//palheidfogel.gportal.hu
//palheidfogel.gportal.hu

„Én hiszek az Istenben, mint egy Személyben. Az életem egyetlen percében sem voltam ateista. Én még a diákéveimben elutasítottam Darwin, Haeckel és Huxley nézeteit, melyek teljesen elavult lehetetlen nézetek.” Einstein Albert (1879–1955) modern fizika egyik alapítója, Nobel-díjas:


Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. János 3,16


 

 

Erőm és pajzsom az ÚR, benne bízik
szívem. Zsoltár 28,7

… „amikor az ember Kálvint olvassa - akár egyetértően, akár fenntartásokkal - mindenütt és minden esetben úgy érzi, hogy egy erőteljes kéz megragadja és vezeti."  Karl Barth

.


Theológia, Történelem, Graduál, Zsoltár


Heidfogel Pál

lelkészi önéletrajz - 2015


Családi Honlapom:

//heidfogel-domjan.gportal.hu

phfogel@gmail.com

 

 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

www.refzarszam.hu

shopify site analytics
 

Heidelbergi Káté 1563

 

II. HELVÉT HITVALLÁS

 

A GENFI EGYHÁZ KÁTÉJA

A GENEVAI Szent Gyülekezetnek CATHE- CISMUSSA
 
Avagy A Christus tudományában gyermekeket tanító  FORMATSKÁJA 

M.Tótfalusi Kis Miklós által 1695 esztend 

A Genfi Egyház Kátéja 1695 Ennek ismertetője.

Kálvin János: A Genfi Egyház Kátéja Pápa 1907.
www.leporollak.hu - Németh Ferenc munkája

Hermán M. János: A Genfi Káté útja Kolozsvárig

- Fekete Csaba Káté, egyház,tanítás 

 

IRTA: Kálvin János

 

KÁLVINRÓL IRTÁK

 

Kálvin évfordulók

 

KARL BARTH 1886-1968

 

Bibó István

 

Biblia - Ó és Újszövetség Próbakiadás -

 

Bibliakiadások, könyvek
Magyar biblikus irodalom

 

Biblia év, évek után

 

Dr Csehszombathy László
szociológus 1925-2007

 

OSCAR CULLMANN 1902-1999

 

Egyházi Zsinatok és Kánonjai

 

FORRÁSMŰVEK

 

GALSI ÁRPÁD
Jakab, az Úr testvére

 

A Károli Református Egyetem Hittudományi karán 2009-ben megvédett doktori disszertáció átdolgozott formája...

Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja... fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén…elemzi Jakab teológiáját .

E könyv hézagpótló a hazai tudományos életben,  a nemzetközi ku-tatás viszonylatában is újat hoz ...azáltal, hogy újszövetségi teoló-giai szempontból kívánja újra-gondolni Jakab szerepét. L’Harmat-tan Kiadó, 2012 - 283 oldal


2. Evagéliumi kálvinizmus szerk Galsi Árpád Kálvin kiadó

 

 

Dr GÖRGEY ETELKA lelkipásztor, iró

 

1. Közösség az Ószövetségben

2. Biblia és liturgia

3. Pártusok és médek...

4. Isten bolondsága

5. Éli, éli, lama sabaktani?

6. Minden egész eltört?

7. Siralmak és közösség

 

HARGITA PÁL
református lelkipásztor


Istvándi 1924-1996 Pápa

 

Keresztény filozófia

 

Dr (Kocsi) KISS SÁNDOR

 

Kommentár 1967 és

 

Dr KUSTÁR ZOLTÁN

 

MÉLIUSZ JUHÁSZ PÉTER
1532-1572

 

DR NAGY BARNA

 

Dr PÓTOR IMRE

 

Dr RAVASZ LÁSZLÓ püspök

 

SZEGEDI KIS ISTVÁN


1505 - 1572 REFORMÁTOR

 

SZENCI MOLNÁR ALBERT

1574 - 1633

 

Theológiai irodalom

 

Temetési beszédek

 

DR TÓTH KÁLMÁN
theológiai professzor


1917 - 2009

 

DR. TÖRÖK ISTVÁN

 

Dr. VICTOR JÁNOS (1888-1954)

 

Régi magyar Irodalom

 

Régi könyvek és kéziratok

 

XX. század Történelméhez

 

Webem - itt

 

PDF - MP3 - Doc - Odt formátum

 

Teremtésről

„A Világegyetem teremtésének elve teljesen tudományos is. Az élet a Földön a leg- egyszerűbb formáitól a  legbonyolultabbig – az intelligens tervezés eredménye.” Behe Michael J. biokémikus-professzor, a Darwin fekete doboza – Az evolúcióelmélet biokémiai kihívása könyvéből
 
 
- TÖRTÉNETI KÖNYVEK ózsué könyvétől - Eszter
könyvéig
- TÖRTÉNETI KÖNYVEK ózsué könyvétől - Eszter
könyvéig
:

EZSDRÁS próféta TÖRTÉNETI 01 - 05

EZSDRÁS próféta TÖRTÉNETI 01 - 05


ESDRÁS KÖNYVÉNEK MAGYARÁZATA

Írta: Molnár Mihály lelkész

Bevezetés - Cím.

A mű címe: Esdrás könyve. Általánosan elfogadott felfogás szerint a Krónikák két könyvével és a Nehémiás könyvével együtt egységes irodalmi alkotás, amit a szakirodalom a Krónikás történeti műveként tart számon. Ez a hatalmas mű eredetileg a Krónikák könyvével kezdődött és Esdrás-Nehémiással folytatódott, amit 2Krón utolsó és az Esdrás 1:1–3 verseinek azonossága is mutat, a Krónikás egész művére jellemző stílus, beszéd- és munkamódszer, valamint a sajátos gondolatvilág mellett. A mű mai felosztása és az egyes részek sorrendje a héber Bibliában azok kanonizálásával van összefüggésben. Esdrás-Nehémiás könyvei a Krónikák könyvei előtt nyertek kánoni tekintélyt s viszonylag késői keletkezésük miatt a héber Biblia harmadik részébe (az ún. Ketubím: Írások) kerültek. Egy későbbi időszakban kánoni rangra emeltettek a Krónikák könyvei is, de már csak az előbbi kettő mögé kerülhettek. Így tehát a héber kánonnal ellentétben a könyvek helyes sorrendje az, amit magyar nyelvű bibliafordításunk is követ, a Krónikák két könyvét elébehelyezvén Esdrás-Nehémiás könyveinek. Ezzel az eljárással egy olyan gyakorlatot követ, amire először az alexandriai gyülekezet szolgáltatott példát, amely a tárgyuk kínálta sorrend szerint helyezi el a Krónikás művét a Királyok könyve után. A kanonizálási eljárások során először két részre tagolt mű korábban kánoni rangra emelt része, Esdrás könyve néven magában foglalja a Nehémiás könyvét is. Az így egységet alkotó mű első megosztásával Origenesnél találkozunk, majd követi ezt a felosztást a Septuaginta és a Vulgata is, de mind a két rész Esdrásról van elnevezve. A 15. században a héber kéziratok is átveszik ezt a felosztást és ettől az időtől kezdik az egyes részeket, s bennük főszerepet játszó személyekről; Esdrás, illetve Nehémiás könyvének nevezni. Az Esdrás neve alatt még másik két kánonon kívüli könyv is ismert, az ún. 3Ezsd, mely a 2Krón 35:1-től Ezsd 10 és Neh 7:72–8:13-ig terjedő részekben levő történelmi elbeszélés anyagát dolgozza fel, és a 4Ezsd, amely a Kr. u. 1. század utolsó évtizedeiből származó zsidó apokalipszis.

Szerzője.

Esdrás könyvének szerzőjeként az előzőkben az eredetileg egységes történelmi mű íróját, az ismeretlen Krónikást jelöltük meg, aki művében áttekintést nyújt Izráel történetéről Ádámtól Esdrás és Nehémiás működéséig. Esdrás könyve nem a mű szerzőjének, hanem az elbeszélt események középpontjában álló személynek a nevét viseli.

Források.

A Krónikás történelmi művében nem alkotott teljesen újat, és amit ír, az nem független a korábbi hagyományanyagtól. A már meglevő feljegyzésekből és szájhagyományokból saját célkitűzésének megfelelően válogat és azokat úgy adja elő, hogy sajátos teológiai mondanivalóját támasszák alá. Műve első részéhez, a Krónikák könyve megírásához a Genezis-Királyok könyveit használja forrásként s történeti áttekintésében párhuzamosan halad ezekkel. Ezen kívül az egyes királyok történetének végén – a Királyok könyvéhez hasonlóan – más forrást is megnevez, ahol további anyag található az éppen szóban forgó király uralkodásáról. Más a helyzet a Krónikás műve második részében: az Esdrás és Nehémiás könyveinél. Itt hiányzik az utalás a felhasznált forrásanyagra, noha művének ez a része is arról tanúskodik, hogy megírásához több forrást használt fel.

Ezsd 1:1–4:5-ig terjedő, a deportáltak hazatéréséről, a templomépítés kezdetéről és az ezzel kapcsolatban támadt nehézségekről tudósító szakaszból az 1:2–4:8–11a. és a 2. rész régi forrásokból származnak. Hogy ez az egész szakasz ilyen régi forrásanyag-e (Eissfeldt), vagy magának a Krónikásnak az elbeszélése, amit a jelzett régi forrásanyag, valamint a Haggeus és Zakariás próféták könyvei alapján állított össze (Noth, Rudolph, Schaeder), nehéz volna eldönteni. Rudolph szerint az 1–6 fejezetek szerkesztésénél az író a következő forrásokat használja fel:

1. Egy eredetileg arám nyelvű jegyzéket a visszaszolgáltatott templomi edényekről az 1:8–11a-ban. Ennek a jegyzéknek a Cirusz korából való datálását illetően nem egységes a kutatók véleménye. 2. A hazatérők listáját (Ezsd 2) 537-ből (vö. Neh 7).

3. Egy arám nyelvű tudósítást arról, hogy minden nehézség ellenére miként fejeződött be a templom és Jeruzsálem falainak a felépítése Ezsd 4:6–6:18-ban, ahol bizonyos okok miatt a Krónikás megváltoztatta az események idői sorrendjét. A kutatók többsége ezt a forrásanyagot eredetinek tartja. Az 1–6. részek nem említett részei, úgymint 1:1–7.11b; 3:1–4:5.24; 6:19–22 a Krónikástól származnak. A Krónikás egyetlen forrást használt fel Esdrás tevékenysége leírásához (Rudolph, Fohrer): Esdrás feljegyzéseit. E feljegyzéseket illetően – az ún. Esdrás-emlékiratok – a kutatók véleménye megoszlik. Némelyek (Torrey, Hölscher, Noth) Esdrásnak egy arám nyelvű javadalmi okmányára (Ezsd 7:12–26) visszavezethető, de a Krónikástól származó koncepciónak tartják. Mások viszont (Meyer, Schaeder, Rudolph) Esdrás feljegyzéseit, emlékiratait tételezik fel forrásként. Schaeder és Rudolph szerint – akik Esdrást a zsidó vallási ügyek egyfajta állambiztosának tartják – Esdrás ezzel az emlékiratával egyidejűleg egy beszámolót is írt a perzsa udvar számára arról, hogy miként teljesítette megbízatását. Kapelrud kétségbe vonja azt, hogy egy Esdrás-tradíciót használhatott volna a Krónikás. Mowinckel viszont különbséget akar tenni a Krónikás feldolgozása és az annak alapjául szolgáló elbeszélés között. Ez az anyag képezi Esdrás könyvének második felét, Ezsd 7:1–10:44-et, ezenkívül azonban az Esdrás történetéhez tartozik Neh 3:1–18 is.

Keletkezési ideje.

Nem állapítható meg, hogy a Krónikás pontosan mikor élt és mikor írta történelmi művét. A kutatók a 4. századot említik a mű keletkezése legkorábbi, s a 3. századot, legkésőbbi idejeként. Vannak viszont olyanok is, akik a 3. és 2. századra teszik a mű keletkezését. A keletkezési idő meghatározásánál fontos szerepet játszik az a még vitatott tény, hogy mikor működött a Krónikás elbeszélése második részének két főszereplője: Esdrás és Nehémiás?

Fohrer bevezetésében, összegezve az e kérdésről folyó vitát, Esdrás és Nehémiás működési idejét illetően a következő lehetőségeket említi meg: a) Esdrás 458-től I. Artaxerxes idejében működött, s őt követte Nehémiás. b) Esdrás is és Nehémiás is I. Artaxerxes idejében tevékenykedtek. Nehémiás helytartósága alatt először megtörténik a város falainak a felépítése. Építkezés közben egy belső reform szükségességét ismeri fel Nehémiás, de annak végrehajlására nem vállalkozik. Ezt Esdrás helytartó hajtja végre, akit a perzsa udvar visszarendel a vegyesházassági törvény okozta nyugtalanság miatt. Ismét Nehémiás megy Jeruzsálembe és érvényt szerez Esdrás törvényeinek. c) Nehémiás I. Artaxerxes idejében működött Jeruzsálemben, Esdrás viszont II. Artaxerxes uralkodása alatt, 398-tól. Fohrer szerint az utóbbi feltevés a legvalószínűbb.

O. Kaiser viszont, 1969-ben megjelent bevezetésében arra mutat rá, hogy nem lehet kizárni azt a feltevést sem, amely szerint annak a redaktornak, vagy Krónikásnak, aki megszerkesztette a művet mai formájában, megbízható hagyományanyag állt rendelkezésére és az ebben való válogatásban és az általa választott sorrendben teológiai szempontok játszottak szerepet. Neh 1:1 és 2:1 szerint Nehémiás Artaxerxes király 20. évében kezdi meg működését. Ez I. Artaxerxes (464–424) uralkodásának a 20. esztendeje. Így Nehémiás 444-től lehetett helytartó Jeruzsálemben s 5:14 tudósítását figyelembe véve 433-ig tölthette be ezt a tisztséget, vagy ha Josephus tudósítását fogadjuk el, akkor működése 439–428-ra tehető. Ami pedig Esdrás működését illeti, ebben 10:6 tudósítása döntő fontosságú. E híradás szerint Esdrásnak Jóhannának, Eliásáb fiának a templomi kamrájában kellett tartózkodnia. Neh 12:10-ben és következő, versekben, valamint a 22. versben olvasható zsidó főpapi listán a következő sorrendet találjuk: Jésua, Jojákim, Eliásib, Jójada s a 22. vers ezt a sort kiegészíti Johanán és Jaddua neveivel. 3:1 és következőkből tudjuk, hogy Eliásib Nehémiás idejében volt főpap. Ezzel szemben viszont Josephus úgy tudja, hogy a 10:6-ban említett Jóhanán Bagoas helytartó, II. Artaxerxes (404–359) kortársa idejében töltötte be a főpapi méltóságot. Így ez a Jóhanán Eliásib unokája volt, aki II. Artaxerxes idején volt főpap és Esdrás ebben az időszakban működhetett. Itt tehát az I. és II. Artaxerxes idejében végbement eseményeket olvasztja egybe a Krónikás teológiai okokból: Nehémiás végzi el a falak felépítésének feladatát, ezzel készíti elő Esdrás útját, vele a zsidó vallásos közösség fejlődését és a theokrácia működését (vö. O. Kaiser i. m.).

A mű célja és teológiai jelentősége.

A szakirodalom együtt elemzi a Krónikás egész történelmi művét s annak célját és teológiai jelentőségét különböző módon értékelik. Míg G. v. Rad elsősorban a kultikus tisztségek igazolását látja ebben a műben és a messiási reménység hordozójaként értékeli (Theol. des. AT. München 1966. 364 old.), Noth a mű antisamaritánus tendenciáját emeli ki. A legelfogadhatóbbnak Rudolph véleményét tartjuk, aki szerint a Krónikás célja a theokrácia megvalósítása, amit Izráel elkülönítésében lát és amit Jeruzsálem és Júda kiválasztására alapít. Az említett célt Esdrás és Nehémiás könyveire nézve a következőképpen határozza meg Rudolph: „Ez a három aktus (ti. istentisztelet, templom felszentelése, városfalak felépítése) olyanná teszi Isten népét, amilyennek Isten akarata szerint lennie kell: olyan gyülekezetté, amely buzgó kultuszával a templom köré sereglik, a biztonságos falak mögött az isteni törvény megcselekvésére szánja oda magát és belsőleg elszakad mindentől, ami idegen” (i. m. XXIII. old.). Sehol nem látszik világosabban, hogy az egész világ kormányzója Izráel Istene, mint itt, ahol Jeruzsálem és ennek az Istennek a temploma romokban hever és a zsidó államiság emberi ítélet szerint örökre véget ért s ebben Nabukodonozor megsemmisítő eszköz volt az Ő kezében (2Krón 36:17 ff.), most viszont Ciruszt állította szolgálatába, hogy új élet fakadjon a romokon (Ezsd 1:1k.). Az a tény, hogy Cirusz és utódja I. Dáriusz annyira saját érdeküknek tartották a templom újjáépítését, ami a Babilóniában élő zsidókat is és a hazatérőket is új vallási központhoz juttatta, nem a pogány uralkodók jókedvének, hanem Jahve tetteinek a következménye (Ezsd 6:22). Esdrás könyvének ez az idézett két helye érzékelteti a Krónikás történetszemléletét. Még amikor emberi fáradozásokról beszél is, és az általa felhasznált források történelmet formáló személyiségeket név szerint említenek meg, akkor sem mulasztja el arra emlékeztetni az olvasót, hogy a világtörténelem eseményei mögött Izráel Istene van (Ezsd 5:1.5; 6:14). Az eseményeknek ez a teológiai értékelése jellemző az egész műre. Ez a világkormányzó és történelmet formáló Isten viszont akkor fordul népéhez szabadító irgalmával, amikor az megtér hozzá s csak akkor kész megtartani népét, ha az törvényei megtartásával engedelmeskedik neki. A gyülekezet megmaradásának tehát egyetlen lehetősége van: engedelmesség Istennek, aki népével kész megújítani szövetségét. A Krónikás ezért tartja fontosnak az istentisztelet megkezdéséről szóló tudósítást, a templom felépítését és a szövetség megújítását.

Esdrás könyvének az említett két theológiai koncepcióban van ma is az értéke. Isten ma élő népét egyrészt arra tanítja, hogy a világban (a történelemben és a természet világában) végbemenő események mögött azt az Istent tudja, lássa, aki egyszülött Fiában mutatta meg a világ iránti szeretetét. Másrészt ez az Isten arra hívta el, azért választotta ki szövetséges népét, hogy megváltó szeretetének eszköze legyen az egész teremtett világra nézve, mert az ebben a szolgálatban tanúsított engedelmességétől függ a megmaradása.

Felosztás.

Esdrás könyve két részre osztható. Az első 6 fejezet tartalmazza Cirusz engedélyét a hazatérésre, a templom felépítésére, a hazatérők névsorát, oltárépítés és a templomépítés megkezdését. Beszámol az építés miatt támadt nehézségekről, az abbamaradt templomépítés folytatásáról és befejezéséről. A könyv második része (7–10. fejezetek) Esdrás Jeruzsálembe érkezéséről és ottani működéséről tudósít. Irodalom.

W. Rudolph: Esra und Nehemia. Tübingen, 1949. K. Galling: Die Bücher der Chronik, Esra, Nehemia. Göttingen, 1954. Sellin–Rost: Einleitung in das AT. Berlin 1959. A. Weiser: Einleitung in das AT. Berlin, 1963. Sellin–Fohrer: Einleitung in das AT. 10. Aufl. Heidelberg, 1965. Otto Kaiser: Einleitung in das AT. Gütersloh, 1969. J. Meinhold: Einführung in das AT. Giessen, 1926. G. v. Rad: Theologie des AT. Berlin, 1961. M. Noth: Geschichte Isreaels. Göttingen, 1956.

Ezsdrás. I. RÉSZ - Ezsdr. 1,1–4. Cirusz engedélye.

E rövid szakasz első része (1–3a) majdnem szó szerint megtalálható 2Krón 36:22–23-ban, ahol tulajdonképpen az eredeti helye van Esdrás könyvének, s ahová a mondatkezdő „és” is kapcsolja a könyvet. Miként magától értetődő és természetes a Krónikás számára művének előző fejezetei szerint – a történelmi események nem sötét erők játékának következményei, hanem Izráel Istenének akaratából következnek be, aki az ítélet eszközeként használta fel a pogány királyokat népe megfenyítésére (1Krón 5:26; 2Krón 21:16; 36:17), most pedig az ítéletes helyzet megváltoztatása is Őtőle jő. Ő indítja fel „Cirusznak, Perzsia királyának lelkét” babilóniai uralkodása első esztendejében a jeruzsálemi templom felépítésére s ehhez engedélyezi a fogságból hazavágyó zsidók hazatérését. Jahve cselekszik itt, Cirusz csupán eszköz, akit az Úr választott ki, hogy véget vessen általa a fogságnak, amit ő hozott népére s aminek végét a próféták által előre megígérte (Jer 25:11k.; 29:10). Az az Isten, aki ezt így megígérte, most olyan cselekedetre indítja fel Cirusz lelkét, hogy annak következményeként az ígéret beteljesedik. Cirusz azért döntött így, „hogy beteljesedjék az Úrnak Jeremiás szája által mondott igéje” (1. v.).

A következő versek (2–4) Cirusznak azt a döntését tartalmazzák, ami az említett okból látott napvilágot. A döntés szövege, stílusa miatt, szó szerinti idézetnek tűnik, de bizonyságtétel-jellege és az „Izráel Istene” előtti meghódolás említése miatt inkább a Krónikás bizonyságtételének tekinthető ez, amit a Cirusz döntése ismeretében mond el. Ilyen döntés csak azért születhetett, mert itt az az Isten munkálkodott, aki Nabukodonozort, Babilon királyát „szolgámnak” (Jer 27:6), Ciruszt pedig „pásztorom-nak” és „felkent”-jének mondhatta (Ézs 44:28; 45:1), aki Ura a világnak és a föld minden királyságának. Ez az Isten használja fel Ciruszt akarata véghezvitelére s ebben az esetben ez az akarat a jeruzsálemi templom felépítésére irányul, aminek feltétele a fogságban élő nép szabadonbocsátása (2. v.). A 3. versbeli kol-t (minden, egész) az ammó előtt a Krónikásnak tulajdonítják, azt kívánja vele hangsúlyozni, hogy az otthonmaradtakkal szemben a fogságból hazatérők képviselik az egész Izráelt. Nyilvánvaló, hogy az itt meghúzódó zsidó-samaritánus ellentét nem Cirusznak, hanem a Krónikásnak gondolata éppen úgy, mint a felhívás a hazatérők megsegítésére. A Krónikás itt Deuteroézsaiás gondolatait, követi, aki többször úgy szól a fogságból való hazatérésről, hogy azt az egyiptomi szabadításhoz hasonlítja. A próféciák hatása alatt csak úgy tudta elképzelni a fogságból való hazatérést, hogy abban megismétlődnék az Ex 3:22; 11:2; 12:35-ben leírt események. Az arám okmány szerint Cirusz engedélye csak a templom újjáépítésére vonatkozott, de a Krónikás összekapcsolja ezzel az engedéllyel a száműzöttek hazatérését is, mivel az ő szemlélete szerint a templomot nem építhette más fel, csak a fogságból hazatért maradék. Amikor e versekkel kapcsolatban utaltunk a teológiai szemléletre, amelynek a Krónikás alárendeli a rendelkezésére álló forrásanyagot, nem utasítjuk el annak lehetőségét, hogy Cirusz tudott arról az Istenről, aki őt eszközül használta népe megszabadításában. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy a száműzöttektől ne hallott volna a személyekről szóló próféciákról, vagy hogy erről az Istenről Dániel – aki Dáriusnak, Cirusz apósának az udvarában fontos szerepet játszott – ne beszélt volna.

Ezsdr. 1,5–6. Cirusz engedélyének hatása.

Amint a hazatérési engedély szerzője végső fokon maga Isten, az engedéllyel is hasonlóképpen azok éltek, akiknek „felindította a lelkét az Isten” (5. v.). Az ottmaradók viszont, a király rendeletének megfelelően, önkéntes adományokkal járultak hozzá az Úr jeruzsálemi házának megépítéséhez (6. v.). A Krónikás csak Júda és Benjámin családfőit említi olyanokként, mint akiknek lelkét Isten felindította a hazatérésre. Ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy az igazi Izráel ebben a két törzsben keresendő, ők hordozói az isteni ígéreteknek, ők a prófécia szerinti „maradék”. Ezzel közelebbről meghatározza, hogy a 3. v.-ben kit ért az „egész nép” alatt.

Ezsdr. 1,7–11. A templomi kincsek visszaadása.

Vitatott kérdés – s talán az is marad –, hogy a Nabukodonozor által elhurcolt templomi edények és kincsek visszaadása Cirusz nevéhez fűződik-e, vagy pedig egy későbbi perzsa uralkodóéhoz. Némelyek nem Cirusz korára, hanem egy későbbi időpontra helyezik az edények és kincsek visszaadását. Bármi legyen is a történelmi igazság, a Krónikás már egy tényről tudósíthat: arról, hogy az ítéletében Nabukodonozor kezébe adó Isten – aki a tiszteletére emelt templomot is leromboltatta s a templomi edényeket is odaadta a pogány király kezébe – ebben az ítéletében is kegyelmes volt, mert a fogságban megtartotta népét és a templomi edényeket is megőrizte. Szabadító kegyelme viszont olyan teljes, hogy a templom edényeire és kincseire is kiterjed (7. v.). Az edények felsorolásánál valószínűleg egy arám nyelvű leltár szolgálhatott alapul, amit a Krónikás Jeruzsálemben találhatott és fordított le. Ezt a leltárjegyzéket a perzsa udvar részéről Mitredát kincstárnok, a zsidó száműzöttek képviseletében pedig Sésbaccar írta alá.

Ezsdr. II. RÉSZ - Ez a fejezet a fogságból hazatértek névsorát tartalmazza, amit a Krónikás felirattal (1. v.) és záradékkal (68–70k.) toldott meg. Ez a névsor megismétlődik a Neh 7:6–68-ban, azonban a kettő nem azonos. A névsorban szereplők törzsi hovatartozása alig állapítható meg, bár az nyilvánvaló, hogy a hazatérők magukat tartották az igazi Izráelnek.

Ezsdr. 2,1–2a. Vezetők.

Ha a Krónikás számára az időrendi sorrend és nem a teológiai szempont lett volna a fontos, akkor a névsor elején Sésbaccar és nem Zerubábel (akkád: zerbabili-Bábel magzata) neve szerepelne. A két személy és szerepük a fogságból visszatért zsidók életében napjainkig nem tisztázott. Az 1:8 és az 5:14 szerint Cirusz Sésbaccart jelöli ki helytartóul. Itt viszont. és még a 3:2.8 és 5:2-ben Zerubábel szerepel a névsorban, az alapkőletételnél és a templomépítésnél. Galling szerint a két személy működése közt majdnem 20 esztendő az eltérés, a Krónikás viszont azonosítja a két nevet. Mások szerint pedig a hazatérő nép élén egy 12 tagú tanács áll s Zerubábel ennek a vezető testületnek egyik tagja, Sésbaccar pedig a helytartó, akit Zerubábel követ ebben a méltóságban. Zerubábel történelmi szerepéről e névsoron kívül nincs más adatunk, viszont mint dávidi sarjhoz, személyéhez kapcsolódnak a messiási váradalmak. Aggeus által Zerubábelhez szól az Úr (Hag 1:1) és személyéhez fűzi a messiási váradalom megvalósulását (Hag 2:20–23). Zakariás is így szemléli és értékeli őt. Lehetséges, hogy Sésbaccar megemlítése után a Krónikás is ilyen szempontok miatt helyezi a hangsúlyt Zerubábel személyére.

A névsorban a következő személy Jésuá, más néven Jehósuá, aki főpapi családból származik. Jócádák fia, a fogság utáni gyülekezet első főpapja, s 1Krón 5:40 szerint az első templom utolsó főpapjának unokája. A hazatérő nép vezetőiként e versben szereplő többi személy ismeretlen. A vezetők száma nem véletlenül 12. E szám használata szándékos és azt akarja mindenkinek tudomására hozni; hogy a hazatérők magukat érzik és tartják Izráel népe 12 törzse képviselőinek, az igazi Izráelnek, kizárva ezzel Izráel közösségéből azokat, akik a fogság évei alatt is Palesztinában éltek és az idegen telepesekkel összekeveredtek.

2b–58. A hazatérők.

a) 2b–35. A hazatérő laikusok.
Az „Izráel népe férfiai” kifejezés egyrészt a fogságból visszatért népnek előbb említett igényét fejezi ki – ti., hogy ők az igazi Izráel –, másrészt jelenti magát a népet, megkülönböztetve a kultusz szolgáitól, papoktól és lévitáktól – mint 10:25-ben –, akik a 36. v.-től kezdve külön fel vannak sorolva. Az északi országrész Kr. e. 734-ben történt összeomlása után Júdát nevezik így és ez most a fogság gyülekezetére is érvényes.

A névsorban szereplő nevek magyarázatától el kell tekintenünk (megtalálható a részletes kommentárokban) s csupán annyit említünk meg, hogy itt nem személynevekkel, hanem nemzetség és nagycsaládfők neveivel van dolgunk. A nevek csoportosítása nemzetségek és helységek szerint történt. Az említett nemzetségekből csak a listán közölt számban tértek vissza hazájukba. Az egyes nemzetségek több tagja hazatérés helyett a Babilóniában való maradást választotta, mert ott jobb sorsuk volt annál, ami hazatérésük után otthon várt rájuk és amit otthon remélhettek.

b) 36–58. A kultuszi személyzet.

A kultuszi személyzet névsorát a papok nyitják meg, akik 4 nemzetségben vannak felsorolva. Az első nemzetség „Jésua házából” tért vissza. Ez a nemzetség aligha lehet más, mint a 2. v.-ben szereplő Jésua háza. Az Immér nemzetsége a fogság előtti időkből, Jeremiás működése idejéből ismert papi nemzetség. Pashur nemzetsége szintén ebből a korból ismert papi család (Jer 21:1; 38:1), amelyről azonban nem sokat tudunk. Ugyanez vonatkozik a negyedik papi nemzetségre is, a „Hárim fiai”-ra. Az viszont lényeges mind a négy nemzetséget illetően, hogy nincs kapcsolatuk sem a Cádóki, sem az Áron-i családdal. A hazatérő papok számához viszonyítva szembetűnő a léviták csekély száma. Feltehető, hogy a léviták közül sokan nem vállalkoztak a hazatérésre, de lehetséges az is, hogy mivel vagyontalanok voltak, nem sokan kerültek közülük fogságba. Ezért nehéz később Esdrásnak is nagyobb létszámú lévitát toborozni a hazatérésre (8:15). Az énekesek, Ászáf fiai ismét nagyobb számmal szerepelnek a hazatérők névsorában, őket a Krónikás a léviták közé sorolja. A kapuőrök visszatérő hat családjának tagjait összevonja, ami arra mutat, hogy ezek alacsonyabb társadalmi réteghez tartoztak, s a papok felügyelete alatt végezték munkájukat (vö. 2Kir 25:18). A netinim a templomszolgák és a Salamon fiainak szolgái együtt a kultuszi személyzetnek egyik csoportját alkották. Kisegítő munkásokként tevékenykedtek és olyan munkát végeztek, amire főleg idegeneket alkalmaztak, mert idegenek is elvégezhették (Józs 9:27). Ezeknek a neve is idegen származásukra utal. Ezek a templomszolgák a lévitáknak és a papoknak alá voltak rendelve. A netinim szó is – jelentése: ajándékozottak, ti. a szentélynek voltak ajándékozva – helyzetükre utal. A szentély körüli alacsonyabbrendű munkák végzésére a fogság előtt szívesen alkalmaztak idegeneket, főleg hadifoglyokat, akik bizonyára körülmetélkedtek és betagolódtak a zsidó nép közösségébe. Salamon szolgáinak fiai is hasonló réteget képeztek a hazatérők közösségében s ezért számláltattak az előbbiekhez. Azok leszármazottai lehettek, akikkel Salamon kényszermunkát végeztetett (1Kir 9:21–22; 2Krón 8:7–8).

Ezsdr. 2,59–63. A származás igazolása.

Izráel fiai a fogságban is fontosnak tartották származásuk nyilvántartását. Súlyt helyeztek arra, hogy múltjukkal való vérségi kapcsolatukat minden nehézség ellenére és közepette megőrizzék. A származásukat igazolni nem tudók esetében ennek a kapcsolatnak megszakadása nem járt súlyosabb következménnyel, mert korlátozott jogokkal bár, de mégis hozzátartozott a gyülekezethez. A papok esetében viszont komoly következményekkel járt, ha származásukat nem tudták igazolni: elveszítették tisztségüket. W. Rudolph úgy véli, hogy az 59–60. v.-ben prozelitákról van szó, akik együtt számoltattak össze a származásukat igazolni nem tudó, és ezért jogaiktól megfosztott papokkal. Ez a jogfosztottság addig maradt érvényben, míg az Urim és a Tummim által isteni döntéssel véglegesen nem határoztak a jogfosztottak sorsáról, bár Dávid kora után nem tudunk az Urim és Tummim használatáról.

A feleségül vett lányok (61. v.) a férfiág kihalása után jogot nyertek arra, hogy mint az atyai birtok örökösei, saját nevükön szerepeljenek (Num 36). Ezeket a leányokat olyanoknak kellett feleségül venniük, akik az atyai törzshöz tartoztak, hogy így az ősi birtok megmaradjon a törzs tulajdonában. A tirsátá’ perzsa eredetű szó, jelentése: királyi helytartó, kormányzó, a gyülekezet világi elöljárója. A származásukat igazolni nem tudó papi utódokkal szemben ő állítja fel a tilalmat és szerez annak érvényt.

Ezsdr. 2,64–67. Népszámlálás.

A névjegyzékben eddig felsoroltak száma 29 818. Az itt közölt számban, a 42 360-ban, viszont bizonyára az asszonyok is benne vannak. Ennyi a hazatérő „maradék”, akik tanúi lehetnek Isten hűségének és a próféták által meghirdetett kijelentése igazságának.

Ezsdr. 2,68–70. Hálaáldozat és letelepedés.

Ez az egyetlen rész, amely a Neh 7-ben levő hasonló tartalmú beszámolótól nagyobb mértékben eltér. Az eltérés okát nem tudjuk. Isten arra hívta el gyermekeit, hogy háládatosan éljenek. Ebben a háládatos életfolytatásban vannak kiemelkedő alkalmak. A hazatértek tudják, hogy van miért hálát adniuk. A Krónikás mégis azt jegyzi fel róluk, hogy a hálaadásban nem mindenki vesz részt. Jeruzsálem nem fogadhatta be valamennyi hazatértet, ezért ott csak a papok, léviták és a nép elöljárói telepedtek le. A többiek, akik érdekelve voltak a kultuszi szolgálatban, de szolgálatukat a templom hiánya miatt még nem gyakorolhatták, a néppel együtt vidéken telepedtek le. A letelepedés nehézségeit nem említi a Krónikás, Isten szabadításának ragyogó napjait nem akarja beárnyékolni a nehézségek felhőivel. Bármilyen súlyosak voltak is a nehézségek, bármilyen küzdelmes volt is a hazatérés és a letelepedés, ezeket az eseményeket beragyogja Isten ígérete beteljesedésének napja, amiről a próféta szája által szólt.

Ezsdr. III. RÉSZ

Ebben a fejezetben arról tudósít a Krónikás, hogy a fogságból visszatért gyülekezet miként kezdi újra életét. A fogság előtti idők ünnepeire emlékeztető hetedik hónapban „egy emberként” jöttek össze Jeruzsálembe. Szívüket két vágy tölti el: az egyik az égőáldozati oltár felállítása, a másik a romokban heverő templom felépítése. Erről ír a Krónikás ebben a részben.

Ezsdr. 3,1–6. Megkezdődik a kultusz.

Az összejövetel évére csak a 8. versből következtethetünk, mivel a Krónikás nem tartja lényegesnek az évszám feljegyzését. A pontosan meg nem határozható esztendő hetedik hónapjában tartott nagygyűlésen először az égőáldozati oltárt állítják helyre. Az oltárt „régi alapjaira” állítják fel. Ez arra enged következtetni, hogy a templom lerombolása után vagy üresen állt az oltár helye – vagy pedig hogy a lerombolt oltár helyére a fogságba nem hurcolt nép által felállított ideiglenes oltárt a hazatérők nem ismerték el – ezt tartjuk valószínűbbnek –, s ezt eltávolítva, maguk építettek oltárt, hogy a hazai földön állítsák helyre közösségüket az Istennel. Az atyákhoz hasonlóan, ők is a kultusz közösségében akarják megélni Isten jelenlétét és áldozataik által akarnak az Úr engesztelésében részesülni. Ehhez az első lépés: az oltár felépítése. Mindenben Mózes előírásai szerint járnak el, amivel újra és ismételten azt bizonyítják, hogy ők az igazi Izráel.

Az oltár felállításának indokolása: „mert reszkettek a tartományok népétől…” (új fordítás) azt jelenti, hogy a kultusz megkezdésével helyreállítva a közösséget Istennel, biztosították a maguk számára Isten segítségét a tartományok népeivel szemben, akik nem nagyon örültek a fogságból szabadultak hazatérésének. Isten oltalmát akarták biztosítani a maguk számára ezek egyre jobban megnyilvánuló és egyre fenyegetőbbé váló gyűlöletével szemben. Ezért is kezdtek a Mózes előírásai szerint áldozni az Úrnak és ezért kezdték megünnepelni az ünnepeket. A gyülekezetet nem veszi körül a régi falak oltalma, hiányzik a templom szépsége, de a romok között, ellenséges indulatok közepette, olykor félve is, mégis Isten jelenlétét keresték és tapasztalták meg (4–6. v.).

Ezsdr. 3,7–13. Az új templom alapkőletétele.

Most már haladéktalanul megkezdődnek az előkészületek a romokban heverő templom felépítésére. A munkával kapcsolatban a Krónikás azért említi a szidóniakat és a tirusziakat, mert így teremt kapcsolatot a salamoni és az új templom építése között (1Krón 22:4; 1Kir 5:25). A lerombolt régi templom az újnak is előképe volt, ezért szükséges, hogy az újjáépítés előkészülete is hasonló legyen a régiéhez. Maga az építés a 2. hónapban kezdődött meg. Ennek az időpontnak megjelölésében is szerepet játszik a salamoni templom példája (2Krón 3:2; 1Kir 6:1). Ismeretes ugyanis, hogy maga a templomépítés később kezdődött el. A Krónikás nem tudja elképzelni Izráel életét templom nélkül, ezért időben előbbre hozza azt, ami csak később történt meg (8–9. v.).

Az alapkő letételét is a régi példa szerint ünnepelik meg (1Krón 23:27) s ezzel akaratlanul is azt a lelkületet szemlélteti a Krónikás, amely jellemző a fogság utáni zsidóságra. A nép megrekedt a múltban és ez azzal a súlyos következménnyel járt, hogy az ígéretekben való bizodalom helyét a törvények és rendtartások szigorú külsőséges megtartása foglalta el. Így lett Izráelből az, amit zsidóságnak nevezünk. A terucáh hangosan fújni, kiáltani, a kürtöket megfújni, ünnepi alkalmakon felhangzó örömkiáltás, az Istennel együtt hadbainduló nép győzelmi kiáltása. A jelennek ez az öröme az idősebb nemzedék életében fájó múltat ébreszthetett. Akik emlékeznek még a salamoni templom dicsőségére, nem tudnak maradéktalanul osztozni az ünneplők örömében. A megítélt múlton merengenek és nem tudnak felszabadulni az újrakezdésben nyújtott áldások felett ujjongó örvendezésre. A szegényes körülmények, amelyek közt lerakják az új templom alapkövét, ezekből az emberekből az újrakezdésért érzett hála helyett keserves sírást váltanak ki. Ezért szólal meg a vigasztaló prófécia Aggeus ajkán a második ház nagyobb dicsőségéről (Agg 2:1–9). Az egyház életében gyakran lehet együtt az öröm és a sírás. Akik nem tudnak a jelenért hálát adni és nem tudnak bizakodva előre nézni, azok sírnak; akik viszont erre képesek, azok örvendeznek. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a sírók öregek voltak. Az örömujjongás és a sírás együtt hallatszott el messzire s „a nép nem tudta megkülönböztetni” egyiket a másiktól, Isten népe küldetése szempontjából soha nem közömbös, hogy mi hallatszik tisztábban és mi látszik világosabban életéből.

Ezsdr. IV. RÉSZ

A magyarázók ebből a fejezetből csak az 1–5. és a 24. verset tulajdonítják a Krónikásnak. A 6–23: versek a bevezetésben említett arám nyelvű levelezésről készült okmányt tartalmazzák, aminek ismertetését a Krónikás arra használja fel, hogy a III. részből ismert, nagy lelkesedéssel elkezdett templomépítési munkálatok elhúzódását magyarázza és indokolja. Az író az építkezés késedelmének okát abban látta, hogy „az ország népe Júda népének kezét megbénította és elrettentette az építéstől” (4. v.). Az író őket kezdettől fogva „Júda és Benjámin szorongatói”-nak nevezi, noha kezdetben ezek is részt akartak venni az építés munkájában s csak visszautasítás után léptek fel ellenségesen. A Krónikás kétféle ellenséget említ: a gyűlölködőket, akik előbb maguk is részt akartak venni az építésben és a vádaskodókat.

Ezsdr. 4,1–5. Gyűlölködők.

Ezek a III. részben már említett „tartományok népe” (3:3), Eszár-Haddón Assur király telepesei. Ezek a telepesek összekeveredtek az otthonmaradottakkal s bár pogány vallásukat megőrizték, készek voltak az új ország Istenének is áldozatot bemutatni. Ezért vallják magukról: „mi is úgy keressük Isteneteket, mint ti és neki áldozunk”. A hazatértek viszont nem vállaltak közösséget a telepesekkel s elutasító magatartásukkal azt juttatták kifejezésre, hogy Isten az ő Istenük és ennek az Istennek csak ők a népe. Ezért az építés ügye is csak rájuk tartozik és senki másra, miként a Cirusz engedélye is csak rájuk vonatkozik. Ez az elutasító magatartás gyűlöletet támasztott az elutasítottakban, akik elérték az „ország népé”-nél, hogy azok meghiúsították a templom építését.

Ezsdr. 4,6–23. Vádaskodók.

A 6. verssel új szakasz kezdődik, amit jeruzsálemi arám krónikának is szoktak nevezni s ami – W. Rudolph szerint – „sok fejtörést okozott minden idők magyarázóinak”. A Krónikás e szakaszban ismertetett vádlevelekkel is magyarázni és indokolni akarja a templomépítés elhúzódását, ezért a leveleket a maga céljának megfelelő sorrendben és terjedelemben közli. Ennek következménye az, hogy a 6. vers Ahasvérus, a 7. vers Artaxerxes idejébe, a 24. vers pedig ismét Dárius második esztendejébe vezet vissza.

Az Ashasvérushoz írt levél tartalmáról semmit nem tudunk. Erről a Krónikás csupán annyit mond, hogy az szitenáh „vádló” irat. A szó Gen 26:21-ben fordul még elő, mint egy kút neve a sztn gyökből származik. Jelentése: ellenségeskedés, vádlevél, panaszos levél. Ez az írás ismeretlen és ismeretlenek írói is. Abból viszont, ahogyan itt említve van, arra következtetünk, hogy ez a levél is közrejátszott a templomépítési munkák megakadályozásában.

Az Artaxerxeshez küldött levélről már többet tudhatunk meg. Noha a tartalma ennek is ismeretlen, a levél íróinak nevét megörökítette a Krónikás. Ezek bizonyára egy ellenséges indulatú csoport vezetői voltak.

A 8–16. versekben viszont egész levelet ismertet a Krónikás és a 17–23-ban közli a király válaszát is. E levélnek íróiként Réhum kormányzó és titkára Simsaj vannak megnevezve. A levélből az derül ki, hogy a vádlók nem a templom, hanem a város falainak az építését kifogásolják és erről tájékoztatták az uralkodót. Levelükben úgy igyekeznek megnyerni a királyt ellenséges szándékuk támogatására, hogy magukat hűséges alattvalóknak tüntetik fel, Izráel múltjából pedig olyan eseményeket említenek meg, amelyeknek megismétlődése a király személyére és birodalmára nézve veszélyesek lehetnek. Amit a zsidók most csinálnak – érvelnek – veszélyt rejt magában. Ha a király beletekint a Jeruzsálemre vonatkozó ősi feljegyzésekbe, meggyőződhet arról, hogy komoly alapja van annak az aggodalomnak, ami a levél íróit jelentés írására indítja. Ugyanis ha a zsidók felépítik a lázadó várost, az ismét lázadások központjává válik és a város újra felépülésével veszélybe kerül az egész „folyamon túl” levő királyi birtok.

A vádlók elérik céljukat, mert a király helyet ad a vádnak. Ismeretlenek azok az írásos feljegyzések, amelyekre a vádlók utalnak levelükben, s amelyekből a király tájékozódhatott Izráel és Jeruzsálem múltjáról. Mivel a gyűlöletből táplálkozó alattvalói feljelentés igazoltnak látszott a régi feljegyzésekből, a király ebben a kérdésben alattvalói sugallata szerint döntött, parancsot ad a város építésének abbahagyására, s a feljelentőket bízza meg a királyi parancs végreh

ajtásával.

Ezsdr. 4,24. A Krónikás megjegyzése. - Ezzel a megjegyzéssel vezet át a következő fejezetre, ahol a templomépítés újrakezdéséről szól és az előbb említett okmányokkal azt akarja indokolni, hogy miért is késett ez a fontos munka a hazatérés után ilyen sokáig.

Ezsdr. V. RÉSZ

Ezt a fejezetet nyelvi és irodalmi szerkezete a VI. fejezethez kapcsolja. Olyan arám nyelvű okmányt találunk itt (5:3–6:12), mely páratlan az ószövetségi irodalomban. Ennek az okmánynak középpontjában egy levélváltás áll, mely Tattenaj helytartó és Dárius király közt történt. A szerkesztő ezt arám nyelvű kiegészítéssel látta el és így használta fel a helyzet ismertetésére (5:3–5; 6:1; 6:13–15). A Krónikás szintén arám nyelven fűzte hozzá a bevezető 5:1–2 verseket és kiegészítésül az 5:16–17-et.

Ezsdr. 5,1–2. A templomépítés folytatása.

Az építés, ami az ellenség közbelépése következtében megszakadt, most újra kezdődik. Aggeus és Zakariás próféták fellépése új lendületet ad a munkának. A próféták nem abban látják a munka elakadásának az okát, amiben a Krónikás. Aggeus a külső nehézségeken túl a baj igazi okát nem a környezetben, hanem a gyülekezetben keresi és találja meg. A Krónikás nem szól azokról a messiási váradalmakról sem, amelyeket Zerubbábel személyéhez fűzött a két próféta, sőt a nevét sem említi többé. A 6:7 már név nélkül említi a helytartót.

Az építés a próféták szavára folytatódik. Úgy látszik, hogy a templom felépítéséhez nem elegendő a király engedélye, nem elég, ha együtt vannak a felépítéshez szükséges anyagiak. A templomépítéshez igehirdetés, az igehirdetésből fakadó és abból táplálkozó hit szükséges. A próféták feddése és büntetése nagyobb segítséget jelentett minden külső támogatásnál és belső erőfeszítésnél, bár ezeket sem szabad és nem lehet lebecsülni. Az Istenre tekintő és hagyatkozó hit szűkös anyagi feltételek mellett nagy dolgokat tud cselekedni. Ezsdr. 5,3–5. Helyzetrajz. A Krónikás most is adós marad az események pontos idejének közlésével, s csak annyit mond: „abban az időben”. Valamikor 520–515 között lehetett ez a látogatás, a templomépítés idején. Amikor a próféták igehirdetésére a zsidók felbuzdulnak és új lendületet vesz az építkezés, akkor jelenik meg Tattenaj „folyamon túli helytartó”, vagyis az Eufrátesztől nyugatra eső országrész helytartója Jeruzsálemben. A helytartónak ez a megjelenése nem az időnként szokásos hivatalos ellenőrző körútja alkalmával történt. Noha a Krónikás nem említi, a helytartó magatartásából mégis arra kell következtetni, hogy jelentés érkezett hozzá a Jeruzsálemben folyó munkáról. Azért megy Jeruzsálembe, mert olyan tájékoztatást kapott, hogy a zsidók tiltott munkát végeznek. A helytartó a királyi parancs megszegésével vádolja a zsidókat. Hogy a zsidók erre a számonkérésre mit válaszoltak, azt a helytartó leveléből tudjuk meg. A helytartó ugyanis jelentést küld a királynak ellenőrző munkája eredményéről. A helytartó kérésére a zsidók felsorolják elöljáróik nevét. Tattenaj (neve = ajándék) jóindulatú ember, aki döntését sem sieti el és erőszakhoz sem folyamodik a munka megakadályozása végett, hanem jelentést küld uralkodójának és türelmesen várt válaszra. A Krónikás a pogány helytartónak ebben a magatartásában Isten oltalmát látta, aki őrködik népe élete és építő munkája felett.

Ezsdr. 5,6–17. A helytartó levele.

Tattenaj az építkezés jogi helyzetének tisztázása céljából, levelet ír Dáriusznak. A levélben közli az építkezés irányítóinak és az építőknek névsorát. Ez a névsor nem maradt fenn. A levelet arról a templom okmányai közt őrzött arám nyelvű másolatról írhatták le, amelyik az eredetiről készült. A keleten szokásos köszöntés után következik a jelentés, amelyben a helytartó tárgyilagosan igyekszik beszámolni a Jeruzsálemben tett ellenőrzése eredményeiről. A „nagy Isten” megjelölés nem véletlen. A megkérdezett zsidók három dologra hivatkoznak válaszukban és ebben Istenről tesznek bizonyságot: 1. Az az Isten, akinek ők templomot építenek „mennynek és a földnek Istene”, egy, a többi istenekkel összehasonlíthatatlan hatalmú Isten, aki nem maradhat huzamosabb ideig kultuszhely nélkül és ők, ennek az Istennek szolgáiként cselekszenek. 2. A templom építésével nem valami újat létesítenek, hanem csak helyreállítják azt az Izráel nagy királya által épített templomot, amit Nabukodonozor babilóniai király Isten fenyítő ítélete végrehajtásaként lerombolt. 3. E bizonyságtétel után válaszolnak a tulajdonképpeni kérdésre, arra, hogy ki adott engedélyt, illetve parancsot a templom építésére: Cirusz parancsolta meg a templom felépítését a hazatérőknek babiloni uralkodásának első évében. A királyi parancsnak megfelelően le is rakták „az Isten házának alapját Jeruzsálemben és azóta mostanáig állandóan épül, de nincs készen” (16. v.). Isten igazságáról egészen a próféták történet-teológiája szellemében nyilatkoznak akkor, amikor a fogságot Isten igazságos ítéletének mondják, amire bűnével szolgált rá a nép. A Cirusz parancsára való hivatkozással viszont munkájuk törvényes voltát kívánják hangsúlyozni.

Tattenaj végére érve jelentésének miheztartás végett kéri a zsidók állításának ellenőrzését és a király döntését ebben az ügyben. A bét ginzajjá’ (kincstár, kincses ház, itt őrizték a fontos okmányokat is) az a hely, ahol meg kell lenni annak a királyi parancsnak is, amire a zsidók hivatkoznak.

 

Szabolcska Mihály
Uram, maradj velünk!

          

Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk…
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár,
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?

Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?

tied a tél Uram, s tiéd a nyár,
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!

 

 

 

Üdv a Olvasónak! Regards to the reader! Grüsse an den Leser!

 

Istvándi történetéhez

 

ÁROKHÁTY BÉLA
1890-1942
zeneszerző, orgonaművész, orgonatervező, karnagy
79 éve halt meg

 

Dr BUCSAY MIHÁLY
1912 - 1988 - 2021
33 éve halt meg

 
Garai Gábor Jókedvet adj

Garai Gábor: Jókedvet adj

                  ennyi kell, semmi más

   Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
   A többivel megbirkózom magam.
   Akkor a többi nem is érdekel,
   szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
   Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
   nem kell más, csak ez az egy oltalom,
   még magányom kiváltsága se kell,
   sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
   ha jókedvemből, önként tehetem;
   s fölszabadít újra a fegyelem,
   ha értelmét tudom és vállalom,
   s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
   S hogy a holnap se legyen csupa gond,
   de kezdődő és folytatódó bolond
   kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
   ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

  

 

 

Dr. LAJTHA LÁSZLÓ
1892-1963-2021
58 éve halt meg

 

Protestáns Graduál

 

Dr FEKETE CSABA

 

 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok egy zsoltárpárjának tanulságai
 Fekete Csaba: A délvidéki graduálok és a viszonyítás megoldatlanságai (délvidéki graduálok: bélyei, kálmáncsai, nagydobszai)


látogató számláló

 

Zsoltár és Dicséret

 

Egyháztörténet

 

Tóth Ferentz

 

Történelem

 

Történelem. Török hódoltság kora

 

Dr SZAKÁLY FERENC


történész 1942-1999 - 22 éve halt meg

 

Világháborúk - Hadifogság
Málenkij robot - Recsk

 

Keresztyén Egyházüldözés
Egyház-politika XX.század

 

Roma múlt, jövő, jelen

 

PUSZTULÓ MAGYARSÁG - EGYKE

 

 

ADY ENDRE MAGYARUL

   

   Nem adta nekünk az Isten,

   Hogy ki szeret, az segítsen,

   Sohasem.

 

   Magunk is ritkán szerettük,

   Kikért szálltunk hősen, együtt,

   Valaha.

 

   Valahogyan bajok voltak,

   Lelkünknek, e toldott foltnak

   Bajai.

 

   Egyformán raktuk a szépet

   Barátnak és ellenségnek,

   Mert muszáj.

 

   Egyformán s mindig csalódtunk,

   De hát ez már a mi dolgunk

   S jól van ez.

 

   S szebb dolog így meg nem halni

   S kínoztatván is akarni:

   Magyarul.

 

 

KARÁCSONY ÜNNEPÉRE

 

HÚSVÉT ÜNNEPÉRE

 

PÜNKÖSD ÜNNEPÉRE

 

Gyerekeknek - Bibliai Történetek
másolható, nyomtatható

 

WEÖRES SÁNDOR

A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát. 

 

 

A református keresztyénséget úgy tekintjük, mint a lényegére redukált evangéliumi hitet és gyakorlatot. Ez a szemünk fénye. De mint minden magasrendű lelki tömörülés, ez sem mentes a deformálódás és a korrumpálódás veszélyétől, amint továbbadja azt egyik nemzedék a másik nemzedéknek, egyik nép egy másik népnek. A Kálvin-kutatók kongresszusai arra hivatottak, hogy segítsenek megőrizni és megtisztogatni a református teológiát és a református egyházat az elmocsarasodástól. Dr Bucsay Mihály Előre Kálvinnal                      Oldal tetejére          látogató számláló

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre