//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- TÖRTÉNETI KÖNYVEK ózsué könyvétől - Eszter
könyvéig
- TÖRTÉNETI KÖNYVEK ózsué könyvétől - Eszter
könyvéig
: ESZTER Könyve - TÖRTÉNETI 04 - 10.

ESZTER Könyve - TÖRTÉNETI 04 - 10.


Eszt. IV. RÉSZ - Eszt. 4,1–17. A zsidók gyásza és böjtölése.

E fejezet tartalma az a drámai feszültségű üzenetváltás, amely a királyi parancs kihirdetése után Mardokeus és Eszter között történt. Mardokeus az öldöklő parancs hallatára mély gyászba borul. A megtépett ruha, a zsák, a fejre szórt hamu és hangos kiáltozás a gyásznak és fájdalomnak külső jelei. (Gen 37:34; 2Sám 1:11; 2Kir 2:12; 11:14; Mt 26:65; Apcsel 14:14 stb.) Nemcsak Izráelben, hanem az egész ókori keleten ez volt a szokás. Herodotos tudósít arról, hogy a perzsák, amikor a salamisi vesztes csata hírét meghallották, hasonló gyászszertartásba kezdtek, megtépett ruhával, jajszóval és gyászkiáltással.

Mardokeus áll ugyan előtérben, de mögötte ott sír és zokog, gyászol és böjtöl minden zsidó. Megrendítő látvány az, amikor egy egész nép mély nemzeti gyászban van. Az egyes ember fájdalmában mennyire benne él egy egész nemzet tragédiája, – és egy nemzet sorsa mindig az egyes emberek sorsából tevődik össze.

Mardokeus a királyi palota elé megy, hogy jajgatásával Eszter figyelmét felhívja. Udvari rendtartás szerint gyászruhában nem léphetett be a palotába. Amikor Eszter hírül veszi nagybátyja viselkedését, ruhákat küld neki, hogy öltözzön át és lépjen be a palotába. Mardokeus nem fogadja el a ruhákat, s ezzel is kifejezésre juttatja, hogy fájdalma nem közönséges fájdalom, sokkal többről van itt szó, mint egyéni bánatról. Eszter most bizalmas szolgáját, Hatákot (perzsa szó, jelentése: hírvivő) küldi ki Mardokeushoz, hogy megtudakolja szomorúságának okát.

Különös, hogy a palotában élő Eszter még nem értesült a nagy nemzeti szomorúságról. Milyen más az élet a palotán kívül és belül! Mennyire szükség van Hatákra – „hírvivőre” –, aki jó kapcsolatot teremt Mardokeus és Eszter között.

Mardokeus határozott kérése Eszterhez az, hogy járjon közbe népéért. Eszter kitérése a kérés elől józan megfontolásból ered: perzsa udvari szokás szerint ugyanis bejelentés nélkül senkinek sem volt szabad a király színe elé lépni. Aki mégis megkísérelte ezt, az halállal lakolt. Óvintézkedés volt ez, s háttérben valószínűleg az amúgy is gyakorta előforduló összeesküvések megakadályozása, a király személyi védelme állt. A teljhatalmú királynak azonban itt is meg volt a joga ahhoz, hogy arany királyi jogarát felemelje és bárkit feloldjon e törvény alól. Ez azonban kiszámíthatatlan, hangulatától, az adott körülményektől függött, s éppen ezért nagyon bizonytalan volt.

Súlyosbítja Eszter helyzetét, hogy már 30 napja nem hivatta őt magához a király. Gondolhatott arra is, hogy talán kiesett kegyéből. Ezt a tényt közli Eszter Mardokeussal, de őt ez sem téríti el eredeti szándékától. Világosan látja, hogy Eszter kulcshelyzetben van. Két érvet hoz fel. Az egyik: ha a birodalomban minden zsidót kiirtanak, Eszter sem lesz kivétel. Nem mentheti meg őt királyné mivolta sem. A másik: ha Eszter most kibújik a kockázat vállalása alól, jöhet segítség máshonnan Izráelnek, de ez Eszternek és családjának szégyenteljes megvetését jelentené. A máqóm ’ahér úgy értelmezhető, mint közvetlen utalás Izráel Istenére, a szabadító Úrra. Sorsdöntő órákban határozottan, egyéni szempontokat feladva, a szabadító Istenre hagyatkozva kell cselekedni. Mardokeus férfias határozottsága és Eszter női áldozatvállalása szépen ötvöződik népük javára.

Ez az a pont, ahol evangéliumi magasságban szárnyal Mardokeus gondolatfűzése (14b), szavai prófétai erővel szólnak. Eszter nem véletlenül került a királyi udvarba, hanem azért, hogy ott szolgáljon egész népének. Valaki így rendelte. S ez a valaki minden kétséget kizáróan az élő Isten! Valljuk, hogy nincsenek véletlenek. Eszter nem véletlenül van a királyi udvarban. Istennek terve és célja van vele. Abban a környezetben, korban és helyzetben, amelyben élünk, egészségben vagy betegségben, fiatalon, vagy öregen, mindig azt kell megkeresnünk, hogy mi Isten akarata itt és most velünk. Újra a diaspora-zsidóság helyzetét láthatjuk Mardokeus követelően sürgető szavából. A teljes egymásrautaltság tűnik ki: ami az egyiknek fáj, fájjon a másiknak is (vö. Neh 5:8).

Eszter vállalja a szolgálatot, de előbb három napig tartó böjtöt kér. Ő maga is böjtöl rabszolganőivel, akik feltehetően ugyancsak zsidók voltak. Bajban, csapás idején gyakorlat volt Izráelben az egyéni és a közösségi böjt. (1Sám 7:6; 1Kir 21:9; 2Krón 20:3; Jer 36:9; Jóel 1:14; Jón 3:5 stb.). Már az Ószövetségben is egybekapcsolódott a böjtölés az imádkozással (2Sám 12:16; 2Krón 20:3kk.) és az egész életgyakorlattal (Ézs 58:6kk.). Az Újszövetségben pedig a böjt és az imádság elszakíthatatlan egységben van (Mt 17:21; Mk 9:29; Apcsel 13:3; 14:23; 1Kor 7:5). A böjt az imádság szolgálóleánya. Eszter azért böjtöl és azért kéri a többieket böjtölésre, mert érzi erőtlenségét és egészen Istenre akarja bízni magát. Az igazán nagy feladatok előtt döbbenünk rá igazán saját erőtelenségünkre. A hittel vállalt szolgálat Isten színe elé állít, imádkozásra és böjtölésre késztet. Pillanatnyi fellángolásból fakadó lelkesültségnél mennyivel többet ér a tusakodó, böjtölő, Istent segítségül hívó helytállás. Elég, ha két újszövetségi lókusra utalunk: „Az én erőm erőtlenség által végeztetik el” (2Kor 12:9) és: „Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel” (Mk 9:29).

„Ha elveszek, hát elveszek” – mondja Eszter. A teljes odaadás bizonyságtétele ez. Wilhelm Löhe felvette ezt az Igét a diakonisszák „lelki tükörébe”. Az Istenben bízó élet: bátorságot nyert élet. Nem vakon rohan vesztébe, hanem Istenre bízza magát, Aki hordozza őt. Nem azért menekül Istenhez, hogy önmagát biztonságba helyezze, – hanem azért, hogy szolgálatát betölthesse. Úgy teszi életét Isten kezébe, hogy közben önmaga lemond róla. Hasonlítsuk össze Eszternek ezt a magatartását Dániel (3:17), vagy Pál apostol (Apcsel 20:22–24) gondolkozásával. Érdemes itt E. Stauffernek a rabbinus magyarázattal kapcsolatos megjegyzésére figyelni: „Eszter képe megragadó és felemelő passió-kép, a zsidók konkurrens képe a Golgotha crucifix-ével szemben. Eszter ugyanazon a napon szenvedett, mint amelyen Jézus és ugyanazt a passio-zsoltárt (Zsolt 22) imádkozta. De úgy szenvedett, hogy nem halt meg. Nem a kereszten imádkozott, hanem „in conspectu crucis”. Mert Isten meghallgatta imádságát és megszabadította őt és népét minden szükségből” („Jesus. Gestalt und Geschichte” 1957. 106. l.).

Eszt. V. RÉSZ - Eszt. 5,1–14. Eszter közbenjárása.

Az első versben hatszor fordul elő a mlk-tő, ami nyilvánvalóan a királyi pompa, fény kifejezésére szolgál. Eszter Isten előtt böjtölt, – de a király elé szépen felöltözve és ragyogó arccal lép (vö. Mt 6:16–18). A kihallgatási időben trónusán ülő király szívesen fogadja a váratlanul megjelenő Esztert, aki szépségével újból lenyűgözi őt és megtöri az udvari etikett fontos szabályait. A király nagylelkű ajánlata nem példa nélkül álló. Herodotos is tudósít hasonlóról, s az Újszövetségben is megtaláljuk ennek paralleljét (Mk 6:23).

Eszter szépségét és Isten előtti alázatát már megismertük. Itt most okossága és alkalmazkodó képessége tűnik elénk. Nem rohan ajtóstól kérésével a király elé, hanem lakomára hívja meg őt és Hámánt. Érdekes itt megint a Targum magyarázatára figyelni, ahogy megokolja Hámán meghívását: „Három okból hívta meg Eszter Hámánt is a lakomára. Először azért, mert Eszter tudta, hogy Hámán megneszelte az ő és Mardokeus közötti üzenetváltást, s ezért így okoskodott: meghívom őt, hogy haragját csillapítsam. Másodszor azt gondolta: a király féltékenységét felkeltem Hámánnal szemben, mert a királynak majd feltűnik; hogyan lehetséges, hogy a főemberek közül csak Hámánt hívta meg Eszter? Harmadszor Eszter azt gondolta: Izráel figyelme most felém fordul és azt várja tőlem, hogy én ölessem meg Hámánt a királlyal. Ezért én meghívom Hámánt is magamhoz, hogy ezzel Izráel fiai más értelemre jussanak, mennyei Atyjukhoz forduljanak és Hozzá imádkozzanak” (közli Cassel: „Das Buch Esther” 282 1.).

Eszter titokzatosan még tovább húzza a színvallást és másnapra is meghívja a királyt és Hámánt. Ezáltal az író nagy feszültséget támaszt az olvasóban, s alkalmat nyer arra, hogy Hámán gyűlöletéről (5:9–14) és Mardokeus megjutalmazásáról (6. r.) is szóljon.

Az 5:9–14-ben a szerző mesteri kézzel festi meg Hámán lelki arcképét. Nagy jókedvvel megy el a királyné lakomájáról, de szinte belebotlik Mardokeusba, aki még a legegyszerűbb tiszteletadást is megtagadja tőle (vö. Jób 29:7kk.). Hámán uralkodik magán, nem akarja elrontani ünnepi jókedvét: siet haza, hogy újságolhassa a nagy kitüntetést, melyben részesült. Mert a boldogság akkor igazi, ha van kivel közölni azt. Felesége: Zeres (perzsa eredetű szó, jelentése: kócoshajú, ledérhajú nő). Hámán elősorolja minden gazdagságát és dicsőségét (a keleti ember milyen nagyra értékelte a gyermekáldást!) Felsorolása végén azt hinné az ember, hogy ő a legboldogabb a világon. De éppen itt jön a törés: „mindez semmit sem ér nekem”! Környezetének tanácsa: pusztísd el azt, aki utadban van. Így állítják fel az 50 könyök (25 méter) magas bitófát. Meseszerűen hangzik ez a túlméretezett akasztófa. Talán azt a gyűlöletet akarja kifejezni, amely felállíttatta. Eszter könyvének közepén tehát felmagaslik egy óriási méretű bitófa. A pogány Hámán állíttatta ezt a zsidó Mardokeusnak. A későbbiek során kiderül, hogy a zsidó Mardokeus megmenekül és a pogány Hámán kerül a bitófára. Vajon nem szimbolikus jelentőségű és örök érvényű ez a bitófa? Hol a pogányok akarják megsemmisíteni rajta a zsidókat, vagy Izráel népe áll bosszút ellenségein. A történelem során ritkán maradt üresen ez a bitófa. S vajon eröltetés-e, ha az evangélium szívét éppen abban ragadjuk meg, hogy Isten helyettünk, érettünk, miattunk egyszülött Fiát adta az átok fájára? Hogy ezáltal „megbékéltesse az Isten mind a kettőt egy testben a keresztfa által, megölvén azon az ellenségeskedést” (Ef 2:16).

Eszt. VI. RÉSZ - Eszt. 6,1–14. Mardokeus magas tisztséget kap.

Ez a fejezet újból a királyi palotába vezet el minket. A király álmatlan. Szószerint fordítva: „elszökött a király álma”. Az Ótestamentom az álmot Isten ajándékának tekinti (Zsolt 127:2; Péld 3:24; Jer 31:26). Szólhat Isten valakihez álomlátás útján (Gen 20:6; 37:5; Dán 2:1; Mt 1:20; 27:19), de Ő meg is vonhatja az álmot (Gen 31:40; Péld 4:16).

Azt csak találgatni lehet, hogy miért volt álmatlan a király. Vajon Eszter titkolódzó kérése foglalkoztatta őt, vagy országos gondjai gyötörték, esetleg – ahogy a Midras magyarázza – azért hagyta el az álom Ahasvérus királyt, mert azt álmodta, hogy Hámán elveszi fegyverét és megöli őt. Mindez azonban csak találgatás.

Az azonban kétségtelen, hogy a király nem haszontalansággal tölti álmatlanságának idejét. Országa történelmének, krónikájának könyvét olvastatja fel magának, melyben birodalmának jelentős eseményei voltak versben megörökítve. A krónikák könyve kiváló költők munkája volt. Ebben írták meg a király elleni összeesküvés eseményeit is, melynek leleplezése Mardokeus névéhez fűződött. A király érdeklődésére a szolgák jelentik, hogy Mardokeus nem kapott jutalmat tettéért. Közben megvirradt, s Hámán megjelent a külső udvarban. A keleti életrendnek megfelel ez a korai látogatás. Dalman felsorolja azokat az intézni valókat, melyeket a harmadik kakasszó után kellett megtenni. Hámán nyilván azért siet, hogy az aznapi kihallgatásra jelentkezők sorában az első lehessen. Feltett szándéka, hogy Mardokeust felakasztatja. A király találós-kérdés formájában tudakolja Hámántól: „mit kell cselekedni azzal a férfival, akinek a király tisztességet kíván?” Kedvelt keleti szokás volt példabeszéd formájában, a szóbanforgó személyek nevének említése nélkül kérdezni (2Sám 12:1–7; 14:1–13). Hámán tipikus „én-ember”. Azt gondolja: „kinek akarna a király nagyobb tisztességet tenni, mint nekem?” Saját magának pedig a lehető legtöbbet, legjobbat kívánja. Amit Hámán kíván, az nem kevesebb, mint a király után következő méltóság. Erre utal az öltözet, a fej-ék, a lóháton való megjelenés (vö. Gen 41:42–44). Micsoda iróniája az életnek! Mindaz, amit Hámán önmagának kívánt, most Mardokeusé lesz. Ráadásul Hámánnak kell gondoskodni arról – a király parancsára –, hogy ez a nagy tisztesség Mardokeussal megtörténjék. Ő öltözteti fel Mardokeust, ő vezeti lovát, ő kiáltja dicsőségét. Olyan sebet üt ez Hámánon, hogy egycsapásra beleroppan. A törtető, a magasba kapaszkodó ember milyen mélyre tud zuhanni. Az önző „én-ember” mennyire meg tud egy pillanat alatt semmisülni. Nem is könnyű elviselni azt, hogy amit önmagunknak kívánunk, azt más kapja meg. Ahhoz pedig a Szentlélek vezetése kell, hogy valaki örömmel vállaljon hátratételt, hogy mások előbbre jussanak (Fil 2:17).

A 12. vers ellentéte: Mardokeust a nagy dicsőség nem szédíti meg: visszatér eddigi feladatának hűséges végzéséhez. Hámánt viszont a váratlan megaláztatás teljesen tönkreteszi. A betakart fej a búsulást, szégyenkezést jelenti. Amilyen nagy kísértés a hirtelen felemelkedés, éppen olyan nagy kísértés a váratlan csapás (vö. Péld 30:8; Fil 4:12).

Most már eddigi tanácsadói is Hámán ellen fordultak. „Bölcsei” – ezt különféleképpen is érthetjük: talán a király tanácsosai? – talán okos barátai? – talán ismerősei, akik a királyi tanácshoz tartoztak? Pogány ajkakról – talán önkéntelenül – a zsidóság legnagyobb megbecsülése hangzik: „a zsidók magvából való, nem bírsz vele”. A LXX hozzáfűzi: „mivel az élő Isten van vele”. Egyes írásmagyarázók a Jn 11:50-el állítják párhuzamba.

A kedveszegett Hámánnak most már végig kell járnia az utat (14. v.). Szolgák jönnek érte, s hívják a lakomára. A meghívás megismétlése a vendégség órájában különleges udvariasságnak számított, mely szokást Jeruzsálem előkelőinek köre gyakorolt is. (vö. Lk 14:17).

Eszt. VII. RÉSZ - Eszt. 7,1–10. Hámán bukása.

Hámán újra együtt van a királlyal (vö. 3:15; 5:4), s isznak. A lakoma nem annyira ételeknek, mint inkább italoknak választékos felszolgálásából állt. A vendégség végén, borivástól jó hangulatban, a király újból felteszi Eszternek a kérdést. Itt szinte szóról szóra megismétlődik az 5:7 eseménye. Egyetlen formai különbség mégis van, s ez nem is lényegtelen: ott harmadik személyben szólítja meg Eszter a királyt, – itt pedig második személyben. Ezzel az jut kifejezésre, hogy Eszter most királynéként, feleségként áll a királlyal szemközt, s ez nagyobb súlyt ad kérésének. Személyes hangvételű megnyilatkozása ez Eszternek.

A kérés fontosságát mutatja ez a fogalmazás: „az én életem”, „az én nemzetségem”. Borotvaélen mozog a cselekmény. Eszter nem tud Mardokeus kitüntetéséről (legalábbis erről hallgat az író). A király nem tudja, hogy melyik néphez is tartozik Eszter. Aki Vástit egycsapásra letette királynői tisztéről, vajon mit tesz most Eszterrel?

Eszter folytatja: „eladattunk”. Ez a megállapítás az Ótestamentumban ismert: (Deut 32:30; Bír 2:14; 3:8; 4:2; 10:7 stb.). Utalás ez arra a pénzre, amit Hámán a zsidók kiirtásával kapcsolatban a királynak ígért. „Kipusztítsanak” – „megöljenek” – „megsemmisítsenek”, e kifejezéseket nem lehet költői túlzásnak tartani. A zsidóság történetében az ilyen és ehhez hasonló szándék s annak szörnyű következménye nem egyszer előfordult. Elég, ha csak a mi nemzedékünkben lezajlott hitleri zsidóüldözésre utalunk. A 4b a Károlyi fordításban nem világos. A haccár igét a „szükség, szorongatás” értelmében kell vennünk, akárcsak az alábbi helyeken: Ézs 5:30; 26:16; 30:20; Zsolt 4:2; 32:7; 119:143; Jób 7:11; 15:24; 38:23. A nézäq rokon az arám nzq gyökkel (Dán 6:2 = kárt szenvedni). Mivel a görög szöveg ezt a helyet enochlétai-al fordítja, ezért a Köhler-Baumgartner szótár a nézäq-et „zaklatásnak” ajánlja fordítani. Ezt figyelembe véve világos lesz a mondat értelme: „ez a szorongás nem volna elég ahhoz, hogy zaklassam vele a királyt”. Eszternek ez a tömör, jól felépített beszéde nem adott alkalmat Hámánnak arra, hogy közbeszóljon, magyarázkodjék, vagy elterelje a figyelmet a lényegről. Az 5. vers kétszeres vajjómär-je nem szorul szövegmódosításra. Azt emeli ki, hogy a király nem Hámánhoz, hanem Eszterhez intézi szavát. A király kérdése kettős: „ki az az ember?” és „hol van az az ember”? Erre a kérdésre lehetett volna úgy is válaszolni, ahogy Nátán próféta válaszolt Dávid királynak: „Te vagy az az ember!” – hiszen a király adott teljhatalmat Hámánnak. Eszter azonban nem így jár el. Ő kizárólag Hámánt teszi felelőssé. Valóban Hámán szívében fogant a gonosz gondolat. „Hol van?” – ez a kérdés nem annyira a tartózkodási helyre vonatkozik, hanem sokkal inkább arra, hogy az állam-apparátusnak melyik fokán áll az, aki ilyet tett. Hiszen nemrég lepleztek le egy összeesküvést a király ellen (2:21–23), s most ugyanezt teszik a királyné és az ő nemzetsége ellen?

A feszültség eléri tetőfokát, amikor Eszter kiejti Hámán nevét. Ekkor derül ki, hogy itt nem titkos összeesküvésről van szó, hanem legális tettről, amit a teljhatalommal felruházott Hámán készített elő. Vajon most kinek ad igazat a király? A kedves államférfinek: Hámánnak, vagy a szeretett feleségnek: Eszternek?

Hámán megretten. Félelmét az váltja ki, hogy tudatára ébred: akarva-akaratlan a királynét is belevette a kiirtási tervbe, – mégpedig áldozatként.

A 7a második feléből kimaradt az állítmány, s ezzel is a király gyors mozdulatát fejezi ki a szöveg, amellyel felindultan a kertbe távozott. Hámán érzi, hogy vesztett ügye van. Kegyelemért könyörög Eszterhez. Térdrehull előtte. Az író itt újra nagyszerű fény-árnyék hatást kelt: Hámán, aki térdrekényszerítette a zsidókat, s még így sem kegyelmezett nekik, most térdreborulva rimánkodik egy zsidó nő előtt életbenmaradásáért.

Szigorú perzsa törvény volt: „Ha udvari ember a palotához tartozó nővel beszél, nem szabad őt hét lépésnél jobban megközelíteni”. A király visszatér a kertből és látja, hogy Hámán ezt a törvényt megszegve közvetlenül Eszter előtt térdepel. A kábasról nehezen képzelhető el, hogy nemi értelemben vett erőszaktételt jelentene ebben a szituációban. Inkább azt jelenti, hogy Hámán gondolatát erőszakkal át akarja vinni Eszterre (vö. Gen 1:28). A király méginkább felbőszül a királyi udvar rendjét is megsértő Hámán ellen. – Az arc befedése az azonnali ítéletet jelenti.

Némelyek szemére vetik Eszternek azt, hogy Hámán könyörgése nem tudta őt megindítani. Más magyarázók hangsúlyozzák, hogy Eszter nem is léphetett volna közbe, mert ezt a hárem törvényei szigorúan tiltották. Másrészt itt nem lehet az Újszövetség erkölcsi mértékével mérni a történteket. Itt életre-halálra menő harcról volt szó, s ebben az egyik félnek el kellett buknia.

Ugyanarra a fára akasztják fel Hámánt, amit ő állíttatott Mardokeusnak. Ez az esemény Michelangelot is megragadta és alkotásra ihlette. Ő oszlopra szögezve ábrázolta Hámánt.

Hogy munkatársai között sem lehetett népszerű Hámán, arra az vet fényt, hogy Harbona – kollégája – azonnal kész az ellene szóló tanáccsal.

Eszt. VIII. RÉSZ - Eszt. 8,1–17. A zsidó nép megmenekülése.

A fordulat megtörtént, s most gyorsan peregnek az események, melyek a zsidók megszabadulását eredményezik.

Először Mardokeus és Eszter ügye rendeződik. Eszter elégtételként megkapja Hámán házát. Ezalatt minden vagyonát kell érteni. Herodotosnál is olvasunk arról, hogy a királyi hatalom ellen lázadónak minden vagyonát elkobozták és a kincstárba helyezték, a lázadót pedig kivégezték. Mardokeus is bekerül a királyi udvarba. Ez nagy kiváltság volt, s rokoni alapon történhetett. A Királynénak ugyanis joga volt ahhoz, hogy legközelebbi hozzátartozóit bemutassa a királynak. A Hámántól elvett gyűrű Mardokeusé lesz, s minden tekintetben az ő utóda lesz. Hogy egy zsidó férfi a Perzsa birodalomban ilyen magas tisztségre jut, az történelmileg egyáltalán nem lehetetlen. Gondoljunk Nehémiásra. A perzsa királyok valláspolitikájáról és a babyloniai zsidók megbecsült állami közszolgálatáról ad ismertetést R. Kittel: „A menny Istenét büszkeséggel szolgálták, s környezetükben való különleges helyzetük ebből adódott… erkölcsi és szellemi fölényük, sokoldalúságuk, ügyességük folytán, vallásuk imponáló fölényénél fogva maguknak állást és jelentőséget szereztek. Tény, hogy Esdrás és Nehémiás I. Artaxerxesnél kimagasló bizalmi állást töltött be. S hogy ilyesmi nem volt lehetetlen, sőt férfiaknál és nőknél egyaránt előfordult, azt bizonyítja a Juditról, Eszterről és Mardokeusról szóló elbeszélés” („Gestalten und Gedanken in Israel”).

A zsidó nép szabadulása kerül most előtérbe. Eszter nem elégszik meg azzal, hogy ő maga és családja megmenekült a bajból. Tovább könyörög népéért. Közbenjár. Ne az egyéni biztonság elérése legyen életünk főcélja. Eszter és Mardokeus egyénileg megmenekültek, sőt teljes elégtételt kaptak. De ők nem álltak meg itt. Egész népükért felelősséget éreztek. Azért, mert minket közvetlenül nem fenyeget éhség, háború, üldöztetés, – érezzünk felelősséget az ilyen helyzetben levőkért. A többrebizatás ne több kényelmet, hanem több odaadást jelentsen a köz szolgálatában!

Eszter leborul a király lába elé. A leborulást a náfal ige fejezi ki, ugyanaz, amely Hámánnak Eszter előtti leborulásánál olvasható, – ellentétben a 3:2-ben használt kárac-cal. Terminológiai különbség van a kettő között.

A király kinyújtja jogarát, jelezve ezzel, hogy Eszter keljen fel a földről és hogy hajlandó őt tovább hallgatni. A többszörös feltételes mondattal és udvariassági formával bevezetett kérés arra mutat, hogy nehéz ügyről van szó: a visszavonhatatlan királyi törvény megváltoztatásáról. Eszter a kiadott parancsért kizárólag Hámánt teszi felelőssé. Szavaiból kicsendül, hogy nem lenne képes elnézni népének bukását (vö. Gen 44:34).

Eszter itt másodszor jár közbe népéért. Először egy élő ellenséggel: Hámánnal kell megküzdenie; másodszor egy halott után maradt, de még mindig érvényben levő rendelkezéssel kel birokra. Most tehát egy hatalmi apparátus igazságtalan, népét írtó törvénye ellen lázad, amely az ellenfél halála után is hat.

Valószínű, hogy Eszter kérése és a király válasza között napok teltek el. Most már Mardokeus is jelen van. Mardokeus neve mellett megint ott van a jehúdi melléknév, ami itt már nem gúnynév, hanem kitüntetés számba megy.

Mivel a király parancsa visszavonhatatlan, ezért államjogilag nem teljesíthető Eszter kérése (vö. Gen 27:33!). A törvény kényszere – függetlenül személyes érzésektől – gyakran tragikus eseménye a világtörténelemnek.

A király hajlik Eszter kérésére – a törvény lehetőségei között –, de most sem ő dönt. Semleges marad. Átadja a gyűrűt, s vele a teljhatalmat Mardokeusnak. Vajon hogy oldja meg ő ezt a nehéz helyzetet? Újabb dátum: harmadik hó 23. napja Ez idő alatt zajlott le az, amit az író a 4:1–8:8-ig előadott. Mardokeus parancsa nem rabszolgai utánzása a 3:12–15-ben kiadott rendelkezésnék. A parancs formája jóllehet ugyanaz, – tartalmilag és jellegénél fogva mégis más. Míg az támadó, addig ez védekező jellegű. A „szemet szemért – fogat fogért” ószövetségi parancsot tükrözi ez a rendelkezés. A módszer ugyanaz, mint a 3:13-ban olvasott: „kipusztítsák – megöljék – megsemmisítsék”. A hozzáfűzött participium azonban korlátozást jelent, ti. amennyiben szorongatják őket, annyiban támadjanak ők is ellenségeikre.

A végrehajtás dátuma ugyanaz, mint a 3:13-ban volt. Akció és reakció, kiirtási parancs és védekezési parancs ugyanazon a napon lép életbe. A parancsot gyorsan viszik a futárok a birodalom minden részébe, s remélni lehet, hogy Adar hó 13-ig eljut a legtávolabbi tartományba is. Hámán intézkedése annakidején felháborította a fővárost, – Mardokeusé örömmel tölti el annak lakóit.

Mardokeus királyi ruháját részletesen leírja a könyv. A köpeny színe piros és fehér, az alatta viselt rúháé kék és fehér. Az aranykoszorús fej-ék a királyi méltóság jele (2Sám 1:10; Zsolt 21:4). Ezt csak kivételesen magasrangú tisztviselők viselhették. Érdekes itt Bardtke megállapítására figyelni, aki Mardokeus ruhájának színeit az Ex 26:1–6 és 28:6-tal egybeveti és ebből arra a következtetésre jut, hogy Mardokeus mintegy szekuláris, profán papi szolgálatot végez népéért. A 16–17 vers a zsidók örömét írja le. Négy jelzőt is használ örömük kifejezésére: világosság, a boldogságnak és szerencsének jelképe (vö. Zsolt 97:11; 112:4; 139:12).

Ez a szó öröm, már az 1:4-ben is előfordult. A 6:7–10-ben pedig tiszteletet jelent.

Szászón, vígság ez a külső boldogság lelki következménye, ujjongó öröm.

Jeqár, tisztesség, kitüntetés. Ezt kollektív értelemben is vehetjük: tiszteletadás a pogányok részéről. Az a nagy félelem, amely sötét felhőként borította be a zsidók életét, most szertefoszlik és a megmaradásnak, jólétnek napfénye fénylik felettük.

Az ammé ha’áräc tagjai közül sokan zsidókká lettek. Kérdés, hogy a jhd, amely itt hitpaélben szerepel, hogyan értendő: zsidókká lettek, vagy zsidóknak adták ki magukat? Az előbbi az elfogadható, mert elképzelhetetlen, hogy a diasporában élő zsidók egymást ne ismerték volna. A zsidóvá tétel alapokaként a félelmet említi könyvünk. Milyen szégyenteljes külső állápot az, amikor embereknek félelemből kell vallást, vagy színt változtatniok. Nem igazán zsidó az, aki félelemből zsidó és nem igazán keresztyén az, aki félelemből keresztyén. Mert „nem félelemnek lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1:7).

Eszt. IX–X. RÉSZ - Eszt. 9,9:1–10:3 Púrim ünnepe.

A 8:17 és 9:1 között lezajlott nyolc hónap eseményeiről nem tudósít a könyv írója. Már csak a végső győzelemről ad számot. Elérkezett a pogrom napja, amelyet még Hámán tűzött ki. Most derül ki, hogy nem egyedül Hámán volt a zsidók ellensége. Bár itt nem az egész népről van szó, hanem annak egy rétegéről, Izráel ellenségeiről. Ez általános diasporatapasztalat: sohasem egy egész nép fordul a zsidók ellen, hanem mindig egy hol kisebb, hol nagyobb zsidógyűlölő kör. Ez a nap azonban nem találta készületlenül a zsidókat. Kettős erősségűk volt. Egyik az, hogy „egybegyűltek városaikba”, tehát közös védekezésre egyesültek. A másik az, hogy a nagy méltóságra emelkedett Mardokeus tekintélyét maguk mögött tudták.

Győzelmük fényes volt. „Úgy cselekedtek gyűlölőikkel, ahogy akartak” (vö. Neh 9:24; Dán 11:16). Részletesen megismerjük a Susánban zajlott eseményeket. Az itt megöltek száma magas volt, s ez arra mutat, hogy a fővárosban sok ellensége volt a zsidóknak. Minden valószínűség szerint Hámán fiai álltak ezek élén, ezért is van nevük feltüntetve. Ez érthető is, hiszen apjuknak minden vagyonából kiforgatták őket. Vagy-vagy előtt álltak: vagy elveszítik életüket, vagy visszanyernek mindent. Egy mellékesnek látszó, valójában mégis fontos megjegyzés: „zsákmányra nem tették rá kezüket” a zsidók (10. v.). Olyan ez a megjegyzés, mint az alkotónak egy művészi kép sarkába rejtett kézjegye. Arról tanúskodik, hogy a könyv szerzője bibliaismerő és hívő tagja volt Izráel népének. Az ó-izráelita szellemiség szólal meg itt, amely azt tartja, hogy a zsákmány Jahve tulajdona (Deut 20:16–18; Józs 7; 1Sám 15). A zsidók harca tehát az életért, nem pedig személyes előny szerzéséért folyt. Annak ellenére, hogy a 8:11 szerint erre joguk lett volna, ők nem prédáltak (lásd még 9:15–16).

A királynak jelentik a megöltek számát. Különös, hogy a zsidók áldozatairól nincs szó, noha elképzelhetetlen, hogy a harc heve ne okozott volna nekik is veszteséget. Az is különös, hogy a király szó nélkül tudomásul veszi, hogy Susánban 500 alattvalóját meggyilkolják, olyanokat, akiket nemrégiben vendégül látott (1:5). Sőt arra is kész, hogy Eszter újabb kérését is teljesítse.

Eszter kérése kettős: először azt kéri, hogy az Adár 13-ra adott fegyverhasználati engedélyt 14-re is terjessze ki Susánban. A második kívánság: Hámán fiainak holttestét akasztassa szégyenfára, s ezzel a még életben levő ellenséget rettentse meg és a zsidók végső győzelmét proklamálja (vö. Józs 8:29; 1Sám 31:9). Kérése teljesül, s így a következő napon, Adár 14-én Susánban még háromszáz ellenséget öltek meg a zsidók. Eszternek ez a teljesült óhaja magyarázza a városi és vidéki zsidók púrim ünnepe közötti egynapos eltolódást. Az áldozatok száma az egész birodalomban: 75 000. A LXX csak 15 000-ről tud. A viszonylag magas szám a birodalom nagy kiterjedésével magyarázható.

A csaknem egy évig tartó feszültség és az utolsó napok fegyveres küzdelme alól felszabadulva ujjong a zsidó nép. Érzéseit a „békesség”, „megnyugvás”, „öröm”; „vigalom”, „ünneplés” szavak fejezik ki. Ajándékok küldése is hozzátartozik az ünnepléshez (Neh 8:10–12). A zsidó nép szívéből fakadó, túláradó örömöt Mardokeus „púrim – rendelete” egy új ünnepi forma medrébe terelte. Levelet küldött az ország összes zsidó gyülekezetének, melyben közli a púrim-ünnep rendjét, s dátumát. (Itt kétnapos az ünnep, tehát nem tesz különbséget a városi és vidéki zsidók ünneplése között. Vagy csak rövidség kedvéért nem említi külön ezeket?). Történeti megalapozást is ad (nyugalom napja, vö. Deut 3:20; 12:10; 25:19). A különbség az, hogy míg az említett bibliai helyeken Jahve előtérben áll, addig itt csak a háttérben. Az ünnep formáját is közli. (Kimondottan világi örömünnep. Jellemzői: a lakoma és az örvendezés. Új, eddig még nem említett vonása: a szegényeknek küldött ajándékok.) A 24–28. versekben az ünnep történelmi előzményének és a púrim szó jelentésének magyarázatával találkozunk újra. Feltehető, hogy ez a summás összefoglalás katechetikai céllal került a könyvbe, s jól kivehető hármas tagoltsága:

a) Hámán terve
b) a király közbelépése
c) az ellenség halála.
A 26–28. versekben élményszerűen és gazdagabban kibontva ismétlődik meg a 21–23. tartalma. A púrim ünnep az üldöztetés szenvedésének talajából nőtt ki és az öröm és megbékélés virágait hozta meg. Itt már időben (ivadékok) és térben (prozeliták) is kiszélesedik a cselekvés. Ebben az ünnepben a világ összes zsidó gyülekezete egybeforr az elnyomatás és megszabadulás élményében.

Eszter, mint királyné sem feledkezett el népéről. Nemcsak a bajban, hanem az örömben is egy vele. Az ő levele is megerősíti púrim-ünnepét és hitbeli élménnyé igyekszik azt elmélyíteni, amikor böjtölésről és jaj-kiáltásról ír. A zsidó ünnepi naptár Adár 13-at Eszter böjtjének, Adár 14–15-öt púrimnak jelzi.

„Könyvbe iraték”, azaz Eszter levelének másolatát megőrizték. Ez annak jelentőségét húzza alá.

A 10:1–3-ban a befejező kerettörténetet találjuk. Ahogy az esemény Ahasvérus király ünnepével kezdődik, úgy a vége is az ő királyságához vezet vissza. Az, hogy a király adót (kényszermunka) vet ki, s ez nemcsak a szárazföld, hanem a partvidék, a szigetek és félszigetek lakóira is vonatkozik, az mind a király hatalmát dicséri. Nincs kizárva, hogy itt meghatározott történelmi esemény áll a szerző szeme előtt, ti. Dárius adórendjének bevezetése, tehát átmenet az önkéntes adományoktól a rendszeresen előírt adózáshoz. A király nagysága egyben Mardokeus nagyságát is jelenti.

A 2Makk 15:36-ban a púrim-ünnepet „Mardokeus nap”-nak olvassuk.

A befejező versek elmondják:

a) hogyan néznek a zsidók Mardokeusra („a zsidók között nagy”, azaz nemcsak egy bizonyos csoport tekinti őt annak, hanem maradéktalanul az egész nép);

b) mit tett Mardokeus a népért (tób, sálóm). E befejező rész teszi a könyvet kerek egésszé.

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre