatlanság hangsúlyozása. A zsoltáríró igaz ügyben kéri az Úr segítségét. Nehéz jogi ügyekben az Úr döntött (Deut 17:8–11; 1Kir 8:31–34). A zsoltárírót ért vád nem helytálló; védekezése viszont jogos, „ajka nem álnok” (vö. Zsolt 5:7.10; 10:7; 12:3k.).

Zsolt. 17,3–5. vers.

Az ártatlanság bizonyítása. A 3. és a 15. vers is arra mutat, hogy a zsoltáríró a templom egyik kamrájában töltötte az éjszakát (ún. incubatio). Az Úr éjjel vizsgálta meg őt: az Úr ismeri a szív titkait (Zsolt 7:10; 26:2). Azért éjjel vizsgálja meg az embert, mert álomban az embernek nincs módja a színlelésre. A szív vizsgálatát a 3. vers második fele az ötvös munkájához hasonlítja, aki a fémet olvasztással „próbálja meg” (Zsolt 26:2; 66:10), ami tisztítást is jelent (Ézs 6:6k.). A vizsgálat eredménye negatív volt: az Úr semmi aljasságot nem talált hívében. A 3. vers végét a 4. vershez kapcsolva (ld. LXX) megállapítást nyert, hogy nem követett el bűnt beszédével, sőt az Úr beszédéhez tartotta magát. A 4. vers végét az 5. vershez kapcsolva azt állítja, hogy léptei nem tévedtek a rablók ösvényeire. Ebből következtethetünk arra, hogy mivel vádolták. A vád nem igaz; ő állhatatosan az Úr „ajkának beszédére” figyelt, nem ingott meg.

Zsolt. 17,6–9. vers.

Könyörgés szabadításért. A könyörgés a meghallgatás bizonyos reményében történik (Zsolt 5:2; 31:3; 54:4; 55:2; 71:2; 86:1). A zsoltáríró kéri, hogy tegyen vele csodát az Úr (így értendő a 7. vers első szava sok bibliai kézirat alapján). Bizonyos abban, hogy az Úr nagyon szereti őt; őrzi, mint szeme fényét (Deut 32:10; Péld 7:2; Zak 2:12). A templom menedékhely is volt (ld. Zsolt 36:8; 57:2; 61:5; 63:8; 91:4; Ézs 31:5; Mt 23:37). (Hasonlóképpen oltalmazza a király is népét; JSir 4:20; sőt bármelyik ember a vendégét; Gen 19:8.) A zsoltárírónak erős ellenségei vannak, akik körülfogják (szó szerint: lélekben ellenségeim, 9b. vers).

Zsolt. 17,10–12. vers.

Az ellenség jellemzése. „Kövérségük” helyett „szívük kövérsége” olvasható (helbámó helyett héleb libbámó; haplografia). A kövér szív érzéketlenséget jelent Istennel és emberrel szemben (Deut 32:15; Zsolt 73:7; 119:70; Ézs 6:10; Jer 5:28). „Lépteimet most körülvették”: szövegjavítás nélkül is érthető, hogy nincs kiút, minden menekülési lehetőséget elzártak, és le akarják teríteni áldozatukat (11b. vers). A 12. vers az egyéni panaszénekekben szokásos módon vadállathoz hasonlítja az ellenséget (Zsolt 7:3; 10:9k.). A rejtekhelyén lapuló oroszlánhoz hasonlítanak a zsoltáríró ellenségei: bármikor várható az alattomos támadás (Zsolt 7:3; 10:9; 22:22; 35:17; 58:7).

Zsolt. 17,13–14. vers.

A 13–14. vers: a szabadításért mondott könyörgésnek (6–9. vers) negatív megfelelője: az ellenség megbüntetésért szóló imádság. A zsoltárírók Istent igaz Istennek ismerik, Aki az igaz ügyet viszi diadalra. Ehhez szervesen hozzátartozik a bűnösök megbüntetése is: „Kelj fel, Uram!” Az ítéletre „felkel” az Úr (Zsolt 3:8; 7:7; 9:20; 10:12). Azt kéri a zsoltáríró, hogy az Úr kényszerítse térdre a bűnösöket. A 14. vers elején nem meggyőző az egyik régi fordítás (Aquila) alapján javasolt szövegjavítás: kardoddal (13. vers vége) ölje meg őket kezed. A vers további része ui. arról szól, hogy ezek az emberek töltsék meg gyomrukat rejtett kincseikkel, sőt hagyják rá azokat gyermekeikre is. Inkább arra gondolhatunk, hogy ezek az emberek maradjanak meg kincseik birtokában, de ne kapják meg a legfőbb kincset, az Úrral való közösséget. Hasonló értelemben tanít Jézus is: „megkapták jutalmukat” (Mt 6:2). A zsoltáríró ennél sokkal nagyobb ajándékban részesül. Megláthatja az Urat (Ex 24:10k.), megpillanthatja az Úr alakját, mint Mózes (Num 12:8). Ez több, mint amit a Sínai-hegynél kapott a nép (Deut 4:12). A 15. vers párhuzamos félsora az Úr orcájának a meglátásáról beszél, éspedig a prófétai „látás” értelmében. A hívő ember jutalma az, hogy az istentiszteleten megtapasztalhatja az Úr jelenlétét. Ez előremutat, az Újszövetségnek a színről színre látásról szóló üzenete felé (1Kor 13:12; Jel 22:4).

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre